Daisypath Anniversary tickers

2013. február 15., péntek

Anglia és a havazás

A januári nagy havazás idején épp Angliában voltam egyébként.
És oda is elért a NAGY havazás. Vicces volt látni, ahogyan a britek pánikolnak már 5 cm hótól.
Csütörtök délután már mindenki kétségbeesetten figyelte az időjárás előrejelzéseket, hogy közeledik a havazás. Tervezgették, hogy ki hogyan nem fog tudni bejönni az irodába. Meg nekem is mondták, hogy jobb, ha viszem a notebook-omat a szállodába, mert lehet, hogy onnan kell majd dolgoznom, mert nem tudnak majd behozni az irodába... Eleinte érdeklődve figyeltem a kétségbeesésüket, majd engem is elkapott a pánik.
Éjjel többször is kinéztem, hogy havazik-e már. De nem. Majd pontban reggel 8 órakor elindult a hóesés. Nem volt igazán vészes, de a sofőr, aki értem jött elmesélte, hogy szegény briteknek már ez is épp elég. Ugyanis nekik nincsenek téli gumijaik. Angliában ez nem kötelező, mert pl. a déli országrészekben a havazás ritka madár. Bár elgondolkodva megjegyezte, hogy az utóbbi években egyre gyakoribb. Pl. hókotróik sincsenek túl nagy számban. Általában egy db jut egy városra. Mert minek ruházzanak be drága eszközökre, ha azok évente egyszer vagy kétszer kellenek. Mint valahonnan megtudtam Heathrow-nak is mindösszesen 4 db jégtelenítő gépe van (azok, amivel a repülőket jégtelenítik), ezért van iszonyatos késés, ha hideg van vagy netán havazik a reptér környékén. Nem tudom, hogy mennyire megbízható a számadat, de pont akkor láttam, hogy Bécsben legalább 20 jégtelenítő gép dolgozott a reptéren, míg Heathrow-n tényleg csak néhányat láttam.
Szóval, beértem az irodába szerencsésen 9 órára és a két kollégám is beért rendben, de muszáj volt mindannyiunknak beérni, mert épp egy projekt finisében voltunk és szó sem lehetett otthon/szállodában maradásról holmi havazás miatt.
Viszont rajtunk kívül alig volt valaki az irodában!
A kollégák kétségbeesetten ellenőrizték, hogy kinyitott-e a kantin és hogy lesz-e ebéd aznap. Megnyugodva jöttek vissza, hogy lesz ebéd és van káve is.
Én meg csak döbbenten bámultam. Mi van itt? Világvége?
10 órára még néhány ember beszállingózott.
11 órakor a központi hangosbemondó (mert nekik ilyenjük is van) bemondta, hogy ebéd fél 1-ig van (normál körülmények között 2 óráig lehet ebédelni) valamint a büfé is bezár (délután 4-ig tart nyitva más napokon) és mindenki hazamehet már 12 órakor (egyébként pénteken is 5 óráig dolgoznak az irodánkban). Apááám, egy óra alatt tényleg kiürült az iroda! Több kollégát felhívtak az iskolákból, hogy 12-re menjenek a gyerekekért.
Mi meg a bentmaradt kollégákkal a google maps-en azt figyeltük, hogy hogyan dugulnak el az autópályák, főutak a pánikszerű menekülés miatt. Mertugye mindenki egyszerre indult haza és az utak sem voltak még eltakarítva. Abszolút szűklátókörűségre utal az egész helyzet kezelése! Ugyanis az utakhoz még annyira sem fértek a takarítógépek, a nyári gumival tömegesen csúszkáló autók még nagyobb veszélyt jelentettek egymásra. Ha nem pánikoltak volna ennyire, akkor a nap folyamán a szokásnak megfelelően szépen eloszlott volna tömeg, lett volna idő a takarításra is. Ráadásul délutánra erősen olvadni kezdett és mikor az éjszaka hazafelé tartottunk már csak vizesek voltak az utak.
Buta britek. :-)

1 megjegyzés:

Hajnalka Nagy írta...

eszem megáll :DD nem is sejtettem, hogy ennyire pánikolós nép :D
néhai angol tanárnőm mesélte, mikor pár hónapig élt kint, hogy a szűk kis lépcsőiket házon belül nem bírta megszokni s 2 nőcikével élt...idősebbik 1x míg ott volt elesett a lépcsőn s csúnyán megütötte a lábát, támogatva próbálták ketten felállítani az meg óbégatott... a rokon nőcike megkérdezte jól vagy? hozzak egy teát??? erre Vera néni: teááááát? inkább mentőt kéne hívni, nem? :D

Talán a hóesést is előbb teával s nem hókotróval orvosolnák .. :DDDD- csak ez jutott eszembe erről :)