Karácsonyi hangulat

Legnagyobb megdöbbenésemre már szeptemberben megkezdődik a Karácsonyra hangolódás. A boltok polcain megjelennek a karácsonyi sütemények hatalmas mennyiségben. Nagyon érdekes érzés rövidnadrágban, papucsban a karácsonyi édességek között ténferegni...

November közepével, végével pedig megnyitnak a karácsonyi vásárok, a Christkindlmarkt-ok. Ebből aztán bőven jut a város minden pontjára. Mi is jártunk az elmúlt két télen számos vásárban. Legismertebb a Rathaus-nál lévő vásár. Na, azt nem igazán kedveljük, mert amolyan turista látványosság és meg sem lehet mozdulni a sok magyar kirándulótól.
A másik nagy és gyönyörű hely Schönbrunn-ban van. A kastély előtti park nagy részét elfoglalja a vásár. Közepén kivilágított hatalmas karácsonyfa áll és folyamatos programok mennek a tövében. Profi és amatőr énekesek, együttesek váltogatják egymást. Azért szeretjük ezt a helyet, mert az óriási számú látogató ellenére mindig van hely az evés-iváshoz az árusokkal szegélyezett kör belsejében. Ha elegünk van a tömegből, akkor elég csak néhányat lépni és máris levegőhöz juthatunk.
Legnagyobb kedvencünk azonban a Spittelberg, a néhány hangulatos, ódon utca a Belvárosban. Egyik helyre sem a vásárlás kedvéért járunk, hanem magáért a hangulatért, a forraltborért, a zsíroskenyérért. Idén a punsch-ok nem jöttek be annyira, nem voltak elég erősek...
Tavaly voltunk az Altes AKH-nál lévő vásárban is. Mindkét évben jártunk a Belveder-nél lévő Weihnachtsdorf-ban is a fényképezés kedvéért. Meg hogy kipróbáljuk vajon nappali világosságban is olyan jó-e forraltbort inni. Jó volt. És az idei a mínusz 9 fokban jól is jött. :-)
Van a Karslplatz-on is karácsonyi forgatag, de az talán az a legzsúfoltabb. Idén nem is voltunk ott. Tavaly folyton attól féltem, hogy elveszítjük egymást. Többet koncentráltunk a család egyben tartására, mint a helyre magára.
A bécsi Szenteste azonban pontosan olyan mint az otthoni. Miattunk.
Az idei karácsonyi menü: narancsleves habgaluskával, hal és csirke sörtésztában, mandulás krumpligolyók, Sacher-torta, zserbó szelet és hókifli és pezsgő.

Kocsma, borozó, söröző

Rengeteg féle néven futnak itt a vendéglátóipari egységek. Nézzünk csak néhány megnevezést belőlük:

Beisl – jellegzetes bécsi vendéglátóhely, szigorú értelemben harmadrendű ivót vagy talponállót jelent. Általában rendszeres vendégkörrel rendelkezik, de a betérő vendéget is szívesen fogadják, aki néhány perc alatt a legfontosabb helyi híreket is megtudhatja egy pohár sör vagy egy tál étel mellett. Visrslit sült krumplival bármikor kaphat az éhes ember az ilyen helyeken.
Stöckl – lehet Bier vagy valemely egyéb szó az előtagja. Bierstöckl, Liebstöckl, Steierstöckl
Hangulatos kisvendéglő, rendszerint kerthelységgel és hagyományos osztrák ételekkel.
Heuriger – borozó, a szó maga újbort jelent. Bécs külvárosaiban találhatók, leghíresebbek a Grinzingben vannak. Nevéből adódik, hogy itt sört kérni illetlenség. Ősszel a legjobb a kerthelységben borozgatni. Az ételeket általában egy pultnál kérheti az ember és viheti az asztalhoz. Jellegzetes osztrák ételeket lehet fogyasztani a jóféle borok mellé.
Bierstube – söröző
Bräu – tipikus söröző, de ételt is lehet kérni, korlátozott választékban. Némelyikben akár helyi sört is főznek, mint pl. a Salm Bräu-ban a Belvedere oldalában.
Gasthaus – fogadó – hangulatos étterem, rendszerint szállást is lehet kapni a vacsora mellé.
Restaurant – a klasszikus étterem az olcsótól az exkluzívig.

Képeslapok

Tegnap postára adtuk a karácsonyi lapokat. Nálunk családi hagyomány, hogy képeslapot küldünk Karácsonyra és Húsvétra.

Tavaly elmaradt részemről, de idén sikerült néhány klassz lapot beszerezni. A legtöbbjén még aranyos kis versike is olvasható.
Íme néhány ízelítőül:

Éttermek II. rész

Itt, a környékünkön is van két általunk preferált étterem.

Az egyikben (Gasthaus zum Rudolfshügel, 1100 Wien, Inzersdorfer Straße 61.) töltött rántotthusikat lehet kapni, a másikban (RO-WO’s Favoritner-Stube, 1100 Wien, Favoritenstrasse 151.) meg isteni finom az Eiernockerl salátával.
Grinzingben is voltunk már enni a Liebstöckl-ben (http://www.liebstoecklco.at/), viszonylag megfizethető árakon. Az étteremnek kézzel írott étlapja van, csupa ismeretlen étellel. Vagyis akkoriban még ismeretlenek voltak. Nekem sikerült elsőre kápossztás tésztát ennem. Valamelyik lány választotta, de nálam kötött ki...
A Belvárosban a Grabenről nyíló kis utcában (Dorotheergasse 4.) viszont echte kocsmára bukkantunk bámulatos konyhával. Reinthaler’s Beisl a neve (http://www.restauranttester.at/reinthalers-beisl.html). A helyiekkel egy asztalhoz ültettek le bennünket. Szemlátomást mindenki mindenkit ismert. Tafelspitz-et és sült húst káposztával ettünk.Sörözőt is találtunk. Otto a neve (http://www.biergasthof-otto.at/). Csak így simán, minden sallang nélkül. Ottakringer söröket mérnek. Rengeteg-féle sörük van, főleg Ottakringer 12, Zwickl, Rotzwickl, Dunkles, de van 12-er Schnitt és Murauer Steirerbräu is . A sörök mellé fenséges Tafelspitz vagy Spareribs dukál. A Spareribs sült oldalast jelent. Különböző pácokkal ízesítik az oldalast, majd kisütik. A nyáron háromszor is ettem egymás után és hát nem lehet abbahagyni, olyan finom. Finomkodó személyeknek nem ajánlott, mert kézre is szükség van hozzá, valamint a cuppogó hangok is járulékai lehetnek a vacsorának. Udvarlós korszakban nem a megfelelő választás.
Jártunk egy igazi sörfőzdében is a Belvedere oldalában, a Salm Bräu-ban (http://www.salmbraeu.com/). Ott állnak a nagy sörfőző üstök a pult mellett. Itt is rengeteg különböző sört lehet kapni, mint Salm Bräu Pils, Helles, Märzen és a sötét Böhmisch G´mischt-t.

Éttermek I. rész

A múlt héten kétszer is voltam céges vacsorán. Erről eszembe jutott, hogy kellene írni az éttermekről.

Vannak éttermek, ahová céggel járunk vacsorázni. Általában drágábbak, színvonalasabbak, mint ahová családdal jár az ember. És általában zsúfoltak, muszáj asztalt foglalni előre.
Palmenhaus (http://www.palmenhaus.at/)– nyári időben nagyon klassz, mert nagy terasza van és szép kilátás nyílik onnan a Burg parkjára. Amúgy a régi pálmaház épületében van. Az épület ma három funkciót tölt be. Az egyik végében van a híres lepkeház, a másik végében pedig a köztéri pálmákat teleltik. Középen van az étterem. Udvarias, elegáns kiszolgálás, megfelelő méretű adagok, de a választék kb. 10 féle ételre korlátozódik vagyis az étlap mindössze egy oldal, nem nehéz választani. A desszert fenséges. Mindkét alkalommal, mikor ott voltam, ettünk előételt, főételt és desszertet. Nem volt vállalhatatlan feladat.
DO&CO étterme az Albertina-ban (http://www.doco.com/deutsch/index_restaurants_de.htm) – szintén elegáns hely. A tökmag leves (Kürbiskremesuppe) egyszerű, ám annál inkább fenséges volt! A csirke curry nagyon csípős, de finom. És a sorbet desszert mennyei!
Gigerl (http://www.gigerl.at/)– igazi, tradicionális városi borozó. A város egyik legrégebbi házában található, valamikor kolostornak használták. Igazi, XIX. századi padlóborítása van. A pincérek hagyományos osztrák viseletben szolgálnak fel. Mi a vegyestálat szoktuk választani a külföldi vendégek kedvéért. Osztrák előételeket (spenótos, káposztás rétes, hideg húsok stb.), majd főételeket (rántotthús, sülthús káposztával és knédlivel, rántott gomba, rántott padlizsán, füstölt sonka, saláták) és desszerteket (almás, túrós rétes vaníliasodóval) hoznak ki fatálon. Mindenki sorban kóstolhatja az ételeket. A borok is nagyon finomak, de borozó ide vagy oda én sörpárti vagyok.
Figlmüller (http://www.figlmueller.at/) – a legeslegnagyobb bécsiszelet hazája. Két helyen találhatók, a Bäckerstrasse-i a szebb, hagyományosabb. Egy régi bécsi házban van az étterem a Stephansplatzhoz nagyon közel. A ház különlegessége, hogy 6 emelet mély pince tartozik hozzá. Állandó telt ház van, az utcáról, csak úgy betérni, teljességgel esélytelen. Itt sem nagy a választék, de minek is, hiszen ide mindenki a tradicionális bécsiszeletet enni jár. A kiszolgálás sebessége a Forma-1-hez hasonló. A rendelés felvételétől számítva 5 perc múlva az asztalon a hatalmas bécsiszelet. Akkora, hogy lelóg a tányérról minden irányban. Ehhez hagyományos krumplisaláta dukál. Desszertenk a mi túrógombócunkhoz hasonló Topfenknödel-t ettem. Minden nagyon finom volt itt is.
Steierstöckl (http://www.jagawirt.at/de/steirerstoeckl/die-stubn/)– ez már a 17. kerületben van, kicsit messzebb a belvárostól. Mi taxival mentünk ki erre a kis, hangulatos helyre. A távolság ellenére zsúfolásig telve volt. Nagyon finom volt az előételnek felszolgált stájer tál. Volt rajta sonka, tepertőkrém, diós vajkrém, sajt és még egyéb beazonosítathatatlan finomságok. Megint tökmagkrémlevest ettem. Főételnek vaddisznót ettem zsemlegombóccal és káposztával. Tipikus stájer bor a Schilcher, feltétlenül meg kell kóstolni. Kicsit savanykás, fanyar ízű rozé bor, de nekem ízlett. A desszert az nem jött be. A ház ajánlata volt a Punschkrapfen, ami nem volt rózsaszín mázzal borítva és nagyon mesterséges aroma íze volt.

Lakásbérlés – a meglepetés

Két meglepetés ért bennünket a szerződés aláírása után.

Az egyiket észrevehettem volna, ha a nagy izgalomba kicsit feljebb látok, mint 1,7 m. De én olyan izgalomba jöttem a lakásajtót meglátva (már az valahogy sejtette velünk, hogy ez olyan nekünk való lakás lesz), hogy az alapos szétnézés semmivé foszlott. Csak kóvályogtunk Lillával a lakásban és azt hajtogattuk, hogy nekünk EZ kell. No, meg világos nappal volt.
Szóval dehogy néztem én fel a plafonra és nem tűnt fel, hogy egyetlen lámpa sincs, csak drótok és azokon villanykörte. És ez sem minden helységben...
Mindez akkor vált világossá, amikor kulccsal a kezünkben szerda este először ellátogattunk a lakásba terepszemlét tartani. Ekkor már nem volt mit tenni.
A másik tény, amivel ugyanekkor, a költözésünk előtt 3 nappal szembesültünk, hogy nincs áram. Gondoltam nincs itt nagy gond, csak biztos a főkapcsoló van lekapcsolva. De nem. Az áramszolgáltatónál volt a lakás teljesen lekapcsolva. Se áram, se gáz. Mindez persze úgy derült ki, hogy kétségbeesve felhívtam a tulaj fiát. A tulaj nem beszél angolul, én meg nem beszéltem németül, így a fia lett az összekötő. Szóval ő mondta, hogy ja, persze, fel kell hívni a Wien Energie-t és két három napon belül visszakötik. Micsodaaaa? De hát szombaton költözünk, hétfőn reggel le kell adni a régi lakás kulcsait.
Csütörtökön első dolgom volt a Wien Energie-t felhívni. Hála az égnek beszéltek angolul. Megértették a helyzetemet, nagyon sajnálkoztak, de csak hétfő reggel 8-ra tudtak szerelőt küldeni. Gondoltam, hogy ez is jobb, mint a semmi.
Szombaton átköltöztünk, de mivel hideg volt és meleg víz sem lett volna, még nem aludtunk az új lakásban. Vasárnap este megfürödtünk a régi helyen, majd a maradék holminkkal átköltöztünk. Gyertyával világítottunk és 6 takaró alatt aludtunk. De már az új helyen.
Másnap reggel tényleg jöttek és bekapcsoltak mindent. A szerelő nagyot nevetett a gyertyáink láttán. Odaadta az új szerződést, majd közölte, hogy 40 Euro lesz. Erre én összekapartam mindösszesen 12 euro-t és széttártam a kezem. De ő nem jött zavarba, letett az asztalra egy csekket a nevemre kiállítva. Én meg pislogtam, mint a béka, hogy kérem itt profi felkészülés van, nem gond, ha az ügyfél csóró és nincs készpénze.

Ui: ha minden igaz a hétvégén felkerül az utolsó lámpa is a drótok helyére. :-)

Lakásbérlés - a kezdetek

Nem egy túl bonyolult feladat, ha sok pénzed van. Mert akkor kereshetsz online is.
Ha nincs túl sok felesleges pénzed akkor jobb, ha a szombati "Der Standard"-ot veszed meg az ingatlan melléklettel.
Miért is?

Mert ha közvetítőt veszel igénybe (a neten jóformán csak ilyen hirdetések vannak), akkor azok közvetítői díjként elkérnek még plusz 3 havi díjat (Provision) a kaució mellé (Kaution), amit a tulajnak fizetsz és az is általában 3 hónap. Vagyis ez egy 600 Euros lakásnál kb. 3600 Euro azonnali fizetés. De a kauciót a végén legalább visszakapod... Lehet mérlegelni, hogy a közvetítőnek fizetett 1800 Euro megéri-e.
Nekem nem érte meg, az az összeg nagyon kellett a bútorra. Így a végén újságból kerestem.
Egy kollégám telefonált az általam kiválasztott helyekre hétfő reggel. Az egyik annyira megtetszett neki, hogy azonnal időpontot is kért a megkérdezésem nélkül. Délután 4-re. Én csak hebegtem, hogy izé munka, meg ilyenek. Erre ő közölte, hogy ez a prioritás most. Nagy izgalmak közepette kinyögtem a közvetlen kollégáimnak, hogy én délután fél 4-kor lelépnék másfél órára, majd még visszajövök (akkoriban a céggel szemközti házban laktam, így ez nem volt nehéz). Mindenki nagyon helyeselte a dolgot...
Fél 5-kor már boldog bérlője voltam a lakásnak. Provision nélkül. :-)
Az árakról csak annyit, hogy kb. 10 Euro/négyzetméterrel lehet számolni.

Itt a legtutibb online ingatlankereső.
De jó a Der Standard oldalon az ingatlan (Immobilien) rész is.

Szolgáltatások

Nagyon elégedett vagyok a szolgáltatások színvonalával. Eddig. Csak hát az áruk, az bizony borsos.

Eddig kapcsolatba kerültünk a lefolyótisztítós emberrel, a kéményseprővel és a kazános emberrel. Ja, meg idestova egy éve a zárfeltörős emberrel (erről majd még később írok).
Időpontkéréssel indul minden. Aztán az ember lánya kivesz egy fél nap szabadságot (az otthoni gyakorlat alapján) és vár. A kazános ember 7 órára ígérte magát. Nagy lelki nyugalommal ébredeztem, áááá, jó ha 8-ra ideér. Majd 7 órakor a nagyharang megszólalt pontban a kapucsengőnkkel együtt.
A lefolyótisztítós embert szombat este kell kihívni, vasárnap 10-re ígérte magát. Gondoltuk ugrott a vasárnapi kirándulás. De nem, 10 órakor nálunk volt és 11-kor már úton voltunk a Lainzer Tiergarten felé.
A kéményseprő csak azt írta, hogy fél 8 és fél 9 között jön. Háromnegyed 8-kor már nálunk is volt. 9-re be is értem, így lemondtam az aznapi szabadságot.
Mindenki nagyon szépen, precízen dolgozott. Tiszta egyenruhában, tiszta kézzel. És mindent elmagyaráztak részletesen.
Csak fizetni ne kellett volna. A kéményseprő 80 Eurot, a kazánszerelő 135 Eurot kért a felülvizsgálatokért. Mi lett volna, ha még valami el is romlik??? - kérdezem csendben...
De becsületükre legyen mondva, mindenki tartotta magát az előre beígért árhoz.

Merkur(unk)

Van a Merkur (Laxenburgerstrasse), a Nagy Merkur (Wienerberg) és a Nagyon-nagy Merkur (Shopping City Süd).

Ez egy szupermarket (Vagy hiper? Netán hiper-szuper?). Mindegy, a kedvencünk.
A helyiek szerint nem a legolcsóbb, de mi nagyon szeretjük. Nagy, tágas, a Nagy Merkurban viszonylag kevés vevő van, kényelmesen lehet vásárolni. Hihetetlen áruválasztéka van. A Merkur közel van, a Nagy Merkur távolabb (már autó kell hozzá), a Nagyon-nagy Merkur meg aztán igen távol van, de még megközelíthető messzeségben. Szombat délután ideális. 2-től 4-ig.
Van már törzsvásárlói kártyám, amivel folyton olcsóbban vásárolhatok. Általában 25% kedvezményt ad, bár vadászni kell, hogy mire, de már nem is ez a lényeg. Szerdánként meg akciós nap van. Mindenki részere. "Mittwoch ist Markttag" mondja a rádió már kedden. Valamely árukészletre (mélyhűtőtt áruk, sörök, borok, tisztítószerek, tejtermékek, felvágottak stb.) 25% kedvezmény van.
Így szerdánként a Nagy Merkurba visz az utunk.
Vásárolni jó!

Kézbesítési jelentés

Ez egy teljesen hétköznapi szolgáltatás a mobilszolgáltatóknál.
Itt is. De van az a narancsos cég. Ad a 27 év alattiaknak 1000 sms-t. Ingyen.
Mint minden kiváncsi földi halandó, az ember lánya kér az sms-kről kézbesítési jelentést. Kap is. Hónapokig nincs gond, az 1000 sms kihasználhatatlannak látszik. Aztán egy nap mégsem. Hirtelen kiderül, hogy 1000-ből 1600 lett...
Gyors utánajárás online, csodálkozás, hogy de hiszen csak 800 sms lett elküldve. Újabb kutakodás és kiderül, hogy mindegyikhez tartozott kézbesítési jelentés is. Így duplázódott meg az sms-k száma. Fizettem, mint a katonatiszt.

Tanulság: mikor tanulom már meg, hogy ingyen leves márpedig nincs!?

Ui: az első 6 hónapért nem kellett fizetni. Hát most bepótoltam rendesen azt is...
Ui2: na, a magenta szolgáltatónál is fizetni kell a kézbesítési jelentésért. Le is mondtam gyorsan.

Miért szeretek itt lakni?

Mármint a Favoritenben, ha nem is Belvárosban.
Én azért szeretek itt lakni:
- mert közel van a metró végállomáshoz és beérek a Belvárosba max. 20 perc alatt,
- mert eddig az összes céges vacsorára mehettem BKV (alias Wiener Linie)-val és akár két pohár sört is megihattam,
- mert a piac az utca végében van,
- mert a bevásárló utca 5 perc gyalog (egy klassz C&A-val),
- mert a munkahelyemre beérek 20 perc alatt autóval (igaz, WKV-val 1 óra...),
- mert az iskolák egy járművel megközelíthetők,
- és mert én szeretek itt lakni. :-)

Na és miért nem szeretem?
- Mert alig lehet parolóhelyet találni. Van amikor 20 percet kell köröznöm...
- Mert szemetes az utca. A kukákból folyton mellépotyog a szemét és nem szedik össze...
- Mert sok a kutyapiszok. Annak ellenére, hogy 36 Euro a büntetés. Már mindannyian beleléptünk legalább egyszer...

December 8.

Ez a nap Szűz Mária fogantatásának ünnepe. Munkaszüneti nap, idén épp keddre esett.
Előző nap elintéztük az összes vásárlást, esős idő lévén az ünnepen ki sem mozdultunk otthonról.
Majd ma megtudtam, hogy ez az egyetlen ünnepnap, amikor nyitva voltak a boltok...
Itt a vasár- és ünnepnapokat sziogorú üzleti zárvatartással ünneplik. Kivéve ezt az egy napot. Mint kiderült, 7-8 évvel ezelőtt az osztrákok ezen a napon elkezdtek a szomszédos országokba átrándulni a karácsonyi bevásárlást elintézni. Megunták az ünneplés, a keresekedők pedig fellázadtak a kamaránál és kiharcolték, hogy ezen az egyetlen napon nyitva lehessenek. Mert nem akartak elesni a karácsony előtti jelentős bevételtől.
Viszont a Billa ennek az engedménynek ellenére zárva tart. Viccesen meg is jegyeztem, hogy ők meg megengedik a dolgozóiknak, hogy elkölthessék a pénzüket karácsony előtt... Cserébe hétfőn 15%-os kedvezménnyel kárpótolták az ünnepnapon vásárlástól megfosztott vevőiket.
A csuda érti ezt a logikát, de minden esetre semmit nem vesztettünk, hogy nem próbáltunk pénzt költeni. Állítólag mindenhol óriási tömeg volt.

Nem működő automata

A metrónál automatából lehet jegyet venni, amikor a jegypénztár nem működik vagy az állomás kicsi. De a jegypénztár hétközben munkaidőben van csak nyitva.
Történetesen péntek este volt. A két automatából már csak egy működött.
Szombat este már egy sem. Így aggódva utaztam a metrón jegy nékül, a többiek nagy derültségére. Mert míg én többször is találkozta ellenőrrel, ők még soha. Megúsztam.
Vasárnap este a helyzet változatlan volt. Vagyis mégsem. Mert ugyan az automaták nem működtek, de két fényvisszavető mellényes ellenőr osztogatott igazolványszámmal ellátott kártyákat a jegy nélkül maradt utasoknak. Ezt kellett volna felmutatni más állomáson az ellenőrnek, hogy rajtunk kívül álló okok miatt nem tudtunk jegyehez jutni. Így mindeféle pótdíj, büntetés nélkül vehettünk volna jegyet. Hát, nem tudtuk kipróbálni, pedig úgy szerettem volna...

Fogadóóra

A minap iskolai fogadóórán jártam. Nem először.

Tetszik a módszer, amit Nóri sulijában alkalmaznak. Minden teremnél lóg egy papír az ajtón 10 perces beosztásokkal az adott tanárhoz. Másfél óra után 15 perc szünet jár nekik. Az ember megkeresi az adott tanár termét, a legközelebbi szabad időpontra beírja magát, majd továbbmegy a következő tanárhoz és ott is feliratkozik. Így az osztrákok. Én kicsit másképp csináltam. (Magyar vagyok vagy mifene?) Elbaktattam az első tanárhoz. Felírtam a nevem, majd leültem a folyosón, a terem előtt. Párc perc múlva felszabadult a tanár. Kiderült, hogy a többi szülő a máshoz vár. Kis tépelődés és bizonytalanság után, a váratlan helyzetnek látványosan megadva magam, bementem a tanárhoz.
Ugyanezt megismételtem a következő helyen is.
Egy óra leforgása alatt lenyomtam 3 tanárt.
Lilla sulijában nem ismerik ezt a módszert. Ott egy óra alatt egy tanárhoz jutottam be. El is jöttem utána.

Ui: az egyik suliban kaptunk egy tájékoztatót, hogy a járványos időszakra tekintettel mellőzzük a kézfogást. :-)

Fogorvos

A remek jó háziorvosunk és bőrgyógyászunk mellé sikerült klassz fogorvosra is szert tennem.

Van egy remek jó oldal, ahol fogorvost lehet keresni. Megadhatod a kerületet, hogy milyen nyelven beszéljen, hogy milyen társadalombiztosítónál vagy és már sorolja is a szóbajöhető orvosokat.
Nekem két dolog számított. A hely, meg hogy beszéljen magyarul. Frusztrált vagyok, ha fogorvoshoz kell mennem, bár az agyam legmélyén nem félek a dolgtól, de mégis úgy érzem, hogy ezt nem szeretném semmilyen más idegen nyelven intézni.
Már az is jó jel volt, hogy az asszisztens, akitől időpontot kellett kérnem, magyarul beszélt. Mivel letörött a fogam, már másnapra kaptam időpontot. Az adataim felvétele után azonnal egy röntgennel indítottak. Ezután jutottab csak be az orvoshoz. A doktor bácsi nagyon aranyos volt. Elmondta, hogy gyökérkezelés szükséges. Adott hozzá injekciót is. Amíg az injekció hatott, addig a beszélgettünk. Elmondta, hogy a gyökérkezelés a pénztár által támogatott beavatkozás, az ehhez adott injekció is ingyenes. Egy sima fogtömésnél viszont fizetni kell az injekcióért. A tömés csak akkor ingyenes, ha amalgám. Amennyiben fehér tömést kérsz, annak már ára van. Az enyémnek három oldala van, így 130 Euroba került...
Nem, nem voltam hajlandó olcsóbb kezelésért Sopronba utazni. És azt sem tudtam megvárni, hogy hazajussak. Ráadásul egy gyökérkezelés legalább két látogatást igényel, tehát fizikailag is kivitelezhetetlen lett volna.
És különben is, miből élne meg a klassz kis bécsi fogorvosom, ha még én sem megyek hozzá?

H1N1

Nincs pánik. Vagy csak a nyelvi nehézségek miatt nem jut el hozzám...
De oltanak. A cégnél ingyen, az oltóközpontokban 5 Euroért. Háziorvos nem olt. De oltóközpontból van minden kerületben és sorállás sincs.
Az oltóanyag viszont itt más. Celvapan a neve és két részletben adják. A kettő között legalább 3 hétnek kell eltelnie. Ha korábban mész akár egy nappal is, elküldenek. Egyelőre még csak az első körön vagyunk túl.

Ui: a második kör is sikeresen véget ért. És a második oltásért is 5 Eurot kellett fizetni.

Bankkártyás fizetés

Ez a kedvencem. Nem hitelkártyáról van szó természetesen. Hanem egy sima, mezei bankkártyáról.
Az ember bemegy a boltba, vásárol, majd a pénztárnál felrámol a szalagra. A pénztáros szépen vonalkód-leolvas, majd bemondja a végösszeget. Ekkor közlöm, hogy bankkártyával fizetnék. Semmi gond máris használhatom a pult végében lévő terminált. Bedugom a kártyát, pin-kódot kér, majd kiírja a korábban elhangzott összeget, nyomok egy zöld gombot és máris kivehetem a kártyámat. Ebben a pillanatban már kígyózik is a pénztárgépből a blokk. A pénztáros átnyújta, illedelmesen megköszönjük egymásnak a vásárlást és már megyünk is tovább. Ő nem nyúlt a kártyámhoz, én nem írtam alá. Ilyen egyszerű.