avagy "ürgét fogunk önteni".
Tegnap este felhőszakadásban volt részem hazafelé jövet. Durván szakadt az eső, de én élveztem, mert jó kis meleg eső volt. És amúgy is szeretem a nagy zuhét, főleg, ha már valahonnan hazafelé tartok.
Volt nálam esőkabát (mert figyelem az időjárás előrejelzést és minden napra mondott eddig esőt), de azt inkább a hátizsákom védelmére használtam. Vagyis a fejemre tettem a kapucnit és alábújtam a táskámmal. Ami még aggasztott, az a cipőm volt. Mert minden nagyon nehezen szárad meg és csak 3 pár cipőt hoztam magammal, különböző célokra. A legtutibb megoldást választottam, mezítláb mentem haza. Ennek persze lett egy kis hátránya. A nadrágom szára cipő nélkül leért a földig, tehát remek szivacsként funkcionált. Az első 10 méter megtétele után már a térdhajlatomnál éreztem a vizet. De azt kell, hogy mondjam, hogy nem bántam meg, mert az aszfaltozás igen érdekes Indiában. Valahogy a járdák nagy részén nem sikerül a betont vagy aszfaltot simára kiönteni, úgyhogy nem ritkán bokáig gázoltam a vízben a megkerülhetetlen pocsolyákban. Vidáman lóbáltam a cipőmet a kezemben. Egy darabig. Amíg fel nem fedeztem, hogy így is el fog ázni. Kénytelen voltam a hónom alá csapni. Mire a titkos bejárathoz értem, már az orromon csorgott a víz kis patakokban, de töretlenül vigyorogtam azon, hogy micsoda pacsát hagyok majd a folyosón magam után a recepciótól a liftig.
A kapuban nem volt ott a Nagy Könyv, így soha nem derül ki az utókor számára, hogy aznap este az apartmanban aludtam-e avagy sem. :-)
A recepciósok nagy derültséggel fogadtak, mikor csuromvizesen beléptem. Köszönés helyett vigyorogtak, hogy "Nice" vagyis szép. Hát, szépnek éppen nem éreztem magam, inkább egy üregéből kiöntött ürge jutott eszembe az aktuális állapotomról.
Otthon megvizsgáltam a cipőmet és kiderült, hogy nem is ázott el nagyon (reggelre szépen meg is száradt) és valóban jobban jártam, hogy levettem. A nadrágomból viszont csavarni lehetett a vizet. A hátizsákomat viszont megmentette az esőkabátom.
Ma reggel olvastam az újságban a hírt, hogy tegnap este felhőszakadás volt Bangalore egyes részein. Ázott mezítlábas ürgékről szerencsére nem esett szó.
Tegnap este felhőszakadásban volt részem hazafelé jövet. Durván szakadt az eső, de én élveztem, mert jó kis meleg eső volt. És amúgy is szeretem a nagy zuhét, főleg, ha már valahonnan hazafelé tartok.
Volt nálam esőkabát (mert figyelem az időjárás előrejelzést és minden napra mondott eddig esőt), de azt inkább a hátizsákom védelmére használtam. Vagyis a fejemre tettem a kapucnit és alábújtam a táskámmal. Ami még aggasztott, az a cipőm volt. Mert minden nagyon nehezen szárad meg és csak 3 pár cipőt hoztam magammal, különböző célokra. A legtutibb megoldást választottam, mezítláb mentem haza. Ennek persze lett egy kis hátránya. A nadrágom szára cipő nélkül leért a földig, tehát remek szivacsként funkcionált. Az első 10 méter megtétele után már a térdhajlatomnál éreztem a vizet. De azt kell, hogy mondjam, hogy nem bántam meg, mert az aszfaltozás igen érdekes Indiában. Valahogy a járdák nagy részén nem sikerül a betont vagy aszfaltot simára kiönteni, úgyhogy nem ritkán bokáig gázoltam a vízben a megkerülhetetlen pocsolyákban. Vidáman lóbáltam a cipőmet a kezemben. Egy darabig. Amíg fel nem fedeztem, hogy így is el fog ázni. Kénytelen voltam a hónom alá csapni. Mire a titkos bejárathoz értem, már az orromon csorgott a víz kis patakokban, de töretlenül vigyorogtam azon, hogy micsoda pacsát hagyok majd a folyosón magam után a recepciótól a liftig.
A kapuban nem volt ott a Nagy Könyv, így soha nem derül ki az utókor számára, hogy aznap este az apartmanban aludtam-e avagy sem. :-)
A recepciósok nagy derültséggel fogadtak, mikor csuromvizesen beléptem. Köszönés helyett vigyorogtak, hogy "Nice" vagyis szép. Hát, szépnek éppen nem éreztem magam, inkább egy üregéből kiöntött ürge jutott eszembe az aktuális állapotomról.
Otthon megvizsgáltam a cipőmet és kiderült, hogy nem is ázott el nagyon (reggelre szépen meg is száradt) és valóban jobban jártam, hogy levettem. A nadrágomból viszont csavarni lehetett a vizet. A hátizsákomat viszont megmentette az esőkabátom.
Ma reggel olvastam az újságban a hírt, hogy tegnap este felhőszakadás volt Bangalore egyes részein. Ázott mezítlábas ürgékről szerencsére nem esett szó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése