Gumpoldskirchen - Tag der offenen Kellertür

Régi mániám végighajtani Gumpoldskirchenen*.
És már meg is tettük néhányszor.
A dél-bécsi borvidék jelentős települése, úgyhogy autóval odemenni jó dolog, de akkor nem lehet bort inni vagy kóstolni.
A múltkoriban egy szép kora hajnali órában céges vacsorához való helyen gondolkodtam. Már elegem van a belvárosi éttermekből. Valami egzotikusabbra vágytam. Így jutott eszembe a mödlingi Panorama Restaurant illetve gondolatban kicsit tovább autóztam és már lent is találtam magam Gumpoldskircehnben. Google-ben keresgélés, majd kiderült hogy Tag der offenen Kellertür lesz (volt) október 12-én és 13-án. És innentől a céges keresgélés átment egy kis privát szervezésbe.
http://www.offene-kellertuer.at/
Mivel ránk fért már egy kis pihenés, saját hatáskörben eldöntöttem (szerda hajnali 7 órakor), hogy szombaton oda megyünk pihenni. Gyorsan megnéztem a booking.com-on, hogy van-e valami szállás. Volt. Egész jó áron. Azon nyomban le is foglaltam, majd mikor Laci felébredt remegő lábakkal, de határozott hangon tájékoztattam, hogy hétvégére programot szerveztem. Borkóstolást. Nem mondott nemet a programra, sőt inkább örült.

Így történt, hogy szombat délben (takarítás és bevásárlás után) úton voltunk Gumpoldskirchen felé.
A pincék, heurigerek délután 2-kor nyitottak. 3 órakor meg idegenvezetés indult. 2 órakor gyorsan elfoglaltuk a szobánkat majd irány a főutca. Alig lézengtek emberek az utcán. A borozók valóban nyitva voltak, de élet az nem volt sok. Kicsit meg is ijedtünk, hogy most ez hogy lesz. Turistahordákat, tülkölő buszokat, parkolóhelyet hiába kereső autókat vártunk. Ehelyett egy csöndes, őszi fényben fürdőző falu fogadott bennünket.
Lesz, ami lesz alapon elsétáltunk az információs irodára és érdeklődtünk. 3 órakor valóban indul az ingyenes idegenvezetés. Bort kóstolni 25 EUR fejében lehet, ebből 15 EUR levásárolható. Mivel majd' 3 óra volt, nem vettünk jegyet, hanem csatlakoztunk a helyi idegenvezető bácsihoz. Nagyon sok érdekességet mesélt. Elmesélte, hogy a föld nagy része az apátságoké, a helyiek csak bérművelést végeznek. Hogy egy szőlőtelepítés kb. 50 évig él. Megtanultuk felismerni a tőkék életkorát. Meg hogy a földet pihentetni kell egy újratelepítés előtt 2-3 évet. Hogy a szőlősorokat hogy kell elhelyezni. Hogy a helyi szőlő a Rotgipfler és a Zirfandler. Hogy a "rot" nevű szőlőkből mindig fehér bor lesz, csak a "blau"-k adják a vörösbort. Kb. egy órás volt az idegenvezetés, de nagyon megérte. És majdnem mindent megértettem, pedig németül volt. :-)
Utána megvettük a jegyeket. Kaptunk hozzá csinos füzetet térképpel és részletes leírással a pincészetekről, hogy milyen borokat kóstolhatunk. Kaptunk egy stempli gyűjtő lapot is, amivel egy nyereményjátékon vehetett részt az ember fia, s lánya, ha összegyűjtött minimum 5 pecsétet, majd belevettük magunkat a borkóstolás sűrűjébe. Ekkorra már voltak látogatók, de főleg a pincékben vagy heuriger-ekben sűrűsödött a tömeg. Az utcán nem volt jelentős a forgalom.
Ami ezek után következett az elmesélhetetlen. Nem azért, mert nem emlékszünk rá, hanem mert ezt csak átélni lehet. :-D
Mindehol 1/16 pohár bort adtak. Azt el is felejtettem mondnani, hogy kaptunk egy nyakbaakasztós dugót, amit viselni kellett, hogy kaphassunk kóstolót. Bármennyit lehetett kóstolni, bármiből. Volt olyan hely, ahol adtak apró szendvicseket, gyümölcsöt. A legtöbb helyen le is lehetett ülni, beszélgetni, élvezni a kellemes borokat. Erre a harmadik pincsészetben már szükségünk is volt...
Este 6 órakor (5 pincészet és 2 üveg megvásárolt bor után) visszatértünk a fogadónkba. Kissé elfáradva ledőltünk és egy órát aludtunk. 7 órakor újult erővel bevettünk még 3 pincészetet, így 8-ra emelve a meglátogatott intézmények számát. És még 2 üveg bort vásároltunk a kuponjainkért vagyis levásároltuk a 30 EUR-t. Az estét a házigazdánk éttermében zártuk. Én akkor már borra sem tudtam nézni, a vacsorához elfogyasztottam vagy egy liter almafröccsöt. :-)
Fél 10-kor már ismét a szobánkban voltunk és nem volt 10 óra, amikor én hangosan horkolva húztam a lóbőrt.
Másnap megreggeliztünk, mert a szálláshoz reggeli is járt. Kicsit elmentünk még az Anninger lábánál sétálni, majd hazaindultunk, mert nekem a gépem este 8 órakor indult Firenzébe.

Csak ajánlani tudjuk ezt a programot a borkedvelőknek jövőre!

Itt szálltunk meg: Hotel Krug
Itt vacsiztunk: Das altes Zechhaus

Fényképek pedig itt.

*Rátonyi Róbert: A régi mániám