A bécsi közlekedési lámpák

"Utazgatok, mert utazni élvezet" a'la KFT és közben vezetgetegek, mert vezetni élvezet a'la én.

Szóval mostanában két üzleti út között legrövidebb út az egyenes hergelem magam az autóvezetéssel. Pedig már a 4 év alatt igazán hozzászokhattam volna. Mihez? Hát a spéci bécsi zöldhullámhoz.
Merthogy itt - drága kollégáim szerint - létezik zöldhullám, de a valóságban ez egészen érdekesen van interpretálva.
Először is: az általam gyakran bejárt útvonalakon minden 50 méteren van egy jelzőlámpa, na jó, 100 méterenként tuti. És ezek gyakran pirosak, bár a jelzőlámpa funkcióját tekintve ebben nincs is semmi érdekes vagy rendellenes. Mindaddig, amíg nem kell mindegyiknél megállni. Mert piros és ha piros, akkor tilos. Minden kisiskolás kívülről fújja.
Ha csak egy lámpa kényszerít megállásra, akkor még okés is a dolog. De az, hogy egy útvonalon lépten-nyomon meg kelljen állni az állítólagos zöldhullám miatt az már bosszantó.
Már mindenféle trükkel próbálkoztam, mint pl. ezerrel kilőni a zöldre váltáskor. Tudod, kezed a sebváltón, egyik lábad a kuplungon, másik a gázpedálon. A csúsztatott kuplung miatt finoman berregteted a motort (és közben a lelked mélyén tudod, hogy épp most amortizálod az autódat a kelleténél jobban...), sasolod a gyalogos jelzőlámpát keresztben, hogy mikor vált pirosra. A szemed majd kigúvad, nehogy egy másodpercet is elvéts a drága zöld lámpából. A lámpa vált és te kilősz. 2 mp alatt 100-on vagy. Még 40 méter, még 30, már villog az a rohadék. Mérlegeled, hogy gyorsít-e, majd még 10 méter és a fékbe taposol, mert milyen már pirosban átmenni. Közben azon mélázol, hogy vajon mértek-e útközben, mert ha igen akkor még meg sem érte a gyorshajtás.
Ezek után megpróbálsz a másik esethez folyamodni, hogy csiga lassan indulsz. 30-al araszolsz, felbosszantva a mögötted jövő Audist, aki meg téged bosszant fel, hogy hova rohansz te hülye, úgyis piros a lámpa még mikor ebben a tempóban odaérünk... És sajna 30-al is beéred a piros lámpát. A tükörben hátra szólsz (szigorúan gondolatban, mert mit lehet tudni, hogy milyen idegállapotban ül az audis az autójában. Lehet, hogy az ő idegein is a zöldhullám játszik.) a türelmetlen kollégának, hogy látod, minek kellett annyira sietni, úgyis meg kell állni, semmire sem mentél a nagy izgalommal. :-)
Szóval minden 50-100 méteren megáll az ember, vár, elindul.
Ennek köszönhetően az autóm jelenlegi fogyasztása 8,5 l, de csak azért, mert a hétvégén vidéken jártam és sikerült 20 kemény percig 120-al menni. Előtte 9 l-es átlagfogyasztásom volt.

Igazából sok hónapon át türelemmel viseltettem a bécsi közlekedés irányában, mert én időben el szoktam indulni, ha meg netán késésben vagyok, akkor már van annyi rutinom, hogy meg sem próbálok rohanni, de mostanában besokalltam. Pedig tudom, hogy mindig odaérek a kiszemelt helyre, még ha kicsit el is tévedek (amit alternatív útvonalak kipróbálása fedőnéven álcázok másoknak), de könyörgöm, nem lehetne konstans 50 km/h sebességgel a végcél felé konvergálni?
Ráadásul kevésbé lenne környezteszennyező, mint ez az állandó megállás, elindulás.