2015. április 11., szombat

Még 42 nap van hátra - a második első nap Indiában

Lassan eltelik az első nap.
Szokás szerint epedve várom az este 8 órát, hogy lefekhessek. Nagyon álmos vagyok. Pillanatokon belül el tudnék aludni akár állva is.

Virágzó fa az ablakomból
Mivel is kezdjem?
Az idő nagyon meleg. Nem elviselhetetlen, mert elég száraz, de azért nyugodtabb tempóra készteti az embert. Csak semmi rohanás, úgyis pillanatokon belül izzadni fog. A februárihoz képest annyi a változás, hogy virágba borultak a fák. Csodaszép minden.



A lakópark házai
Egy hatalmas lakópark legkisebb házában lakom, úgynevezett "service apartman"-ban. Ez olyan öszvér-féle kategória, mert van konyhám, hálószobám, de ugyanúgy takarítanak naponta, mint a szállodában. És van mosatási lehetőség is. A reggeliző helyre bekukantottam, háááát, nem hinném, hogy meg fognak majd ismerni a pincérek a 6 hét alatt.
A lakás egészen rendben van, de nagy főzőcskézésre azért nem lesz lehetőségem. Igaz, szerintem időm sem.

Jártam ma a helyi boltban is. 10 ezer emberre igen-igen aprócska. Vettem ezt-azt, de nem sikerült mindent beszereznem. Bár legnagyobb meglepetésemre ruhaszárító kötél és ruhacsipesz volt. Ellenben a tejet elsőre nem sikerült megtalálnom. A pénztáros kisaasszony háta mögött volt, tőle kellett kérnem. Himalaya víz ezen a területen nem létezik, nem is keresem többet. Biztos nem szállítanak ide a nagy távolság miatt. Vettem "keserű" vizet, amit már nem is érzek annyira keserűnek.
Szereztem tésztás levest (Smack levesre hasonlít) és azt ebédeltem. Szerintem igen gyakran fogok ilyet fogyasztani a következő hetekben.

Ebéd után elgyalogoltam egy közelebb fekvő plázába (nem abba, amibe a múltkor kétszer is jártam, mert az gyalog messze van). Három oka is volt:

  1. Ne aludjak el leveses tányérral a kezemben.
  2. Nem kaptam folyékony szappant.
  3. Szükségem van egy hajszárítóra (erről kicsit később elmélkedem még).


A kávéval megjártam, mert csak elektromos vízforraló van. A filterpapírról meg az én drágajóuram lebeszélt, mondván, hogy majd itt úgyis lesz. Hát, úgysem nincsen. Nem is ismerik a fogalmat.
Én meg utálom a Nescafe-t. A mai két élelmiszer boltban és egy kávézóban tett látogatásom után a kávé készletem az alábbiak szerint alakult:
Nem bíztam a véletlenre
- aprócska doboz Nescafé az első boltból
- kis zacskó őrölt kávé a nagyobb boltból
- dobozban 10 db speciális filter a kávézóból.
Kávén már nem halok, az biztos.
Ja, és van egy doboz fekete teám is, ha a kávé projekt mégis befuccsolna.
Komolyan veszem én ezt az egészet, kérem szépen.


Kis kékséges valami
A hajszárító meg egy érdekes eset. A honlapon az volt írva, hogy az apartmanhoz jár hajszárító. Így gondos mérlegelés után úgy döntöttem, hogy a méretes kedvenc masinánk otthon marad a majdnem túlsúlyos poggyászomból (35 kg lett - 40-et hozhatok felár nélkül, OK, nem 5 kg a hajszárító, de jobb a békesség.).

Megérkezés után konstatáltem, hogy a sehol sincs hajszárító a lakásban. Az apartmanhoz kapott kézikönyvben szerepel, hogy kérésre adnak hajszárítót. Aha, ezt már ismerjük. Minimum egy hét mire valahogyan felér a szobába. És ki tudja, hogy milyen nem várt bonyodalmakat okozhat egy hajszárító után igen erős vágyakozás. Így a plázában beszereztem egy cuki, kicsi, kék darabot. Az otthoni amúgy sem egy kis darab, ezért sem igazán akaródzott elhozni.



Az internet kapcsolat rendben van, a nappaliban van egy TP Link router. Nem probléma egyszerre több eszközzel sem csatlakozni. Ez nagy pozitívuma a helynek.

Nappali
Délutánra egészen megkedveltem a lakosztályomat, miután villámgyorsan otthonossá tettem. Jó lesz ez. Az ablakok nyithatók, az erkélyen ugyan nincs szék, de ki lehet menni. A hátsó erkélyen meg lehet szárítani. És olyan jó hallgatni a madarak hangját. Időnként lehet hallani, ahogyan a sasok vijjognak. OK, az utca zaja is bejön tisztességesen, de egyelőre az még nem zavar. Különben is, az ablakom bármikor be lehet csukni. A választás sazabdsága az enyém.

A közlekedés viszont érdekes lesz. A házam nincs messze a főbejárattól. de ha ott megyek ki, akkor kell egy csomót gyalogolnom a porban az út mellett a lámpás kereszteződésig.
Van még a parknak egy másik kijárata, gondoltam hazafelé menet ott jövök be (ez pár méterre van a lámpás kereszteződéstől). Hát nem volt valami jó ötlet, mert van egy széles út az ablakom alatt, amit beton kerítés határol a házam felől és nincs rajta reguláris bejárat. Végül egy sikertelen másik tömb megkerülése után beengedtek az irreguláris bejáraton, amit épp javítottak. Ezt e kérdést holnap még egyszer körbe kell járnom alaposabban, mert jó lenne minél többet a parkon belül közlekedni.

Kilátás az ablakomból - ennek a
tömbnek a jobb felső sarkánál
van a kapu, ami nekem kellene
Opció lehet még a kerékpár, de azt csak parkon belül lehet használni. Kivinni nem szabad. Érdeklődtem a bérlés felől, de a válasz csak annyi volt, hogy utána nézünk, madam. Vagyis sohanapján kiskedden jutok majd bicajhoz, ha annyiban hagyom. De lehet, hogy nem fogom hagyni. Mert lehet, hogy csak kerülő úton fogom tudni megközelíteni a fentebbi kaput a parkon belül, ami gyalog már fárasztó lesz. Tehát lehet, hogy megéri majd a kapuig elkarikázni. De még meg kell azt is szemlélni, hogy ott hol lehet letenni a kerékpárt. Nem könnyű az élet Indiában. :-)
A parkba elméletileg csak belépési engedéllyel vagy kártyával lehet bejönni. A reptéri sofőrnek is kellett valami engedélyt intéznie, hogy behozhasson.
Mikor ebéd után kimenni készültem, akkor rutinosan érdeklődtem, hogy hogyan juthatnék kártyához, amivel majd simán bejuthatok. Meglepően gyorsan ment, bár a végeredmény annál meglepőbb volt. Kaptam egy kb. 5x8 cm-es lepecsételt papírdarabkát, hogy ezt mutassam be, ha kérik. Hát, nem kérték. A határozottságommal és mindenféle vesébe látó szempárba való tekintés elkerülésével már megint kijátszottam a rendszert. Senki nem kérdezett semmit. :-)

Óóó, és ma nagy elégtétettel mondtam a vámvizsgálatos hölgynek, hogy viszlát, madam. :-)

A fizetési rendszer sebessége sajnos 2 hónap alatt egy szemernyit sem javult. Sőt! Komolyan fontolgatom, hogy kizárólag online vásárolok. A kasszánál az idegeimmel játszanak. Ma még egészen jól ment, de nem tudom, hogy majd mennyire birom a lassúságot tolerálni. Igaz, nem kell minden nap boltba mennem és így majd jól meggondolom, hogy mire is van szükségem igazán. Szerencsére van 10 napra elegendő kávém és levesem. A  munkahelyemen meg tudok majd minden nap ebédelni. szóval sok kaja nem kell.

Ami még szintén nem változott, hogy a kezemet folyamatosan piszkosnak érzem. Még akkor is, ha csak a lakásban tartózkodom. Mindjárt megyek is kezet mosni. Megszokhatatlan.

A víz miatt kicsit izgulok, mert ugye azzal mosogatok, még ha fogmosáshoz már oda is készítettem az ásványvizes palackot. De mint már írtam, van nálam gyógyszerarzenál és pre/probiotikum kombót is iszom már lassan egy hete.

Már csak 2 és fél óra és alvás! A fejem pont úgy fáj, mint a múltkor. És megszólalt a tűzriasztó is. Kénytelen voltam 10 perc után felhívni a recepciót, hogy most szaladjak-e avagy sem. :-) Megnyugtattak, hogy csak tesztelnek. Még szerencse, mert a reakcióidőmmel kicsit bent égtem volna.

Holnap újabb sétás terepfelmérés és olvasás a medence melletti parkban a terv. Semmi komoly, de hát itt nem igazán lehetnek az embernek komoly tervei. :-)

Konyha
Hálószoba

Nincsenek megjegyzések: