Daisypath Anniversary tickers

2009. december 14., hétfő

Lakásbérlés – a meglepetés

Két meglepetés ért bennünket a szerződés aláírása után.

Az egyiket észrevehettem volna, ha a nagy izgalomba kicsit feljebb látok, mint 1,7 m. De én olyan izgalomba jöttem a lakásajtót meglátva (már az valahogy sejtette velünk, hogy ez olyan nekünk való lakás lesz), hogy az alapos szétnézés semmivé foszlott. Csak kóvályogtunk Lillával a lakásban és azt hajtogattuk, hogy nekünk EZ kell. No, meg világos nappal volt.
Szóval dehogy néztem én fel a plafonra és nem tűnt fel, hogy egyetlen lámpa sincs, csak drótok és azokon villanykörte. És ez sem minden helységben...
Mindez akkor vált világossá, amikor kulccsal a kezünkben szerda este először ellátogattunk a lakásba terepszemlét tartani. Ekkor már nem volt mit tenni.
A másik tény, amivel ugyanekkor, a költözésünk előtt 3 nappal szembesültünk, hogy nincs áram. Gondoltam nincs itt nagy gond, csak biztos a főkapcsoló van lekapcsolva. De nem. Az áramszolgáltatónál volt a lakás teljesen lekapcsolva. Se áram, se gáz. Mindez persze úgy derült ki, hogy kétségbeesve felhívtam a tulaj fiát. A tulaj nem beszél angolul, én meg nem beszéltem németül, így a fia lett az összekötő. Szóval ő mondta, hogy ja, persze, fel kell hívni a Wien Energie-t és két három napon belül visszakötik. Micsodaaaa? De hát szombaton költözünk, hétfőn reggel le kell adni a régi lakás kulcsait.
Csütörtökön első dolgom volt a Wien Energie-t felhívni. Hála az égnek beszéltek angolul. Megértették a helyzetemet, nagyon sajnálkoztak, de csak hétfő reggel 8-ra tudtak szerelőt küldeni. Gondoltam, hogy ez is jobb, mint a semmi.
Szombaton átköltöztünk, de mivel hideg volt és meleg víz sem lett volna, még nem aludtunk az új lakásban. Vasárnap este megfürödtünk a régi helyen, majd a maradék holminkkal átköltöztünk. Gyertyával világítottunk és 6 takaró alatt aludtunk. De már az új helyen.
Másnap reggel tényleg jöttek és bekapcsoltak mindent. A szerelő nagyot nevetett a gyertyáink láttán. Odaadta az új szerződést, majd közölte, hogy 40 Euro lesz. Erre én összekapartam mindösszesen 12 euro-t és széttártam a kezem. De ő nem jött zavarba, letett az asztalra egy csekket a nevemre kiállítva. Én meg pislogtam, mint a béka, hogy kérem itt profi felkészülés van, nem gond, ha az ügyfél csóró és nincs készpénze.

Ui: ha minden igaz a hétvégén felkerül az utolsó lámpa is a drótok helyére. :-)

2 megjegyzés:

eszter írta...

Halihó!

Tök jó, hogy legalább van, ahol követhető vagy :)

pusz

Kata írta...

:-)