Megállíthatatlanul közelít a hétvége - India

És a holnapi egész napos sztrájk. Ami azt jelenti, hogy nem lesz tömegközlekedés és a boltok is zárva lesznek.
Valamint a kollégák szobafogságra ítéltek. Közölték, hogy ne menjek az utcára napközben. A sztrájk miatt.
Pedig én vásárlást terveztem, meg mosodába vinni pár holmit. És holnap lett volna a nagy napja, hogy szerezzek egy bicajt.
De így most marad a vasárnap. Szerencsére itt a boltok nyitva vannak vasárnap, nem akarják a családokat a vásárlás ördögétől megóvni.
Y. ma ebédnél már szervezte a vasárnapomat. Kitalálta, hogy elvisz golfozni magával. Csak pislogtam és nyeldekeltem, mert izéééé, nekem más terveim voltak.
Végül sikerült kinyögnöm, hogy vásárolni készültem, meg bicajt szerezni. Erre lelkesen közölte, hogy délelőtt golfozunk, délután meg elvisz vásárolni és bicajt szerzni.
Tulajdonképpen tetszik az ötlet, de kiváncsi vagyok, hogy mennyi fog megvalósulni belőle. :-)

Ma meg hamarabb befejezem a munkát, hogy még el tudjak a boltba lépni vizet és tejet venni. Mert mi lesz, ha a sztrájk mégsem fejeződik be holnap vagy elszabadul a szellem a palackból és annyi lesz a vasárnapi terveknek.

Esik eső karikára - India

avagy "ürgét fogunk önteni".

Tegnap este felhőszakadásban volt részem hazafelé jövet. Durván szakadt az eső, de én élveztem, mert jó kis meleg eső volt. És amúgy is szeretem a nagy zuhét, főleg, ha már valahonnan hazafelé tartok.
Volt nálam esőkabát (mert figyelem az időjárás előrejelzést és minden napra mondott eddig esőt), de azt inkább a hátizsákom védelmére használtam. Vagyis a fejemre tettem a kapucnit és alábújtam a táskámmal. Ami még aggasztott, az a cipőm volt. Mert minden nagyon nehezen szárad meg és csak 3 pár cipőt hoztam magammal, különböző célokra. A legtutibb megoldást választottam, mezítláb mentem haza. Ennek persze lett egy kis hátránya. A nadrágom szára cipő nélkül leért a földig, tehát remek szivacsként funkcionált. Az első 10 méter megtétele után már a térdhajlatomnál éreztem a vizet. De azt kell, hogy mondjam, hogy nem bántam meg, mert az aszfaltozás igen érdekes Indiában. Valahogy a járdák nagy részén nem sikerül a betont vagy aszfaltot simára kiönteni, úgyhogy nem ritkán bokáig gázoltam a vízben a megkerülhetetlen pocsolyákban. Vidáman lóbáltam a cipőmet a kezemben. Egy darabig. Amíg fel nem fedeztem, hogy így is el fog ázni. Kénytelen voltam a hónom alá csapni. Mire a titkos bejárathoz értem, már az orromon csorgott a víz kis patakokban, de töretlenül vigyorogtam azon, hogy micsoda pacsát hagyok majd a folyosón magam után a recepciótól a liftig.
A kapuban nem volt ott a Nagy Könyv, így soha nem derül ki az utókor számára, hogy aznap este az apartmanban aludtam-e avagy sem. :-)
A recepciósok nagy derültséggel fogadtak, mikor csuromvizesen beléptem. Köszönés helyett vigyorogtak, hogy "Nice" vagyis szép. Hát, szépnek éppen nem éreztem magam, inkább egy üregéből kiöntött ürge jutott eszembe az aktuális állapotomról.
Otthon megvizsgáltam a cipőmet és kiderült, hogy nem is ázott el nagyon (reggelre szépen meg is száradt) és valóban jobban jártam, hogy levettem. A nadrágomból viszont csavarni lehetett a vizet. A hátizsákomat viszont megmentette az esőkabátom.

Ma reggel olvastam az újságban a hírt, hogy tegnap este felhőszakadás volt Bangalore egyes részein. Ázott mezítlábas ürgékről szerencsére nem esett szó.

SIM kártya - India

Ajánlom Nórinak szeretettel ezt a posztot. :-)

Külföldiek nem tudnak mobil SIM kártyához jutni Indiában.
Mert van egy ellenőrzési folyamat, amikor is felkeresik a vevőt a lakásán, megnézni. hogy valóban ott lakik-e. Ha nincs otthon, egy házastárs is megteszi bizonyítéknak. Ha ő sincs otthon, akkor a portás is igazolhatja, hogy a keresett személy abban a lakásban lakik-e. Vagy egy kedves szomszéd. Vagy a kutya...
És akkor Ausztria tartja bürokratikusnak magát!

Most életbe lépett a B-terv, hogy az egyik kollégám megpróbál egy feltöltős kártyát szerezni a saját nevére. Nekem ugyan nem hiányzik, inkább a belépőkártyám lenne már meg...

Csordogál a megszokott mederben az élet Indiában.

Ami hiányzik a poggyászomból - India

Mivel még soha nem voltam 6 hétig távol az otthonomtól és nem laktam még apartman-ban Indiában, így néhány dolog kimaradt a poggyászomból.

Íme a lista:

• konyharuha - beszerezhető
• kávéfilter papír - nem beszerezhető
• egy egyszerű asztali óra (nagyon zavar, hogy nem látom az időt a lakásban jövés-menés közben) - beszerezhető
• szúnyogriasztó - beszerezhető
• szúnyogcsípésre valami kence - minden valószínűség szerint beszerezhető
• nedves tisztítókendő (Mr Muscle, nagyon hiányzol!) - nem beszerezhető
• dobozos papírzsepkendő (tudjátok, papírdoboz, amiből ki lehet húzkodni a zsepiket, itt csak arctörlő kendő létezik, 2 rétegű.) - nem beszerezhető
• kávé - kérdéses minőséggel, de beszerezhető
• egy rendes kés - beszerezhető lenne, de minek?
• zöldséghámozó eszköz - ez csak úgy eszembe jutott, bár enélkül aztán végleg lehet élni és végül is van kés/bicska is a világon
• papírszalvéta - beszerezhető

Természetesen ezek bármelyike nélkül lehet élni, de bármelyik megléte az ember komfortérzetét javítja.

Ami viszont bekerült a poggyászomba és nem felesleges:
- müzlis tálka, műanyag kínai kanállal - az otthonra emlékeztet (meg Szingapúrra) minden alkalommal, amikor eszembe belőle,
- műanyag kulacs - a meleg miatt muszáj, hogy víz legyen az embernél állandóan és nagyon trendi saját kulacsból inni, Szingapúrhoz hasonlóan itt is sokak asztalán ott díszeleg egy színes műanyag példány.
- esőkabát, esernyő - esős időszak van, bármikor eshet váratlanul. Igaz, hogy eddig még mindig zárt térben tartózkodtam, amikor épp esett. De sosem lehet tudni.
- ha sikerül a biciklis projekt, akkor van nálam fényvisszavető mellény (Lilla, nem az autóból hoztam el), jól fog jönni nappal is.
- olló, bicska.

Egyelőre ennyi a lista az első napok tapasztalatai alapján.

Indiai kis színes - India

Többször is megütötte a fülemet, hogy az indiaiak valamiféle keverék nyelven kommunikálnak egymással. A keverék nyelv angolból és valamilyen helyi nyelvből áll. Simán váltanak mondat közben egyik nyelvről a másikra. A TV-ben is láttam valami életmód tanácsadó nénit angolul magyarázni, de egy-egy szót india nyelven szúrt bele a mondataiba. Számomra teljességgel érthetetlen lett így, hogy most egészseégesen élek-e avagy sem.

Az lakóparkban a kapuknál mindenhol ott van a tehén-botlató rács. Tudjátok, egymástól távolabb helyezett vastag fémrudak fednek egy aszfaltba vágott gödröt. Ezen az autók és a gyalogosok simán átjutnak, de a nagy, négylábú állatok, mint pl. a tehenek, már nem bírnak átkelni. Az elefántokat természetesen nem lehet ezzel megállítani. :-)

A kantinban megpróbálkoztam a nagyon helyi ebéddel. Menüt ettem, kicsit. Itt "mini meal"-nek hívják. A fémtálca különböző rekeszeibe szednek mindenféle szószt, párolt és nyers zöldséget illetve a legnagyobb rekeszbe egy nagy kupac rizst. Jár hozzá valami olajban kisütött snack is. Minden nagyon finom volt, pedig a kollégám igen csak aggódott, hogy az nem lesz jó nekem. Én csak azon aggódom, hogy hol és milyen pózban fogom tölteni az estét. Remélem túlélem. :-)

Utazás extra kalandok nélkül - India

Megtaláltam a "shuttle"-t és a másik kollégát H-t. Érdemes mindig 10 perccel korábban érkezni, mert a busz kicsi és későn érkezőknek már nem biztos, hogy jut ülőhely.
Viszont ez azt is jelenti, hogy 10 percig szaunázol a buszban. De ne panaszkodjak már mindig, volt helyem és indulás után sokkal jobb lett a klíma a buszban. Ráadásul nem másfél óráig tartott az út.
Míg vár az ember, körbeadnak egy nagy könyvet és abba be kell írnod magadat. Tudom, hogy nem ingyenes ez a buszjárat, így gondolom hó végén kiszámlázzák a dolgozóknak a díjat. Arra nem is merek gondolni, hogy ez valamiféle baleset esetére kellhet. Mindegy, jól láthatóan része vagyok a rendszernek, nem tudok elveszni.

Most jöhet a munka, mert ideálisak a körülmények. Ilyenkor még alig lézeng bent valaki. Később viszont lesz rendesen zaj, mert mindenki telefon konferenciázik vagy megbeszél másokkal. Kb. 80 ember ül ezen a részlegen egy légtérben.

Lillának üzenem, hogy 1:0 a home office javára az open office-al szemben. Mondjuk én egészen jól viselem a monoton alapzajt, de azért lássuk be nem egészen ideális munkakörnyezet. 

Első munkanap és persze kalandok - India

Semmi csalódás nem ért az első napon.

Nem volt kész a belépőkártyám, a bejáratnál kiszállítottak az autóból, hogy jelentkezzek be. A recepciós közölte, hogy nem szükséges, hajtsunk csak be nyugodtan.

Rezzenéstelen arccal szálltunk vissza az autóba a kollégával és hajtottunk úgy el, hogy senki nem kért tőlünk semmit.

Nem kaptam hozzáférést a céges nethez, egész nap egy mobil internettel kínlódtam. Mára van igéret több helyről is, hogy intézkednek.

Nem kaptam sim-kártyát, csak igéretet, hogy mindjárt lesz.

A kollégák nem abban az időben érkeztek, ahogy számítottam.

Természetesen semmiféle kézzelfogható tréning tervem sincs, csak szép igéretek.

De sebaj, én türelmes vagyok és dolgoztam, volt mit. És azért sikerült egy kicsit a kollégákat is oktatni.

Na, ezért vagyok itt 6 hétig. Mert az első hét azzal fog eltelni, hogy kialakuljon valami.

Egyébként nagyon nehéz az itteni életbe külföldiként beilleszkedni. Egyszerűnek látszó dolgokkal is komoly bonyodalmakat tudok okozni. Ilyen pl. a két cégrész közötti mozgás is. Ha kinézek az ablakomon akkor látom a mammut cég egyik irodaházát, de én nem itt dolgozom. Viszont van buszjárat a másik telephelyhez rendszeresen. Gondoltam, hogy majd azt használom.

Sürgősen le kell szoknom az önálló gondolkodásról, meg az ötletelésről. Azt itt nem lehet. 10 perces telefonálás kezdődött, hogy elintézzék az esti buszra való felszállásomat. Ketten kisértek le, hogy megtaláljam a minibuszt. És ekkor jött a csavar. A kolléga, aki reggel behozott már korábban elment az irodából, emiatt kellett a buszt intézni. Hirtelen azt láttuk, hogy az út széléről integet. Visszajött értem, mert akkora dugó volt az úton, hogy kb. 1 km-re jutott el az irodától. Ekkor döntött úgy, hogy inkább visszafordul értem, hátha az idő alatt oszlik a forgalom. Így hát ismét vele autóztam. 1,5 órán át. Mert két busz beszorult a kereszteződésbe. A máskor max. 20 perces út így lett 1,5 óra.

Míg jöttünk haza, részletesen elmagyarázta, hogy hol találom majd reggel a buszt. Sőt, intézkedett, hogy egy kolléga, aki a két telephely között ingázik, az gondoskodjon róla, hogy a megfelelő buszra szálljak fel. Illetve leadta a nevemet is, hogy a busszal megyek majd be.

Igazából értem az aggodalmat, mert látom, hogy az épületek előtt csupa egyforma minibusz áll, mindenféle felirat nélkül, tehát kihívás megtalálni a megfelelő járatot. De hát az embernek van szája is. Persze nagy kérdés, hogy meg akarják-e érteni. :-)

Remélem, hogy ma megtanulom, hogy mit kell csinálni és megy majd egyedül is holnaptól.

Vagy tényleg nagyon kell az a kerékpár.

Igéretet kaptam annak az intézésére is. Motoszkál bennem a gondolat, hogy én előbb elintézném, de a rendszer sajátosságából és külföldi mivoltomból és az eddigi tapasztalataimból adódóan jobb, ha nem ugrálok. Még a végén átvernek vagy kínlódhatok, hogy úgysem azt kapom, amit akarok. Muszáj a helyiekre bíznom magamat, még ha nagyon fárasztó is kivárni a végeredményt.

Amúgy komolyan gondolkodom, hogy elmegyek a Decathlonba a hétvégén (itt van a közelben) és veszek egy nagyon olcsó bicajt. Aztán majd jól itthagyom. Árban valószínűleg ott lenne, mintha minden nap taxival járnék dolgozni, de akkor a hétvégére legalább nem leszek ide bezárva. És lehet, hogy lehet használt kerékpárt is kapni.

Egyébként pont ezért nem merek belefogni, hogy hétvégén bárhová is elmenjek egymagam.

A kolléga (nevezzük Y-nak) elhúzta a mézesmadzagot az orrom előtt, hogy valamelyik hétvégén elvisz Mysore-ba, mert a családja május elejéig Delhibe utazik és egyedül lesz, tehát lesz ideje hétvégeken és amúgy is csak unatkozna. Ő az, aki néhány tömbnyire lakik tőlem és a múltkor nála voltunk péntek este bulizni.

Más kaland is történt. Már kétszer is adtam le mosást, de még egyszer sem kaptam vissza őket. Tegnap este fél 11-kor (amikor hazaértem) telefonáltam a recepcióra, hogy hol vannak a ruháim. Áááá, asszonyom ma nem érkezett vissza a fuvar a mosodából. Majd holnap reggel jön.

Az élet folyik a maga medrében Indiában.

Vasárnapi lakóparki séta - India

Google Earth

A terveknek megfelelően körbejártam a lakóparkot délelőtt és megtaláltam az utat az általam annyira óhajtott kapuhoz (a felköríves épület jobb alsó csücske). De nem érdemes bicajt szerezni hozzá, mert a félköríves épület már a park területén kívül esik, az ipari területre. És azt egy hatalmas fém kapu választja el a lakóparktól. Meg néhány biztonsági őr. Szóval ez sem opció.
Na, majd holnap kiokosodok a közlekedést illetően. És ha minden igaz, kapok egy indiai sim kártyát is, hogy olcsóbban tudjak telefonálni. Hogy kit hívok fel, azt még nem tudom, de ártani nem árt. Különben is kell mindenféle online megrendeléshez. Pl. a következő kávéadag rendelésemhez. :-)

Közben megfejtettem a "piszkosság" problematikáját. Azt hiszem, hogy a por az oka. Nagyon finom por van jelen a levegőben. Plusz pára is van rendesen. Nem úgy, mint Szingapúrban, de az ember bőre itt is nagyon furcsán viselkedik ebben a klímában. Izzad és zsírosodik. A víz viszont szárít nagyon. Valószínűleg a vegyszerektől.

Lakópark térképen

De térjünk vissza a sétához. A lakópark hatalmas. És nagyon zöld. Minden ház között park van, játszótérrel, padokkal. Itt jegyezném meg, hogy a padok nincsenek árnyékban, így kb. 30 perc olvasást birtam ki 11 órakor.
A középső részében van egy mélyebb rész, abban találhatóak a tenisz pályák, medencék és szabadidő központ is, előadó termekkel, zárt tollas pályával, élelmiszer bolttal, szépségszalonnal. Jelentem van fodrászat is! Még a végén kipróbálom. :-)
Apropó, ma láttam egy tüsi hajú fiatal indiai lányt!
Elsétáltam a medencékhez, hogy majd olvasok a medence partján, de kiderült, hogy vendégek számára tilos a bejárás. És nem igaz az a mondás, hogy minden indiai tud angolul. Inkább úgy fogalmaznám át, hogy lehet, hogy minden indiai tud angolul, de ha akarják, akkor nem értenek angolul.

Lakópark élőben

Így jártam a medencéket őrző ifjú hölggyel is. Ékes angolsággal elmeséltem neki, hogy itt lakom a hotelban vendégként és szeretnék leülni odabent. Értetlenül bámult rám. Tetőtől talpig végigmért, tekintete hosszasan elidőzött az edzőcipőmön (ajjajj, gondoltam, ebből baj lesz, nincs rajtam papucs), majd ismét végigmért és megkérdezte, hogy itt lakik? Atyaég, erre mit lehet felelni? Igen, itt lakom 6 hétig - de mi lesz, ha kéri az itteni igazolványt (plasztik kártya, ami az itt lakóknak jár)? Vagy, nem, csak vendég vagyok?

Az egyik medence csücske

A kényes helyzet nagyon gyors feloldása érdekében (már előre tudtam, hogy mi lesz a válasz) megismételtem, hogy csak vendég vagyok a 24-es épületben. Mire a válasz: Sorry, no guests, ami annyit tesz, hogy a vendég húzzon amerre lát nagyon gyorsan, mert ez a privilégium őt nem illeti meg. Meg sem próbáltam jobb belátásra birni. Úgysem akart volna megérteni és csak megzavartam volna a lelki harmóniáját. Hát nagyon gyorsan távoztam.
Büntetésből körbejártam a területet és csináltam néhány lesifotót csakazértis. A bejáratnál egy táblára ki van írva, hogy odabent tilos fotózni és sofőrök, szolgák belépése is tilos.

Fürdőzők

Míg sétáltam, az alábbi felfedezésket tettem:
- nagyon kevesen tartózkodtak a medencében, de még a partján is

Családok ruhában

- a nők nem vetkőznek fürdőruhára, teljesen felöltözve aszisztálnak csemetéik pancsolásához a medence partjáról
- a legtöbb férfi is felöltözve társalog vagy olvas a medencétől tisztes távolságra
- ha mégis a medencében vannak, akkor búvárruhára emlékeztető hacukában róják a hosszakat vagy tanítják a nebulókat úszni
- a gyerekek némelyike is búvárruhát visel. Lehet, hogy ők lányok?

A közösségi ház

Visszafelé benéztem a közösségi házba -
- így találtam meg a fodrászt,
- az egyik előadó teremben egy bácsit, aki 5 hallgatónak magyarázott valamit lelkesen,
- mellette 2 asztalnál ruhavásár volt,
- egy másik hatalmas teremben kb. 10 gyerek tanulta az abakusz használatát
- és elolvastam a bolt bejáratánál, hogy online rendelés is lehetséges a lakóparkban lakóknak (akik igazolvánnyal rendelkeznek). Napi 3-szori kiszállítás van, 11:30-kor, 15:30-kor és 20:30-kor. Így már érthető, hogy miért olyan kicsi a bolt 10.000 emberre.

Bevásárló kocsi úton a
boltba vissza

Miután mindent megnéztem, nem maradt más hátra, mint keresni egy tetszetős padot és leülni olvasni.
Illetve hagyni, hogy megbámuljanak. Mindig jókat mosolygok, amikor rajtakapok valakit, hogy meredt szemekkel bámul. Ma egy kislány triumvirátus csak úgy véletlenségből kétszer járta körbe a helyet, ahol ültem. :-)
Olvasás közben hallgathattam, ahogyan két ksifiú kardokkal csatározva kiabálta, hogy "I'll kill you" (Megöllek). Nagyon korlátozott lehetett az angol nyelvtudásuk, mert ezen kívül semmi mást nem mondtak egymásnak. Illetve nem igaz. Később hallottam őket csendesen valamely indiai nyelven beszélgetni.
11:30-kor megfigyelhettem, ahogyan a kifutófiúk a kerekes bevásárló kocsival tolják az élelmiszert a megrendelőknek.




Mivel nem akartam napszúrást kapni, sem leégni, háromnegyed 12-kor jobbnak láttam szedelődzködni és tenni még egy kört a boltban.
Nem tudom, hogy mit hoz a jövő hét, így gondoltam szerzek még vizet és tejet illetve valami cornflakes-t reggelire.
Kivártam a 10 percemet a pénztárnál, ahogyan illik. Majd, óóóó irgalom anyja ne hagyj el, kértem 2 doboz tejet a pénztárostól. A doboz, amit a pénztáros kislány elsőre felemelt folyt. Boci szemekkel bámulta, ahogyan csöpög a tej a padlóra. Forgatta a dobozt, hogy honnan folyik. Nem, mindeeegy? - sikítottam magamban. Kiabált valakiért és még mindig a csöpögő dobozt vizsgálgatta. A Valaki átvette tőle. Ekkor egy új dobozzal a kezében udvariasan megkérdezte, hogy egyet? Neeem, kettőt! De ezt már a kezemen mutattam, hang nélkül (talán jobb is, mert az elnyomott sikítás biztos előtört volna). Fizetés után sietve távoztam a boltból.
Vettem 2 üveg üdítőt, egy kis üveg hideg citromos valamit és nagy üveg meleg mangó levet. Nem kellett volna. Mindkettő émelyítően édes. Valahol az agyam mélyén sejtettem, hogy így lesz, mivel az édességeik is nagyon édesek. Pontosan sejtettem, hogy az üdítővel sem lesz másképp, de muszáj volt megpróbálni. A kisördög, ugye.

Itthon az instant leves elfogyasztása után gondoltam megkóstolom az epres cornflakes-et. Villámgyorsan kiderült, hogy én meg olvasni nem tudok. Az áll rajta nagy betűkkel, hogy real strawberry (valódi eper), majd egészen apró betűkkel, hogy puree (pürével). Wáááá!
Minden egyes pehely darab epres aromával van bevonva, ami édes. Ráadásul egy hatalmas doboz (575 g), mert itt is megalomániában szenvednek a boltok.

Azóta itthon vagyok. Újságot olvastam, testre szabtam a telefonomat, megnéztem félig egy filmet a youtube-on, aludtam, megnéztem az amazon.in oldalt, de nem igazán olcsóbb, mint az európai társa. És ma már másodjára esik. Most egész hosszan. Hoztam esernyőt és esőkabátot is. Nem úgy, mint kávé filtert. :-)

Az újságban azonnal megnéztem az ingatlan árakat. De csakis azért, mert az ingatlanos melléklet kikandikált belőle..
99 ezer EUR-ért már 3 hálószobás, 148 nm-es lakást lehet kapni. De van 42e EUR-ért 2 hálószobás is. És a megélhetés is olcsóbb, mint Európában. Csak úgy mondom. Még előttünk vannak a szép nyugdíjas évek. :-)

Még képek:

Piros virág

Fehér virág

Pink virág

Termésnek látszó valami

Balra garázs, jobbra irodaház

Teniszpályák

Játszótér

Még 42 nap van hátra - a második első nap Indiában

Lassan eltelik az első nap.
Szokás szerint epedve várom az este 8 órát, hogy lefekhessek. Nagyon álmos vagyok. Pillanatokon belül el tudnék aludni akár állva is.

Virágzó fa az ablakomból

Mivel is kezdjem?
Az idő nagyon meleg. Nem elviselhetetlen, mert elég száraz, de azért nyugodtabb tempóra készteti az embert. Csak semmi rohanás, úgyis pillanatokon belül izzadni fog. A februárihoz képest annyi a változás, hogy virágba borultak a fák. Csodaszép minden.

A lakópark házai

Egy hatalmas lakópark legkisebb házában lakom, úgynevezett "service apartman"-ban. Ez olyan öszvér-féle kategória, mert van konyhám, hálószobám, de ugyanúgy takarítanak naponta, mint a szállodában. És van mosatási lehetőség is. A reggeliző helyre bekukantottam, háááát, nem hinném, hogy meg fognak majd ismerni a pincérek a 6 hét alatt.
A lakás egészen rendben van, de nagy főzőcskézésre azért nem lesz lehetőségem. Igaz, szerintem időm sem.

Jártam ma a helyi boltban is. 10 ezer emberre igen-igen aprócska. Vettem ezt-azt, de nem sikerült mindent beszereznem. Bár legnagyobb meglepetésemre ruhaszárító kötél és ruhacsipesz volt. Ellenben a tejet elsőre nem sikerült megtalálnom. A pénztáros kisaasszony háta mögött volt, tőle kellett kérnem. Himalaya víz ezen a területen nem létezik, nem is keresem többet. Biztos nem szállítanak ide a nagy távolság miatt. Vettem "keserű" vizet, amit már nem is érzek annyira keserűnek.
Szereztem tésztás levest (Smack levesre hasonlít) és azt ebédeltem. Szerintem igen gyakran fogok ilyet fogyasztani a következő hetekben.

Ebéd után elgyalogoltam egy közelebb fekvő plázába (nem abba, amibe a múltkor kétszer is jártam, mert az gyalog messze van). Három oka is volt:

1. Ne aludjak el leveses tányérral a kezemben.
2. Nem kaptam folyékony szappant.
3. Szükségem van egy hajszárítóra (erről kicsit később elmélkedem még).

A kávéval megjártam, mert csak elektromos vízforraló van. A filterpapírról meg az én drágajóuram lebeszélt, mondván, hogy majd itt úgyis lesz. Hát, úgysem nincsen. Nem is ismerik a fogalmat.
Én meg utálom a Nescafe-t. A mai két élelmiszer boltban és egy kávézóban tett látogatásom után a kávé készletem az alábbiak szerint alakult:

Nem bíztam a véletlenre

- aprócska doboz Nescafé az első boltból
- kis zacskó őrölt kávé a nagyobb boltból
- dobozban 10 db speciális filter a kávézóból.
Kávén már nem halok, az biztos.
Ja, és van egy doboz fekete teám is, ha a kávé projekt mégis befuccsolna.
Komolyan veszem én ezt az egészet, kérem szépen.

Kis kékséges valami

A hajszárító meg egy érdekes eset. A honlapon az volt írva, hogy az apartmanhoz jár hajszárító. Így gondos mérlegelés után úgy döntöttem, hogy a méretes kedvenc masinánk otthon marad a majdnem túlsúlyos poggyászomból (35 kg lett - 40-et hozhatok felár nélkül, OK, nem 5 kg a hajszárító, de jobb a békesség.).

Megérkezés után konstatáltem, hogy a sehol sincs hajszárító a lakásban. Az apartmanhoz kapott kézikönyvben szerepel, hogy kérésre adnak hajszárítót. Aha, ezt már ismerjük. Minimum egy hét mire valahogyan felér a szobába. És ki tudja, hogy milyen nem várt bonyodalmakat okozhat egy hajszárító után igen erős vágyakozás. Így a plázában beszereztem egy cuki, kicsi, kék darabot. Az otthoni amúgy sem egy kis darab, ezért sem igazán akaródzott elhozni.



Az internet kapcsolat rendben van, a nappaliban van egy TP Link router. Nem probléma egyszerre több eszközzel sem csatlakozni. Ez nagy pozitívuma a helynek.

Nappali

Délutánra egészen megkedveltem a lakosztályomat, miután villámgyorsan otthonossá tettem. Jó lesz ez. Az ablakok nyithatók, az erkélyen ugyan nincs szék, de ki lehet menni. A hátsó erkélyen meg lehet szárítani. És olyan jó hallgatni a madarak hangját. Időnként lehet hallani, ahogyan a sasok vijjognak. OK, az utca zaja is bejön tisztességesen, de egyelőre az még nem zavar. Különben is, az ablakom bármikor be lehet csukni. A választás sazabdsága az enyém.

A közlekedés viszont érdekes lesz. A házam nincs messze a főbejárattól. de ha ott megyek ki, akkor kell egy csomót gyalogolnom a porban az út mellett a lámpás kereszteződésig.
Van még a parknak egy másik kijárata, gondoltam hazafelé menet ott jövök be (ez pár méterre van a lámpás kereszteződéstől). Hát nem volt valami jó ötlet, mert van egy széles út az ablakom alatt, amit beton kerítés határol a házam felől és nincs rajta reguláris bejárat. Végül egy sikertelen másik tömb megkerülése után beengedtek az irreguláris bejáraton, amit épp javítottak. Ezt e kérdést holnap még egyszer körbe kell járnom alaposabban, mert jó lenne minél többet a parkon belül közlekedni.

Kilátás az ablakomból - ennek a
tömbnek a jobb felső sarkánál
van a kapu, ami nekem kellene

Opció lehet még a kerékpár, de azt csak parkon belül lehet használni. Kivinni nem szabad. Érdeklődtem a bérlés felől, de a válasz csak annyi volt, hogy utána nézünk, madam. Vagyis sohanapján kiskedden jutok majd bicajhoz, ha annyiban hagyom. De lehet, hogy nem fogom hagyni. Mert lehet, hogy csak kerülő úton fogom tudni megközelíteni a fentebbi kaput a parkon belül, ami gyalog már fárasztó lesz. Tehát lehet, hogy megéri majd a kapuig elkarikázni. De még meg kell azt is szemlélni, hogy ott hol lehet letenni a kerékpárt. Nem könnyű az élet Indiában. :-)
A parkba elméletileg csak belépési engedéllyel vagy kártyával lehet bejönni. A reptéri sofőrnek is kellett valami engedélyt intéznie, hogy behozhasson.
Mikor ebéd után kimenni készültem, akkor rutinosan érdeklődtem, hogy hogyan juthatnék kártyához, amivel majd simán bejuthatok. Meglepően gyorsan ment, bár a végeredmény annál meglepőbb volt. Kaptam egy kb. 5x8 cm-es lepecsételt papírdarabkát, hogy ezt mutassam be, ha kérik. Hát, nem kérték. A határozottságommal és mindenféle vesébe látó szempárba való tekintés elkerülésével már megint kijátszottam a rendszert. Senki nem kérdezett semmit. :-)

Óóó, és ma nagy elégtétettel mondtam a vámvizsgálatos hölgynek, hogy viszlát, madam. :-)

A fizetési rendszer sebessége sajnos 2 hónap alatt egy szemernyit sem javult. Sőt! Komolyan fontolgatom, hogy kizárólag online vásárolok. A kasszánál az idegeimmel játszanak. Ma még egészen jól ment, de nem tudom, hogy majd mennyire birom a lassúságot tolerálni. Igaz, nem kell minden nap boltba mennem és így majd jól meggondolom, hogy mire is van szükségem igazán. Szerencsére van 10 napra elegendő kávém és levesem. A  munkahelyemen meg tudok majd minden nap ebédelni. szóval sok kaja nem kell.

Ami még szintén nem változott, hogy a kezemet folyamatosan piszkosnak érzem. Még akkor is, ha csak a lakásban tartózkodom. Mindjárt megyek is kezet mosni. Megszokhatatlan.

A víz miatt kicsit izgulok, mert ugye azzal mosogatok, még ha fogmosáshoz már oda is készítettem az ásványvizes palackot. De mint már írtam, van nálam gyógyszerarzenál és pre/probiotikum kombót is iszom már lassan egy hete.

Már csak 2 és fél óra és alvás! A fejem pont úgy fáj, mint a múltkor. És megszólalt a tűzriasztó is. Kénytelen voltam 10 perc után felhívni a recepciót, hogy most szaladjak-e avagy sem. :-) Megnyugtattak, hogy csak tesztelnek. Még szerencse, mert a reakcióidőmmel kicsit bent égtem volna.

Holnap újabb sétás terepfelmérés és olvasás a medence melletti parkban a terv. Semmi komoly, de hát itt nem igazán lehetnek az embernek komoly tervei. :-)

Konyha

Hálószoba

Ismét úton

Bécs 16 fok. Dubai 30 fok. Jó kis felkészülés a 35 fokra.

Lehet találgatni a célállomást.

Az nyert, aki Bangalore-ra tippelt.

Ismét úton India felé. Ez lesz életem eddigi leghosszabb üzleti útja. 6 hét India.

Oktatni fogok és engem is okítanak. Informatikai rendszerekről lesz szó. Illetve megpróbálom összekapcsolni a kultúrákat.

Mióta hazajöttem már kétszer is felkértek, hogy tartsak beszámolót az indiai munkakultúráról.

Ha minden igaz, akkor Bangalore-ban meg a nyugati munkaszervezésről és kommunikációról fogok mesélni majd.

Sejtéseim szerint nagyon izgalmas 6 hétnek nézek elébe, bár mind a mostani pillanatig nem engedtem az agyamnak felfogni, hogy 6 hét milyen hosszú idő. Ha belegondolnék, akkor talán útnak sem indultam volna.

Persze valahol mélyen a tudatalattimban pontosan tudom, hogy addigra a rózsáim virágozni fognak, a liliomjaim elérik a méteres magasságot, a gyerekeim egy centit sem fognak nőni, Lillának lesz gyakornoki állása, az asztalos leméri az új konyhánkat, kitűzik a kulcsátadás pontos időpontját, túl leszek egy újabb gastroneteritisen (Vagy nem. Egy hadsereg kipusztítására meggyógyítására elegendő gyógyszerarzenál van nálam.) és legalább 25 fok lesz mire hazaérek. Nálam az idei tavasz a nyárral kezdődik majd. :-)

Most nem szállodában fogok lakni, hanem a múltkori szállodához közeli lakóparkban egy apartman(torony)házban lesz egy kis apartmanom. Ha minden igaz egy hálószoba és nappali-konyha, plusz terasz. Fele annyiba kerül majd, mint a szálloda és itt is lesz reggeli az árban és két ruhadarab ingyenes mosása naponta.

Jó dolog a szálloda, de 6 hétig egy aprócska szobában, nyithatatlan ablakkal, folytonos éttermi étkezéssel egy kicsit unalmas és drága.

A lakóparkban lesz élelmiszer bolt, tehát a víz kérdés most simán meg lesz oldva. Karton számra ihatom a vizet és reméljük, hogy lesz Himalaya víz is. Ez az a víz, aminek nincs keserű íze.

Holnap reggel fogok megérkezni. Most még van 2,5 órám Dubaiban. Számtalan narancslé (a világ legfinomabb nem-az-orrod-előtt-facsart-mégis-friss narancsléjét itt adják. Már a gépen is ilyet kaptam. Két pohárral is ittam belőle. Igazi hedonista leszek.) belefér ennyi időbe. :-)

Folyt. köv.