Császármorzsa: Vasárnapi lakóparki séta

Google Earth

A terveknek megfelelően körbejártam a lakóparkot délelőtt és megtaláltam az utat az általam annyira óhajtott kapuhoz (a felköríves épület jobb alsó csücske). De nem érdemes bicajt szerezni hozzá, mert a félköríves épület már a park területén kívül esik, az ipari területre. És azt egy hatalmas fém kapu választja el a lakóparktól. Meg néhány biztonsági őr. Szóval ez sem opció.
Na, majd holnap kiokosodok a közlekedést illetően. És ha minden igaz, kapok egy indiai sim kártyát is, hogy olcsóbban tudjak telefonálni. Hogy kit hívok fel, azt még nem tudom, de ártani nem árt. Különben is kell mindenféle online megrendeléshez. Pl. a következő kávéadag rendelésemhez. :-)

Közben megfejtettem a "piszkosság" problematikáját. Azt hiszem, hogy a por az oka. Nagyon finom por van jelen a levegőben. Plusz pára is van rendesen. Nem úgy, mint Szingapúrban, de az ember bőre itt is nagyon furcsán viselkedik ebben a klímában. Izzad és zsírosodik. A víz viszont szárít nagyon. Valószínűleg a vegyszerektől.

Lakópark térképen

De térjünk vissza a sétához. A lakópark hatalmas. És nagyon zöld. Minden ház között park van, játszótérrel, padokkal. Itt jegyezném meg, hogy a padok nincsenek árnyékban, így kb. 30 perc olvasást birtam ki 11 órakor.
A középső részében van egy mélyebb rész, abban találhatóak a tenisz pályák, medencék és szabadidő központ is, előadó termekkel, zárt tollas pályával, élelmiszer bolttal, szépségszalonnal. Jelentem van fodrászat is! Még a végén kipróbálom. :-)
Apropó, ma láttam egy tüsi hajú fiatal indiai lányt!
Elsétáltam a medencékhez, hogy majd olvasok a medence partján, de kiderült, hogy vendégek számára tilos a bejárás. És nem igaz az a mondás, hogy minden indiai tud angolul. Inkább úgy fogalmaznám át, hogy lehet, hogy minden indiai tud angolul, de ha akarják, akkor nem értenek angolul.

Lakópark élőben

Így jártam a medencéket őrző ifjú hölggyel is. Ékes angolsággal elmeséltem neki, hogy itt lakom a hotelban vendégként és szeretnék leülni odabent. Értetlenül bámult rám. Tetőtől talpig végigmért, tekintete hosszasan elidőzött az edzőcipőmön (ajjajj, gondoltam, ebből baj lesz, nincs rajtam papucs), majd ismét végigmért és megkérdezte, hogy itt lakik? Atyaég, erre mit lehet felelni? Igen, itt lakom 6 hétig - de mi lesz, ha kéri az itteni igazolványt (plasztik kártya, ami az itt lakóknak jár)? Vagy, nem, csak vendég vagyok?

Az egyik medence csücske

A kényes helyzet nagyon gyors feloldása érdekében (már előre tudtam, hogy mi lesz a válasz) megismételtem, hogy csak vendég vagyok a 24-es épületben. Mire a válasz: Sorry, no guests, ami annyit tesz, hogy a vendég húzzon amerre lát nagyon gyorsan, mert ez a privilégium őt nem illeti meg. Meg sem próbáltam jobb belátásra birni. Úgysem akart volna megérteni és csak megzavartam volna a lelki harmóniáját. Hát nagyon gyorsan távoztam.
Büntetésből körbejártam a területet és csináltam néhány lesifotót csakazértis. A bejáratnál egy táblára ki van írva, hogy odabent tilos fotózni és sofőrök, szolgák belépése is tilos.

Fürdőzők

Míg sétáltam, az alábbi felfedezésket tettem:
- nagyon kevesen tartózkodtak a medencében, de még a partján is

Családok ruhában

- a nők nem vetkőznek fürdőruhára, teljesen felöltözve aszisztálnak csemetéik pancsolásához a medence partjáról
- a legtöbb férfi is felöltözve társalog vagy olvas a medencétől tisztes távolságra
- ha mégis a medencében vannak, akkor búvárruhára emlékeztető hacukában róják a hosszakat vagy tanítják a nebulókat úszni
- a gyerekek némelyike is búvárruhát visel. Lehet, hogy ők lányok?

A közösségi ház

Visszafelé benéztem a közösségi házba -
- így találtam meg a fodrászt,
- az egyik előadó teremben egy bácsit, aki 5 hallgatónak magyarázott valamit lelkesen,
- mellette 2 asztalnál ruhavásár volt,
- egy másik hatalmas teremben kb. 10 gyerek tanulta az abakusz használatát
- és elolvastam a bolt bejáratánál, hogy online rendelés is lehetséges a lakóparkban lakóknak (akik igazolvánnyal rendelkeznek). Napi 3-szori kiszállítás van, 11:30-kor, 15:30-kor és 20:30-kor. Így már érthető, hogy miért olyan kicsi a bolt 10.000 emberre.

Bevásárló kocsi úton a
boltba vissza

Miután mindent megnéztem, nem maradt más hátra, mint keresni egy tetszetős padot és leülni olvasni.
Illetve hagyni, hogy megbámuljanak. Mindig jókat mosolygok, amikor rajtakapok valakit, hogy meredt szemekkel bámul. Ma egy kislány triumvirátus csak úgy véletlenségből kétszer járta körbe a helyet, ahol ültem. :-)
Olvasás közben hallgathattam, ahogyan két ksifiú kardokkal csatározva kiabálta, hogy "I'll kill you" (Megöllek). Nagyon korlátozott lehetett az angol nyelvtudásuk, mert ezen kívül semmi mást nem mondtak egymásnak. Illetve nem igaz. Később hallottam őket csendesen valamely indiai nyelven beszélgetni.
11:30-kor megfigyelhettem, ahogyan a kifutófiúk a kerekes bevásárló kocsival tolják az élelmiszert a megrendelőknek.

Mivel nem akartam napszúrást kapni, sem leégni, háromnegyed 12-kor jobbnak láttam szedelődzködni és tenni még egy kört a boltban.
Nem tudom, hogy mit hoz a jövő hét, így gondoltam szerzek még vizet és tejet illetve valami cornflakes-t reggelire.
Kivártam a 10 percemet a pénztárnál, ahogyan illik. Majd, óóóó irgalom anyja ne hagyj el, kértem 2 doboz tejet a pénztárostól. A doboz, amit a pénztáros kislány elsőre felemelt folyt. Boci szemekkel bámulta, ahogyan csöpög a tej a padlóra. Forgatta a dobozt, hogy honnan folyik. Nem, mindeeegy? - sikítottam magamban. Kiabált valakiért és még mindig a csöpögő dobozt vizsgálgatta. A Valaki átvette tőle. Ekkor egy új dobozzal a kezében udvariasan megkérdezte, hogy egyet? Neeem, kettőt! De ezt már a kezemen mutattam, hang nélkül (talán jobb is, mert az elnyomott sikítás biztos előtört volna). Fizetés után sietve távoztam a boltból.
Vettem 2 üveg üdítőt, egy kis üveg hideg citromos valamit és nagy üveg meleg mangó levet. Nem kellett volna. Mindkettő émelyítően édes. Valahol az agyam mélyén sejtettem, hogy így lesz, mivel az édességeik is nagyon édesek. Pontosan sejtettem, hogy az üdítővel sem lesz másképp, de muszáj volt megpróbálni. A kisördög, ugye.

Itthon az instant leves elfogyasztása után gondoltam megkóstolom az epres cornflakes-et. Villámgyorsan kiderült, hogy én meg olvasni nem tudok. Az áll rajta nagy betűkkel, hogy real strawberry (valódi eper), majd egészen apró betűkkel, hogy puree (pürével). Wáááá!
Minden egyes pehely darab epres aromával van bevonva, ami édes. Ráadásul egy hatalmas doboz (575 g), mert itt is megalomániában szenvednek a boltok.

Azóta itthon vagyok. Újságot olvastam, testre szabtam a telefonomat, megnéztem félig egy filmet a youtube-on, aludtam, megnéztem az amazon.in oldalt, de nem igazán olcsóbb, mint az európai társa. És ma már másodjára esik. Most egész hosszan. Hoztam esernyőt és esőkabátot is. Nem úgy, mint kávé filtert. :-)

Az újságban azonnal megnéztem az ingatlan árakat. De csakis azért, mert az ingatlanos melléklet kikandikált belőle..
99 ezer EUR-ért már 3 hálószobás, 148 nm-es lakást lehet kapni. De van 42e EUR-ért 2 hálószobás is. És a megélhetés is olcsóbb, mint Európában. Csak úgy mondom. Még előttünk vannak a szép nyugdíjas évek. :-)

Még képek: