i hob an Engel gsengn... So liab
Na,
wehe das funktioniert nicht! Dem Engel dazö i wos!
Helyes megfejtőink között értékes karácsonyi üzeneteket sorsolunk ki! :-)
2013. december 11., szerda
Adventi vásárok térképe egyetemisták által
Egyetemistának lenni jó. :-)
Az ember még otthon lakik (na jó, már aki...). És ebben az esetben van tiszta ruha, fedél az ember feje fölött, van ingyen bejárónő is, folyamatosan garantált a jó társaság ill. bulik és néha egy tál étel is akad, bár a szülők ebben az életkorban már igencsak elfoglaltak egyéb más tevékenységgel, pl. élik sajár életüket 20 év megpróbáltatás után, de hát enniük nekik is kell, így mindig csurran-cseppen valami. (Barokk körmondat vége.) Az ember néha bemegy az egyetemre, végighallgat egy-egy unalmas előadást és az adventi időszakban az ablakon át bámulja a Karlsplatz-i adventi vásárt, ha épp nem alszik. És ekkor bekattan neki, hogy mivel is kellene foglalkozni az esti unalmas óráiban.
Mi sem kézenfekvőbb, mint térképet gyártani a bécsi Christkindlmarkt-okból.
És íme itt az eredmény: http://web.student.tuwien.ac.at/~e1025108/?page_id=293
Letölthető pdf: http://web.student.tuwien.ac.at/~e1025108/wp-content/uploads/2013/11/Liniennetz-Wien_20131118_CKM.pdf
Hálás köszönet Igornak, aki felhívta figyelmemet a fenti linkre!
Ui: Persze a mi gyerekünk nem ilyen átlagos egyetemista. Soha nincs ideje, mindig fáradt, hajnali 3-ig programozik. És az anyjával kölcsönösen örül, ha néha napján valamelyikük megkegyelmez a másiknak és főz valamit. Lassan fel kellen bérelnünk valakit, hogy főzzön ránk. :-D
Az ember még otthon lakik (na jó, már aki...). És ebben az esetben van tiszta ruha, fedél az ember feje fölött, van ingyen bejárónő is, folyamatosan garantált a jó társaság ill. bulik és néha egy tál étel is akad, bár a szülők ebben az életkorban már igencsak elfoglaltak egyéb más tevékenységgel, pl. élik sajár életüket 20 év megpróbáltatás után, de hát enniük nekik is kell, így mindig csurran-cseppen valami. (Barokk körmondat vége.) Az ember néha bemegy az egyetemre, végighallgat egy-egy unalmas előadást és az adventi időszakban az ablakon át bámulja a Karlsplatz-i adventi vásárt, ha épp nem alszik. És ekkor bekattan neki, hogy mivel is kellene foglalkozni az esti unalmas óráiban.
Mi sem kézenfekvőbb, mint térképet gyártani a bécsi Christkindlmarkt-okból.
És íme itt az eredmény: http://web.student.tuwien.ac.at/~e1025108/?page_id=293
Letölthető pdf: http://web.student.tuwien.ac.at/~e1025108/wp-content/uploads/2013/11/Liniennetz-Wien_20131118_CKM.pdf
Hálás köszönet Igornak, aki felhívta figyelmemet a fenti linkre!
Ui: Persze a mi gyerekünk nem ilyen átlagos egyetemista. Soha nincs ideje, mindig fáradt, hajnali 3-ig programozik. És az anyjával kölcsönösen örül, ha néha napján valamelyikük megkegyelmez a másiknak és főz valamit. Lassan fel kellen bérelnünk valakit, hogy főzzön ránk. :-D
2013. december 9., hétfő
Másnapos autó
Szombat, Bécs, télies idő, plusz 2 fok (a hajam még mindig tart*). A bolt 5 perc távolságra van autóval. Guruljunk el. Kell pulcsi? Hááát, talán nem árt, mert a be- és kipakoláshoz hideg van azért. Kell kesztyű? Ááá, az nem kell, rövid ideig tart az egész út, meg a pakolás is.
Harisnya kell? Húzzunk, mert fázósak vagyunk és mégis csak hideg, télies idő van.
Séta az autóhoz. Atyaég! Mi van a tetején? Valaki ráöntött egy vödör koktélrákot? Nem, inkább kis madárfiókák. Ááá, ahhoz hideg van. Vagy lehányták? Még néhány lépés és kiderül, hogy ártalmatlan bogyók.
Ártalmatlaaan? De hisz ez bűzlik! Hányás szaga van! Nekem nagyon rossz a szaglásom, így közelebbről is szagmintát veszek, mert nem hiszek Lillának. Brutál! Tömény bűz!
Most mi legyen szegény kis "összehányt" autónkkal? Nincs más hátra, mint beülünk. Itt döbbenten megállapítjuk, hogy a bogyók szétnyomódtak a szélvédőn. Sárga "hányás" mindenfelé.
Szedjük le kefével - így Lilla. Hülye vagy? - így én - Bottal sem piszkálnám! Utána még a kefét is dobhatjuk el. (Olyan naaagy, rendes autómosó kefét is tartunk az autóban.)
Szóval irány az autómosó. Útközben fuldoklunk a szagtól, így inkább a nyitott ablakon besüvítő szelet választjuk.
Cél az automata mosó. Míg én jegyet veszek, addig Lilla papírzsepivel leszedi az autón maradt bogyókat. Majd megszagolja a kezét. Nem kellett volna. Elmegy kezet mosni.
Behajtok a mosóba. Utána a mosó ajtajárara tapadva bámulunk befelé a metsző szélben és reménykedünk, hogy ott bent, a párában tisztul az autó.
Kész. Szaladunk megnézni. Nem rossz, nem rossz. Csillog-villog, de a foltok nem jöttek le. Rászáradtak és a mosó keféi sem tudták eltávolítani. Találgatjuk, hogy vajon most a mosó keféje büdös lett-e.
De nem érünk rá ezzel sokat foglalkozni, mert a foltok ott éktelenkednek az autón. Sárgán és büdösen.
Irány a kézimosó, ott van nagy nyomású pisztoly. Ülünk a büdösben (mert kiszállni hideg van) és várjuk, hogy valamelyik férfi elkészüljön előttünk.
Kész, akkor én jövök! Pénz bedob, pisztoly betáraz, célta tart és... nem történik semmi. A "hányás" foltok makacsul ragaszkodnak az autóhoz. A nagy nyomás sem segít.
Kiállok. Bemegyünk a kútra autómosó rongyért. Ezt bizony le kell sikálni. 4 rongy 4 EUR. Jöhet.
És következett a lázas sikálás. Meg szétfagyott kezek. De a foltok megadták magukat. Az autó tiszta lett. Kivéve a tetejét, mert a Meriva közismertem magas autó, mi meg közismerten alacsonyak vagyunk a gyerekkel. :-) A rongyokat még véletlenül sem tartottuk meg, kidobtuk őket a kukába.
Hazafelé már csak kicsit szaglott szegény másnapos autónk.
Megfogadtuk, hogy többé akkor sem állunk az alá a fa alá, még akkor sem, ha ott van a földkerekség legutolsó parkolóhelye.
A fa pedig egy mezei Gingko biloba fa.
http://www.tuja.hu/pafranyfenyo.html
És tegnap megnéztem a fa tövét, a rengeteg bogyótól penetránsan bűzlik. Ne higyjétek, hogy nem büdös a lehullott termés! :-)
*Taft reklám a 90-es évekből.
Ui: itt van még egy kis ismertető:
"A ginkó gyümölcse hosszú kocsányon függő, aranysárga, kerek szilva nagyságú. A húsos, ragacsos burok fogyasztásra nem alkalmas. Vajsavat, ginkósavat, bilobolt tartalmaz, melyek bomlásakor bűzös szag keletkezik. Ez az oka annak, hogy az európai parkokban nem szívesen ültettek termős ginkó fákat. A fiatal fáról még nem lehet megállapítani, hogy porzós vagy termős lesz-e, csak a kromoszómák alapján lehetséges a korai felismerés. Ugyan mindegyiknek huszonnégy kromoszómája van, de a porzós és termős ginkó külseje más és más. A húsos burok alatt csonthéjas, két- esetleg háromélű, 1,5-3 cm hosszú, 1-2 cm széles magház van. A benne található mag sárgászöld színű, keményítőtartalmú, táplálószövete étkezési célokra felhasználható (l. később)."
Forrás: http://terebess.hu/keletkultinfo/ginko.html
Harisnya kell? Húzzunk, mert fázósak vagyunk és mégis csak hideg, télies idő van.
 |
| Ártalmatlan páfrányfenyő |
Ártalmatlaaan? De hisz ez bűzlik! Hányás szaga van! Nekem nagyon rossz a szaglásom, így közelebbről is szagmintát veszek, mert nem hiszek Lillának. Brutál! Tömény bűz!
Most mi legyen szegény kis "összehányt" autónkkal? Nincs más hátra, mint beülünk. Itt döbbenten megállapítjuk, hogy a bogyók szétnyomódtak a szélvédőn. Sárga "hányás" mindenfelé.
Szedjük le kefével - így Lilla. Hülye vagy? - így én - Bottal sem piszkálnám! Utána még a kefét is dobhatjuk el. (Olyan naaagy, rendes autómosó kefét is tartunk az autóban.)
Szóval irány az autómosó. Útközben fuldoklunk a szagtól, így inkább a nyitott ablakon besüvítő szelet választjuk.
Cél az automata mosó. Míg én jegyet veszek, addig Lilla papírzsepivel leszedi az autón maradt bogyókat. Majd megszagolja a kezét. Nem kellett volna. Elmegy kezet mosni.
Behajtok a mosóba. Utána a mosó ajtajárara tapadva bámulunk befelé a metsző szélben és reménykedünk, hogy ott bent, a párában tisztul az autó.
 |
| Gingko biloba - növényhatározó |
De nem érünk rá ezzel sokat foglalkozni, mert a foltok ott éktelenkednek az autón. Sárgán és büdösen.
Irány a kézimosó, ott van nagy nyomású pisztoly. Ülünk a büdösben (mert kiszállni hideg van) és várjuk, hogy valamelyik férfi elkészüljön előttünk.
Kész, akkor én jövök! Pénz bedob, pisztoly betáraz, célta tart és... nem történik semmi. A "hányás" foltok makacsul ragaszkodnak az autóhoz. A nagy nyomás sem segít.
 |
| Az ominózus termés |
És következett a lázas sikálás. Meg szétfagyott kezek. De a foltok megadták magukat. Az autó tiszta lett. Kivéve a tetejét, mert a Meriva közismertem magas autó, mi meg közismerten alacsonyak vagyunk a gyerekkel. :-) A rongyokat még véletlenül sem tartottuk meg, kidobtuk őket a kukába.
Hazafelé már csak kicsit szaglott szegény másnapos autónk.
Megfogadtuk, hogy többé akkor sem állunk az alá a fa alá, még akkor sem, ha ott van a földkerekség legutolsó parkolóhelye.
A fa pedig egy mezei Gingko biloba fa.
http://www.tuja.hu/pafranyfenyo.html
És tegnap megnéztem a fa tövét, a rengeteg bogyótól penetránsan bűzlik. Ne higyjétek, hogy nem büdös a lehullott termés! :-)
*Taft reklám a 90-es évekből.
Ui: itt van még egy kis ismertető:
"A ginkó gyümölcse hosszú kocsányon függő, aranysárga, kerek szilva nagyságú. A húsos, ragacsos burok fogyasztásra nem alkalmas. Vajsavat, ginkósavat, bilobolt tartalmaz, melyek bomlásakor bűzös szag keletkezik. Ez az oka annak, hogy az európai parkokban nem szívesen ültettek termős ginkó fákat. A fiatal fáról még nem lehet megállapítani, hogy porzós vagy termős lesz-e, csak a kromoszómák alapján lehetséges a korai felismerés. Ugyan mindegyiknek huszonnégy kromoszómája van, de a porzós és termős ginkó külseje más és más. A húsos burok alatt csonthéjas, két- esetleg háromélű, 1,5-3 cm hosszú, 1-2 cm széles magház van. A benne található mag sárgászöld színű, keményítőtartalmú, táplálószövete étkezési célokra felhasználható (l. később)."
Forrás: http://terebess.hu/keletkultinfo/ginko.html
2013. december 2., hétfő
Adventslinie
Az úgy volt, hogy a Westbahnhof plázában betértünk a Herzklopfen Depot nevű dizájnparadicsomba, ahol időviharba, majd kicsivel később pénzviharba kerültünk. Lilla úgy telefonált ránk, hogy most akkor lesz vacsora?
Ennek az elhussant egy órának az eredménye az alábbi csini lakástartozék, az adventslinie, azaz adventi vonal.
Van rajta minden, üveggömbök (átlátszó, matt, fényes), üvegszívek, üvegbogyók (weihnachtsbeere, miszerint magyal), maci csörgővel, csillagok (arany, ezüst, bronz színekben; pirosat nem mertünk, valaki beszól, hogy önkényuralom, á, inkább nem).
És amitől adventi az egész, hogy van 4 számozott üvegdísz, minden vasárnapra egy. Meggyújtani nem kell, aki jön hozzánk, megnézheti élőben. Nem szúr, nem hullik, jobb, mint a fenyő.
Ennek az elhussant egy órának az eredménye az alábbi csini lakástartozék, az adventslinie, azaz adventi vonal.
Van rajta minden, üveggömbök (átlátszó, matt, fényes), üvegszívek, üvegbogyók (weihnachtsbeere, miszerint magyal), maci csörgővel, csillagok (arany, ezüst, bronz színekben; pirosat nem mertünk, valaki beszól, hogy önkényuralom, á, inkább nem).
És amitől adventi az egész, hogy van 4 számozott üvegdísz, minden vasárnapra egy. Meggyújtani nem kell, aki jön hozzánk, megnézheti élőben. Nem szúr, nem hullik, jobb, mint a fenyő.
2013. november 26., kedd
Hójelentés - első hó!
Szakad a hó nagy csomókban, veréb mászkál lent a hóban...*
Úgy másfél órája havazik. De elég intenzív és meg is marad.
Szerintetek mivel jöttem ma dolgozni? Úgy van, autóval! :-)
De sebaj, van téli gumim.
És most olyan szép a táj. Szeretem.
*Nemes Nagy Ágnes - Hóesésben
Úgy másfél órája havazik. De elég intenzív és meg is marad.
Szerintetek mivel jöttem ma dolgozni? Úgy van, autóval! :-)
De sebaj, van téli gumim.
És most olyan szép a táj. Szeretem.
*Nemes Nagy Ágnes - Hóesésben
2013. november 19., kedd
Hangulatra szabott fények a nappalinkban
Fényárban úszik a lakás és a terasz.A teraszra kikerült a téli kivilágítás, a nappaliba pedig egy új játékszer.
3 db energiatakarékos izzó, amelyet a Philips jóvoltából iPadről, Android-os telefonról vagy a webről lehet távirányítani.
De ez még nem elég, hanem az izzóknak külön-külön lehet színt definiálni, a hangulatunknak megfelelően. Lehet olvasós fényeket beállítani, lehet belőlük láva lámpát csinálni, modellezhetjük a napfelkeltét vagy naplementét, de akár egy fénykép színvilágát is odavarázsolhatjuk a nappalinkba Csak a fényképet kell a szoftverbe feltölteni és máris megelevenednek a tengerparti nyaralásunk színei a nappaliban.
A három izzót (lámpát) egyenként is lehet szoftverrel vezérelni. Időzíteni is lehet a fel- ill. lekapcsolásukat. De akár a lakáshoz közeledve automatikusan fel is kapcsolja a szoftver a világítást.
A web-es szoftvert használva pedig távolról is vezérelhetjük lámpáinkat.
Vasárnap ez úgy nézett ki, hogy küldtem Lacinak egy sms-t, hogy kezd sötét lenni. Erre ő felkapcsolta a lámpákat 300 km távolságból. Majd mikor megírtam, hogy megyek aludni, lekapcsolta őket.
Az én személyes kedvencem a nagyon fehér fény.
A 3 izzón kívül a kezdő csomagban van egy ún. bridge - ez az eszköz vezérli a wi-fi-s izzókat. Egy bridge 50 izzóval is képes megküzdeni. Az izzókat elnevezhetjük, csoportokba rendezhetjük. A bridge hatósugara 30 m, de az izzók is képesek jeltovábbításra, ha netán a bridge-et leárnyékolná valami.Az izzók 600 lumenes, kb. 50 W-os izzónak megfelelő fényerővel rendelkeznek egyenként.
További részletek itt: http://www.meethue.com/en-DE
Tudom ajánlani az eszközt kütyümániás férjeknek vagy feleségeknek karácsonyi ajándékba.
Nagyon jó szórakozás! :-D
2013. november 17., vasárnap
500. bejegyzés, mely leginkább a bécsi karácsonyi hangulatról szól
Továbbra sem csökkent a karácsony-várós hangulatunk, melyet tegnap a bécsi városvezetés megfejelt azzal, hogy megnyitott a karácsonyi vásár (Christkindlmarkt) a Rathausnál.
A Rathaus előtti hatalmas fenyőfát idén a Steiermark-i Bruck an der Mur városa adta. A fa kb. 100 éves és 30 méter magas.
Tegnap 17:30-kor hivatalosan is felkapcsolták a kb. 1000 LED-ből álló világítását. A karácsonyfa egészen január 6-ig marad a téren.
Ez a karácsonyi vásár immáron a 20. ilyen alkalom a Rathaus előtt, úgyhogy ebből az alkalomból Angyal választást is tartanak illetve alkalmi postát is üzemeltetnek a téren.
Mi nem vettünk részt a hivatalos megnyitón, de kb. 4 óra felé kint jártunk a téren. A szokásos sokadalom fogadott bennünket, így csak a széléről szemlélődtünk.
További info itt: http://www.christkindlmarkt.at/
Tegnap nyitott még a Spittelberg-i, vásár is, de a Karlsplatz-on vagy a Maria Theresesien Platz-on találhatóak majd csak jövő héten nyitnak.
http://www.christkindlmaerkte.at/wien.html
És itt találhatók a másik lánc vásárairól információk: http://www.weihnachtsdorf.at/
A Rathaustól elsétáltunk a Stephansplatz-ra, útbaejtve a Meinl áruházat a Graben-en. Már voltunk benne korábban, de akkor még közelebb volt a Karácsony és kismillióan voltak a boltan így csak célirányos shoppingolást tudtam megejteni. Most viszont lehetett bóklászni. Hihetetlen mennyiségű külföldi áru van benne felhalmozva. Svájci bicska alakú csokik, angol karácsonyi pudding a hozzávaló szósszal, vagy 10 féle szaké, kuszkusz fűszer, szárított vargánya, Stekovics-féle chili "lekvár", angol curd-ok tucatjai, a Twinings majdnem teljes kínálata, olasz tészták és még sorolhatnám hosszú bejegyzéseken át. Én csak kapkodtam a fejem, mert csupa olyan dolgot találtam, amiről idáig azt hittem, hogy kizárólagosan csak az adott országba utazással lehet beszerezni. És most kiderült, hogy csak néhány metrómegálló választ el a kedvenc angol élelmiszereimtől.
A Graben-en meg éppen elkaptuk, amikor a karácsonyi díszkivilágítás még a földön hever. A helyükre akasztva nem néznek ki ilyen hatalmasnak. Csak viszonyításként - a kék kabátban én vagyok. :-)
Jav: a Stekovics-féle konfitür az echte osztrák termék. Szóval a Meinl-ben a rengeteg külföldi termék mellett számos magas minőségű (van ilyen kifejezés?) osztrák terméket lehet kapni. De azt hiszem, hogy ez a lényegen nem sokat változtat. Legközelebb sem fogom kevésbé kapkodni a fejemet a boltban. :-)
A Rathaus előtti hatalmas fenyőfát idén a Steiermark-i Bruck an der Mur városa adta. A fa kb. 100 éves és 30 méter magas.
Tegnap 17:30-kor hivatalosan is felkapcsolták a kb. 1000 LED-ből álló világítását. A karácsonyfa egészen január 6-ig marad a téren.
Ez a karácsonyi vásár immáron a 20. ilyen alkalom a Rathaus előtt, úgyhogy ebből az alkalomból Angyal választást is tartanak illetve alkalmi postát is üzemeltetnek a téren.
Mi nem vettünk részt a hivatalos megnyitón, de kb. 4 óra felé kint jártunk a téren. A szokásos sokadalom fogadott bennünket, így csak a széléről szemlélődtünk.
További info itt: http://www.christkindlmarkt.at/
Tegnap nyitott még a Spittelberg-i, vásár is, de a Karlsplatz-on vagy a Maria Theresesien Platz-on találhatóak majd csak jövő héten nyitnak.
http://www.christkindlmaerkte.at/wien.html
És itt találhatók a másik lánc vásárairól információk: http://www.weihnachtsdorf.at/
A Rathaustól elsétáltunk a Stephansplatz-ra, útbaejtve a Meinl áruházat a Graben-en. Már voltunk benne korábban, de akkor még közelebb volt a Karácsony és kismillióan voltak a boltan így csak célirányos shoppingolást tudtam megejteni. Most viszont lehetett bóklászni. Hihetetlen mennyiségű külföldi áru van benne felhalmozva. Svájci bicska alakú csokik, angol karácsonyi pudding a hozzávaló szósszal, vagy 10 féle szaké, kuszkusz fűszer, szárított vargánya, Stekovics-féle chili "lekvár", angol curd-ok tucatjai, a Twinings majdnem teljes kínálata, olasz tészták és még sorolhatnám hosszú bejegyzéseken át. Én csak kapkodtam a fejem, mert csupa olyan dolgot találtam, amiről idáig azt hittem, hogy kizárólagosan csak az adott országba utazással lehet beszerezni. És most kiderült, hogy csak néhány metrómegálló választ el a kedvenc angol élelmiszereimtől.
A Graben-en meg éppen elkaptuk, amikor a karácsonyi díszkivilágítás még a földön hever. A helyükre akasztva nem néznek ki ilyen hatalmasnak. Csak viszonyításként - a kék kabátban én vagyok. :-)
Jav: a Stekovics-féle konfitür az echte osztrák termék. Szóval a Meinl-ben a rengeteg külföldi termék mellett számos magas minőségű (van ilyen kifejezés?) osztrák terméket lehet kapni. De azt hiszem, hogy ez a lényegen nem sokat változtat. Legközelebb sem fogom kevésbé kapkodni a fejemet a boltban. :-)
2013. november 14., csütörtök
Lakásbérlési kislexikon és egyben a 499. bejegyzés
Ezt a "kislexikont" már régóta őrizgetem és most úgy gondolom, hogy a 499. bejegyzéshez jól illene.
Ablöse – beépített bútorokért fizetendő díj. Ezt általában új konyhabútor vagy bútorozott lakás esetén kérik. Az összeg nem jár vissza.
Anmeldebescheinigung – tartózkodási engedély. A Meldezettel kiállításától vagy a munkavállalás első napjától számított 4 hónapon belül el kell intézni minden családtagnak. További infók:
Bécsben itt lehet intézni: http://www.wien.gv.at/advuew/internet/AdvPrSrv.asp?Layout=stelle&Type=K&stellecd=2001010316005443
Befristet – határozott időre szóló lakásbérlet. Általában 3 vagy 5 év. Ezalatt az idő alatt a tulajdonos nem mondhat fel, de a bérlő a szerződésben rögzített feltételekkel felmondhat. Rendszerint 3 hónap a felmondási idő. Ha előbb fogunk kiköltözni, akkor is ki kell fizetni a 3 hónapot. Egyezkedés a bérbeadóval temészetesen lehetséges, de a pozitív végkifejlet nem garantált.
Betriebskosten – üzemeltetési költség vagyis közös költség. Szemétszállítás, liftdíj, takarítás, felújítási alap stb. költségét takarja. Erre jön még a víz, fűtés, elektromos áram költsége, ami lakásonként ill. Családonként eltérő. Kb. 2 EUR/nm díjjal lehet számolni.
Erstbezug – első lakó. Lehet vadi új a lakás vagy épp teljeskörű felújítás után van a lakás, de aki beköltözik az fogja a bent lévő dolgokat először használni.
Gefördert – támogatott lakás. Ez leggyakrabban vásárlásnál vagy Genossenschaftswohnung-oknál fordul elő. A lakás vételi árához jár állami támogatás.
Gemeindewohnung – állami bérlakás. Legelőször is két év folyamatos tartózkodás kell ugyanazon a lakcímen minden családtagnak. Ha ez megvan és az egy főre eső jövedelemhatárba is belefér a család, akkor be lehet adni a jelentkezést az Önkormányzathoz. Ekkor várólistára kerül az ember. A várakozási idő akár 2-3 év is lehet! További infók: https://www.wienerwohnen.at/interessentin/fuenfschritte.html
Genossenshaftswohnung – támogatott bérlakás. További infók: https://www.help.gv.at/Portal.Node/hlpd/public/content/21/Seite.210250.html
Hauptwohnsitz – lakóhely. Ha valaki életvitelszerűen Ausztriában tartózkodik (vagyis Ausztriában dolgozik és ausztriai lakcímre jár az év nagy részében haza illetve onnan is indul munkába, Ausztriában adózik), akkor ilyen lakhellyel kell hogy rendelkezzen. Mivel egy embernek az EU-ban csak egy lakcíme lehet, ki kell jelentkezni a magyarországi lakcímről.
Kaution – kaució vagyis letét. Egyszeri összeg, melyet a bérleti szerződés megkötésekor kell átadni. A bérleti idő lejáratakor vagy felmondás esetén visszajárhat, amennyiben a tulajdonos mindent rendben talál. Ha valami gond van, akkor az összeg egy részét vagy akár a teljes összeget is visszatarthatja a javítási költségek fedezésére. Általában 3 hónapi bérleti díjat kérnek szerződés kötéskor. Ha határozatlan idejű a szerződés, akkor gyakori, hogy látraszóló betétkönyvet kérnek. Ebben az esetben teljes hozzáférése van a tulajnak az így elhelyezett összeghez, viszont a kamatok a bérlőt illetik. Nagyobb összegnél ez nem mindegy. Mindenképpen legyen papírja a bérlőnek arról, hogy mennyi kauciót fizetett, ha ezt készpénzben kérték. Kauciót megúszni lehetetlen, még akkor is kell fizetni, ha ingatlanügynök közreműködése nélkül jön létre a szerződés!
Kaltmiete – nettó bérleti díj. Nincs benne a közös költség (Betriebskosten), az áram, a fűtés illetve a vízfogyasztás költsége.
Kündigung – felmondás. A bérleti szerződés szabályozza a feltételeit.
Meldezettel – a magyar lakcímkártyának felel meg. A helyi önkörmányzatnál intézhető beköltözés után. Ha kiköltözünk, akkor elég az új címen bejelentkezni, nem kell a régin kijelentkezni. Esetleges magyarországi visszaköltözéskor mindenképpen ki kell jelentkezni.
Mietvertrag – bérleti szerződés.
Nebenwohnsitz – tartózkodási hely. Ez azt jelenti, hogy van Magyarországon lakhelyünk, Ausztriában csak átmenetileg tartózkodunk. Nem igazán jó megoldás, mert pl. Munkanélkülihez osztrák Hauptwohnsitz szükséges.
Provision – Lakásbérlésnél az ingatlanügynöknek fizetendő ügyintézési díj. Maximum 2 havi bérleti díj. Nem jár vissza.
Unbefristet – határozatlan időre szóló lakásbérlet. A tulajdonos nem tudja könnyen kitenni a bérlőt, ha az rendben fizet. Ha mégis meg szeretne szabadulni a bérlőtől (pl. tulajdonosváltás), akkor egyik lehetősége, hogy keres a bérlőnek egy hasonló bérleményt, hasonló bérleti díjért, amit a bérlő nem köteles elfogadni vagy fizet neki egy jelentős összeget (a bérleti díj többszörösét), amiért a bérlő vállalja a kiköltözéssel, lakáskereséssel járó extra erőfeszítést. Általában hónapokig vagy akár évekig is tartó huzavona lehet belőle.
És most kezdhetek gondolkozni, hogy mi is legyen az 500. bejegyzés. Mert az nem lehet ám csak olyan hétköznapi ez-meg-az...
Lehet, hogy inkább át is ugrom és folytatom az 501. bejegyzéssel. :-D
És most kezdhetek gondolkozni, hogy mi is legyen az 500. bejegyzés. Mert az nem lehet ám csak olyan hétköznapi ez-meg-az...
Lehet, hogy inkább át is ugrom és folytatom az 501. bejegyzéssel. :-D
2013. november 10., vasárnap
Idén a karácsony novemberre esik
Legalább is Lilla és az én fejemben. :-)
Még alig kezdtünk bele a novemberbe, de mi már készen vagyunk a karácsonyi ajándékok beszerzésével. Hihetetlen...
Nem szoktuk amúgy sem az utolsó pillanatra hagyni, de ilyen még nem volt.
Már megvettem a karácsonyi képeslapokat is, épp fő a kollégáknak immáron hagyományossá váló rumos almalekvár. Már egy selejtezésen is túl vagyok, mert lázas izgalommal kerestem ma a teraszra való világításunkat. Miközben nem leltem őket feneketlen felfordulást csináltam a spejzban, aminek apropóján rendet is tettem. Mondván úgyis mindjárt itt a Karácsony.
Elő akartam venni az adventi koszorút is, meg a karácsonyi dekorációt is...
Délután viszont rájöttem a fura izgatottságom és állapotom nyitjára! Karácsonyra készülünk el életem legstresszesebb projektjével a cégnél. És ez a dátum lebeg a szemem előtt. Minden nap ezt mantrázom, hogy csak Karácsonyig kell kibirni. És tudat alatt iszonyatosan tolom előre az időt, mintha ezzel közelebb kerülnénk bármihez is.
Lilla is hasonlóan lehet, mert ő meg az egyetemen hajt és nagyon várja, hogy az ünnepekre Pestre utazhasson.
Szóval mi már készen állunk a Karácsonyra.
Ui: a menüt is eldöntöttük a héten. Nooooormálisak vagyunk? :-D
Még alig kezdtünk bele a novemberbe, de mi már készen vagyunk a karácsonyi ajándékok beszerzésével. Hihetetlen...
Nem szoktuk amúgy sem az utolsó pillanatra hagyni, de ilyen még nem volt.
Már megvettem a karácsonyi képeslapokat is, épp fő a kollégáknak immáron hagyományossá váló rumos almalekvár. Már egy selejtezésen is túl vagyok, mert lázas izgalommal kerestem ma a teraszra való világításunkat. Miközben nem leltem őket feneketlen felfordulást csináltam a spejzban, aminek apropóján rendet is tettem. Mondván úgyis mindjárt itt a Karácsony.
Elő akartam venni az adventi koszorút is, meg a karácsonyi dekorációt is...
Délután viszont rájöttem a fura izgatottságom és állapotom nyitjára! Karácsonyra készülünk el életem legstresszesebb projektjével a cégnél. És ez a dátum lebeg a szemem előtt. Minden nap ezt mantrázom, hogy csak Karácsonyig kell kibirni. És tudat alatt iszonyatosan tolom előre az időt, mintha ezzel közelebb kerülnénk bármihez is.
Lilla is hasonlóan lehet, mert ő meg az egyetemen hajt és nagyon várja, hogy az ünnepekre Pestre utazhasson.
Szóval mi már készen állunk a Karácsonyra.
Ui: a menüt is eldöntöttük a héten. Nooooormálisak vagyunk? :-D
 |
| Rumos almás lekvár Karácsonyra - 2013 |
2013. november 7., csütörtök
Téli gumi
Fut robog a kicsi kocsi...
Bár most épp nem, mert kereket cserélnek rajta. Én meg az idôsödô bécsi hölgyek életét élem, egy kavezoban uldogelek a cappuccinom felett es posztot irok. (Megj. Az idosodo holgyek valoszinuleg nem egy i-micsodaval a kezukben uldogelnek, de ez most nem is lenyeges.)
Szoval, Ausztriaban van egy jogszabaly (tuti, hogy mar irtam rola korabban itt a blogban), ami arrol beszel, hogy november 1. utan teli gumi kell az autok kerekeire. Eddig mindig pontosan tartottam ezt a dolgot, oktober vegere mar le is voltak cserelve a gumik az automon.
Iden azonban mindig halogattam a dolgot (rendszerint az esti zuhanyzas kozben jutott az eszembe, hogy oooo, mar megint elfelejtettem idopontot kerni, abban az idoben pedig mar az autoszerelok is otthon soroznek, az asszisztensekrol nem is beszelve. Szoval olyankor nem lehet mar telefonalni.)
Vegul mara sikerult bejelentkeznem.
Mivel rendes majdnem osztrak allampolgar vagyok, ismerem a rendelkezeseket, igy hosszas gyotrodes utan nem mertem az autot hasznalni a heten. Nehogy megbuntessenek.
De azert furta az oldalamat a kivancsisag, hogy megis mi tortenik, ha megcsuszok a kerekcserevel es kulonben is, egyaltalan nincs meg teli ido.
Szoval, az pontosan ugy van, hogy november 1. utan eloirt a teli gumi, de a kotelezoseg havas, fagyos, igazan telies idore vonatkozik. Vagyis most meg lehet autozni a nyari gumikkal, de ugye nagy a rizikoja, hogy barmikor telbe fordul hirtelen az idojaras, akkor viszont bukta van, mert hogy jut el az ember a szervizbe kereket cserelni havazas kozben vagy netan tukorjegen? Tehat valoban erdemes felszereltetni a teli gumikat meg november 1. elott, hogy ne kelljen kapkodni vagy rizikozni.
Mert ha telies idoben az ember balesetet szenved es nyari gumija van, nagyon megjarja. A rovidebbet huzza akkor is, ha nem o volt a karokozo. Ha mast nem, hat megbuntetik.
Viszont az is igaz, hogy ha az auto telen csak az utcan all, nem mennek vele sehova, akkor nem kell ra teli gumi. Mondjuk nehezen kepzelem el, hogy egy autot csak 6 honapig hasznal valaki es telviz idejen csak a havat fogja fel az utcan, de talan masodik auto eseten ez elkepzelheto. Meg vannak ugye a noi soforok is. :-)
Na, eleg is az eszmefuttatasbol, eltelt az ido, kihult a kavem es ideje, hogy visszamenjek a szervizbe az automert.
Ui: bocsanat az ekezetek hianya miatt, de eluntam a bonyolult gepelesi format az i-kutyumon, hogy nektek ekezeteket prezentaljak. :-)
2013. november 6., szerda
Utasbiztosítás és kárrendezés
Úgy esett-e rém eset*, hogy Olaszországban általános közlekedési sztrájkot hirdettek október 18-ra.
És hogy hogyan függ ez össze velünk?
Első kapcsolódási pont: október 14-től október 18-ig Olaszországban dolgoztam.
Második kapcsolódási pont: Lilla 20 éves lett október 16-án.
És innen kezdődtek a gondok. :-)
Mert tavaly sem voltam itthon a szülinapján (talán tavaly előtt sem...), ráadásul az idei "nagy" és "kerek" szülinap volt. Így hát kitaláltam, hogy pénteken utánam repül Firenzébe és kint töltjük a hétvégét kettesben, méltón megünnepelve a szülinapját. Csak hétfő délben terveztük hazajönni.
Meg is tettem minden szükséges intézkedést még szeptember közepén. Repjegy és szállás elintézve.
Én kiutaztam Olaszországba előző vasárnap este és megkezdtem a maratoni munkát. Lillát kiokítottam mindenre, megrendeltem neki a reptéri fuvart is. Megbeszéltük, hogy mikor kell pénteken indulnia. Minden készen állt egy sikeres hétvégéhez.
Közben kaptam egy fülest, hogy 18-án általános küzlekedési sztrájk lesz Olaszorszában. Felhívtam a légitársaságot, nem tudtak róla. Nyugtattak, hogy lesz járat. Közben Lilla kötött utasbiztosítást. Mindig szoktunk, de most különleges figyelmet fordítottunk a dologra, lévén hogy némi nehézség volt kilátásba helyezve.
Valahol megtaláltam a net eldugott sarkában, hogy a firenzei reptér zárva lesz 11 és 14 óra között. Lilla 14:15-kor érkezik. OK, nem lehet gond, max. egy kis késés figyelhet be.
Csütörtök este: járat ellenőrzés - minden OK. Lilla becsekkolt a gépre online. Nem jelzett hibát a rendszer.
Péntek reggel: járat ellenőrzés fél 9-kor a firenzei oldalon. Néhány járatot töröltek, de Lilláé megvan.
10:45 - Lilla a taxiból hív, hogy minden OK, úton a reptérre.
10:50 - ellenőrzés még egyszer - TÖRÖLTÉK a járatot! Aznap 20 óráig az összeset!
10:51 - Lillát hívom, ne is menjen a reptérre, forduljon vissza. Előbb nem találunk szavakat, csak kétségbeesést, majd az adrenalin szint az egekben, "mentsük meg a világot" üzemmód bekapcsol.
10:55 - hívom az Austrian Airlines-t. Sajnos nincs hely az aznap esti járatra, csak másnap estére van 1 db szabad hely. Kérdezem, hogy bármilyen olasz városba el tudják-e még hozni ma. Válasz: sajnos nem. Rómába tud lenni legkorábban szombaton 2 órakor. OK, Róma egy óra vonattal Firenzéből, de a 2 napból már egy elveszett. Mondom, hogy köszi, gondolkodnom kell egy kicsit, nem a legjobb a helyzet. Letesszük.
11:00 - hívom Lillát, mondom a rossz hírt. Kérdezi: vonat? OK, tegyük le. Próbálom a laptopomon megnézni, de annyira ideges vagyok, hogy gépelni sem tudok. A kollégák segítenek és keresnek. Diadalmasan mondják, hogy van 19:30-kor vonat, ami 6:15-re ér Firenzébe.
11:05 - ismét Lilla. Mondja, hogy közben ő is megnézte és már viszi is a sofőr a Westbahnhof-ra. Vesz jegyet személyesen.
11:10 - hívom a légitársaságot, hogy lemondanám a mai repjegyet, mert megoldottuk másképp. OK, semmi gond már sztornózzák is. Annyi könnyebbség van a dologban, hogy a bónusz mérföldjeimmel fizettem a jegyért (700 EURig adómentesen felhasználhatom őket magáncélokra.) így nincs pénzmozgás. De mondja a hölgy, hogy a fel nem használt mérföldeket jóváírják. Erre nem is számítottam.
11:30 - Lilla kezében ott a vonatjegy 89 EUR-ért. És kifizette az oda-vissza taxi utat, 70 EUR.
18:00 - megkezdődik az izgulás. Egy éjszakát fog Lilla a vonaton tölteni egyedül. Én rettenetesen izgulok, hogy el ne hagyjon semmit, ki ne rabolják éjszaka a vonaton. Már nem tudok nem izgulni. Megbeszéljük, hogy pénztárca, útlevél, mobil övtáskába, nadrág alá rejtve.
18:15 - Lilla úton Meidlingbe.
19:10 - A vonat ki van írva, jönni fog.
19:30 - Lilla a vonaton.
Az éjszaka folyamán még néhány sms. Folyamatos aggódás, hogy el ne aludjon.
Lilla telefonja 5:30-ra, az enyém 5:45 beállítva, hogy majd hívjam, hogy ébren van-e.
Szombat, hajnali 4 óra - Lilla tudósít, hogy már Velence. Ébren van.
5:45 - hívom, hogy ugye ébren van. Nem csöng ki! Irgalom Atyja ne hagyj, el. Ugye ébren van? Azért írok egy SMS-t.
5:50 - indulok az állomásra, közben jön SMS Lillától, hogy ébren van.
6:12 - utolsó SMS Lillától, hogy már látja az állomást és legelső kocsiban áll. Én is látom a vonatot.
Majdnem sírok.
Aztán leszáll a gyerek. Egyben. Értékei is megvannak.
Percekig öleljük egymást és ugrálunk az örömtől, hogy végre megérkezett.
7:30 - reggeli a szállodában.
8:30 - irány az autókölcsönző.
9:10 - megkezdjük az autós kirándulásunkat egy Smart-tal a toszkán tengerpartra.
.
.
.
Kedd délelőtt - Lilla e-mail-t ír a biztosítónak, a károkról, nevezetesen, hogy lett egy bónusz vonatjegyünk (89 EUR), egy bónusz taxi utunk (35 EUR) és van egy kifizetett, de fel nem használt szállodai éjszakája. Mellékeli a beszkennelt számlákat.
Kedd délután - jön a válasz, hogy a vonatjegyet és a taxit térítik. A szállodát sajna nem tudják. Küldje el a számlákat eredetiben.
Szerda délelőtt - a biztosítótól a hölgy kérdezi, hogy milyen számlaszámra utalja a pénzt.
Csütörtök délelőtt: a 124 EUR Lilla számláján.
Köszönjük az Europäischen Reiseversicherung AG-nek a végtelenül gyors és rugalmas ügyintézést!
Ezúton is maradunk további elégedett ügyfelük immáron 5 és fél éve!
* Hupikék Törpikék - Törperős - captain törp - feldogozás :-)
És hogy hogyan függ ez össze velünk?
Első kapcsolódási pont: október 14-től október 18-ig Olaszországban dolgoztam.
Második kapcsolódási pont: Lilla 20 éves lett október 16-án.
És innen kezdődtek a gondok. :-)
Mert tavaly sem voltam itthon a szülinapján (talán tavaly előtt sem...), ráadásul az idei "nagy" és "kerek" szülinap volt. Így hát kitaláltam, hogy pénteken utánam repül Firenzébe és kint töltjük a hétvégét kettesben, méltón megünnepelve a szülinapját. Csak hétfő délben terveztük hazajönni.
Meg is tettem minden szükséges intézkedést még szeptember közepén. Repjegy és szállás elintézve.
Én kiutaztam Olaszországba előző vasárnap este és megkezdtem a maratoni munkát. Lillát kiokítottam mindenre, megrendeltem neki a reptéri fuvart is. Megbeszéltük, hogy mikor kell pénteken indulnia. Minden készen állt egy sikeres hétvégéhez.
Közben kaptam egy fülest, hogy 18-án általános küzlekedési sztrájk lesz Olaszorszában. Felhívtam a légitársaságot, nem tudtak róla. Nyugtattak, hogy lesz járat. Közben Lilla kötött utasbiztosítást. Mindig szoktunk, de most különleges figyelmet fordítottunk a dologra, lévén hogy némi nehézség volt kilátásba helyezve.
Valahol megtaláltam a net eldugott sarkában, hogy a firenzei reptér zárva lesz 11 és 14 óra között. Lilla 14:15-kor érkezik. OK, nem lehet gond, max. egy kis késés figyelhet be.
Csütörtök este: járat ellenőrzés - minden OK. Lilla becsekkolt a gépre online. Nem jelzett hibát a rendszer.
Péntek reggel: járat ellenőrzés fél 9-kor a firenzei oldalon. Néhány járatot töröltek, de Lilláé megvan.
10:45 - Lilla a taxiból hív, hogy minden OK, úton a reptérre.
10:50 - ellenőrzés még egyszer - TÖRÖLTÉK a járatot! Aznap 20 óráig az összeset!
10:51 - Lillát hívom, ne is menjen a reptérre, forduljon vissza. Előbb nem találunk szavakat, csak kétségbeesést, majd az adrenalin szint az egekben, "mentsük meg a világot" üzemmód bekapcsol.
10:55 - hívom az Austrian Airlines-t. Sajnos nincs hely az aznap esti járatra, csak másnap estére van 1 db szabad hely. Kérdezem, hogy bármilyen olasz városba el tudják-e még hozni ma. Válasz: sajnos nem. Rómába tud lenni legkorábban szombaton 2 órakor. OK, Róma egy óra vonattal Firenzéből, de a 2 napból már egy elveszett. Mondom, hogy köszi, gondolkodnom kell egy kicsit, nem a legjobb a helyzet. Letesszük.
11:00 - hívom Lillát, mondom a rossz hírt. Kérdezi: vonat? OK, tegyük le. Próbálom a laptopomon megnézni, de annyira ideges vagyok, hogy gépelni sem tudok. A kollégák segítenek és keresnek. Diadalmasan mondják, hogy van 19:30-kor vonat, ami 6:15-re ér Firenzébe.
11:05 - ismét Lilla. Mondja, hogy közben ő is megnézte és már viszi is a sofőr a Westbahnhof-ra. Vesz jegyet személyesen.
11:10 - hívom a légitársaságot, hogy lemondanám a mai repjegyet, mert megoldottuk másképp. OK, semmi gond már sztornózzák is. Annyi könnyebbség van a dologban, hogy a bónusz mérföldjeimmel fizettem a jegyért (700 EURig adómentesen felhasználhatom őket magáncélokra.) így nincs pénzmozgás. De mondja a hölgy, hogy a fel nem használt mérföldeket jóváírják. Erre nem is számítottam.
11:30 - Lilla kezében ott a vonatjegy 89 EUR-ért. És kifizette az oda-vissza taxi utat, 70 EUR.
18:00 - megkezdődik az izgulás. Egy éjszakát fog Lilla a vonaton tölteni egyedül. Én rettenetesen izgulok, hogy el ne hagyjon semmit, ki ne rabolják éjszaka a vonaton. Már nem tudok nem izgulni. Megbeszéljük, hogy pénztárca, útlevél, mobil övtáskába, nadrág alá rejtve.
18:15 - Lilla úton Meidlingbe.
19:10 - A vonat ki van írva, jönni fog.
19:30 - Lilla a vonaton.
Az éjszaka folyamán még néhány sms. Folyamatos aggódás, hogy el ne aludjon.
Lilla telefonja 5:30-ra, az enyém 5:45 beállítva, hogy majd hívjam, hogy ébren van-e.
Szombat, hajnali 4 óra - Lilla tudósít, hogy már Velence. Ébren van.
5:45 - hívom, hogy ugye ébren van. Nem csöng ki! Irgalom Atyja ne hagyj, el. Ugye ébren van? Azért írok egy SMS-t.
5:50 - indulok az állomásra, közben jön SMS Lillától, hogy ébren van.
6:12 - utolsó SMS Lillától, hogy már látja az állomást és legelső kocsiban áll. Én is látom a vonatot.
Majdnem sírok.
Aztán leszáll a gyerek. Egyben. Értékei is megvannak.
Percekig öleljük egymást és ugrálunk az örömtől, hogy végre megérkezett.
7:30 - reggeli a szállodában.
8:30 - irány az autókölcsönző.
9:10 - megkezdjük az autós kirándulásunkat egy Smart-tal a toszkán tengerpartra.
.
.
.
Kedd délelőtt - Lilla e-mail-t ír a biztosítónak, a károkról, nevezetesen, hogy lett egy bónusz vonatjegyünk (89 EUR), egy bónusz taxi utunk (35 EUR) és van egy kifizetett, de fel nem használt szállodai éjszakája. Mellékeli a beszkennelt számlákat.
Kedd délután - jön a válasz, hogy a vonatjegyet és a taxit térítik. A szállodát sajna nem tudják. Küldje el a számlákat eredetiben.
Szerda délelőtt - a biztosítótól a hölgy kérdezi, hogy milyen számlaszámra utalja a pénzt.
Csütörtök délelőtt: a 124 EUR Lilla számláján.
Köszönjük az Europäischen Reiseversicherung AG-nek a végtelenül gyors és rugalmas ügyintézést!
Ezúton is maradunk további elégedett ügyfelük immáron 5 és fél éve!
* Hupikék Törpikék - Törperős - captain törp - feldogozás :-)
2013. november 5., kedd
Szeret(em), nem szeret(em)
A múlt héten a buszon kora reggel eljátszottam egy kicsit azzal a gondolattal, hogy mit szeretek és mit nem Bécsben. 5 év után ennek már van valamiféle realitása is, hiszen a kezdeti rózsaszín köd már eloszlott. A végére mégis valahogy úgy éreztem, hogy a mérleg serpenyője elbillen egy bizonyos oldalra. És meglepétésemre az nem a "nem szeretem" oldal volt.
Lássuk tehát a mérleget:
Szeretem a piktogramokat a buszon. Hogy nincs diszkrimináció. Vannak ugye a különleges helyzetekre fenntartott ülések: a vakoknak/gyengénlátóknak, a terheseknek, az időseknek és a kisgyermekkel utazóknak. Vagyis 4 ábra. Ez itt, Bécsben összesen 8 ábrát jelent. Mert megismétlik nőkkel és férfiakkal is. Értelemszerűen a terhes nőből nincs terhes férfi ábra. De van gyengénlátó néni és bácsi, van kisgyermekes anyuka és apuka is és van idős bácsi és néni is a piktogramokon. No diszkrimináció.
Nem szeretem a kutyapiszkot az utcán.
Szeretem, hogy mindig söprik a faleveleket, szedik a szemetet a közterületesek.
Szeretem a parkokban a szép virágágyásokat.
Nem szeretem az újfajta bemondást a buszokon. A néni nagyon hoch deutsch-ot beszél. Nem tetszik. Kérem vissza a jó öreg bécsi kiejtést. Még akkor is, ha az a kezdetekben olyan idegen volt.
Szeretem a buszmegállókban az elektronikus kijelzőket.
Szeretem a tömegközlekedést.
Nem szeretem a folyton pirosra váltó közlekedési lámpákat, ha autóval megyek dolgozni.
Szeretem az autóvezetési stílust. Hogy hagyják, hogy betarsd a szabályokat és a legtöbben szintén betartják.
Szeretem a helyi vendéglőket.
Szeretem, hogy tudok igazi, osztrák schmarni-t csinálni.
Szeretem, hogy a házban befogadtak bennünket.
Nem szeretem a szolgáltatások magas árait,
de szeretem, hogy a pénzemért kapok is valamit jó színvonalon.
Szeretem a boltok árukinálatát, a friss zöldség és gyümölcs választékot.
Szeretem a piacot a régi utcánk végében és a Merkur-t.
Szeretem a Tchibo-s kávémasinánkat és a hozzávaló kávékat.
Nem szeretem, hogy nagyon nehéz parkolóhelyet taláni esténként a ház környékén.
Szeretem a nagyharang hangját a szomszédban.
Szeretem az éves bérlet 365 EUR-os és az éves autópálya matrica 80 EUR-os árát.
Szeretem a wienerlienien.at-t, hogy megtervezhetem, hogy egy adott helyre hogy jutok el.
Szeretem a bécsi fogorvosomat, dr. Stéger Nórát.
Nem szeretem, hogy nincs kertünk és sok reményünk sincs arra, hogy kertes házat vegyünk. Mert olyan drága.
Szeretem a hegyeket, a havat és a kirándulásokat.
Szeretem, hogy Budapesten lehetek 3 óra alatt az Eurolines-al.
Szeretem, hogy majdnem mindent el lehet online intézni.
Szeretem a karácsonyi vásárokat és a Silvester Pfad-ot.
Szeretem az orvosi ellátást és azt, hogy az állandó gyógyszerem receptje megvan 2 perc alatt. A körzetinél a recepciós pultnál azonnal megkapom. Nincs sorban ülés, felesleges csacsogás az orvossal.
Szeretem, hogy van egy érdekes dinamikája az évnek. Mindig van valami apropó, ami a boltok árukínálatán is meglátszik. Meg a tányérunkon is. Nehéz ezt jól elmagyarázni, de valahogy olyan érdekes állapotba kerül ettől az ember. Februárba van a farsang. Akkor minden erről szól. Van húshagyó kedd és van farsang napja a fánkevéssel. Szép lassan áthatják ezek a dolgok az ember életét és elkezdi a szokásokat átvenni. És alig várja ezeket a napokat. Aztán jön a Húsvét. Majd júniusban az eperszezon. Ekkor a Billa-s Frisch Gekocht újság tele van epres receptekkel. Jön a spárgaszezon, majd az eierschwammerl szezon. Az embernek muszáj olyankor spárgás vagy gombás ételt főzni (az újság is tele van olyan receptekkel). Jönnnek a szüreti napok és tökszezon. Ilyenkor kerül az asztalunkra tökkrémleves tökmaggal és tökolajjal. Aztán jön a tél és az elmaradhatatlan forralt bor. Otthon is. Sosem unalmas az élet. Minden hónapnak van színe, íze, ünnepe. Ha elmúlik, lehet készülni a következőre.
Szeretem az itteni barátainkat és azokat is, akikekkel a blog révén hozott össze a sors.
Szeretem, hogy Bécs ad helyet az otthonunknak.
Lássuk tehát a mérleget:
Szeretem a piktogramokat a buszon. Hogy nincs diszkrimináció. Vannak ugye a különleges helyzetekre fenntartott ülések: a vakoknak/gyengénlátóknak, a terheseknek, az időseknek és a kisgyermekkel utazóknak. Vagyis 4 ábra. Ez itt, Bécsben összesen 8 ábrát jelent. Mert megismétlik nőkkel és férfiakkal is. Értelemszerűen a terhes nőből nincs terhes férfi ábra. De van gyengénlátó néni és bácsi, van kisgyermekes anyuka és apuka is és van idős bácsi és néni is a piktogramokon. No diszkrimináció.
Nem szeretem a kutyapiszkot az utcán.
Szeretem, hogy mindig söprik a faleveleket, szedik a szemetet a közterületesek.
Szeretem a parkokban a szép virágágyásokat.
Nem szeretem az újfajta bemondást a buszokon. A néni nagyon hoch deutsch-ot beszél. Nem tetszik. Kérem vissza a jó öreg bécsi kiejtést. Még akkor is, ha az a kezdetekben olyan idegen volt.
Szeretem a buszmegállókban az elektronikus kijelzőket.
Szeretem a tömegközlekedést.
Nem szeretem a folyton pirosra váltó közlekedési lámpákat, ha autóval megyek dolgozni.
Szeretem az autóvezetési stílust. Hogy hagyják, hogy betarsd a szabályokat és a legtöbben szintén betartják.
Szeretem a helyi vendéglőket.
Szeretem, hogy tudok igazi, osztrák schmarni-t csinálni.
Szeretem, hogy a házban befogadtak bennünket.
Nem szeretem a szolgáltatások magas árait,
de szeretem, hogy a pénzemért kapok is valamit jó színvonalon.
Szeretem a boltok árukinálatát, a friss zöldség és gyümölcs választékot.
Szeretem a piacot a régi utcánk végében és a Merkur-t.
Szeretem a Tchibo-s kávémasinánkat és a hozzávaló kávékat.
Nem szeretem, hogy nagyon nehéz parkolóhelyet taláni esténként a ház környékén.
Szeretem a nagyharang hangját a szomszédban.
Szeretem az éves bérlet 365 EUR-os és az éves autópálya matrica 80 EUR-os árát.
Szeretem a wienerlienien.at-t, hogy megtervezhetem, hogy egy adott helyre hogy jutok el.
Szeretem a bécsi fogorvosomat, dr. Stéger Nórát.
Nem szeretem, hogy nincs kertünk és sok reményünk sincs arra, hogy kertes házat vegyünk. Mert olyan drága.
Szeretem a hegyeket, a havat és a kirándulásokat.
Szeretem, hogy Budapesten lehetek 3 óra alatt az Eurolines-al.
Szeretem, hogy majdnem mindent el lehet online intézni.
Szeretem a karácsonyi vásárokat és a Silvester Pfad-ot.
Szeretem az orvosi ellátást és azt, hogy az állandó gyógyszerem receptje megvan 2 perc alatt. A körzetinél a recepciós pultnál azonnal megkapom. Nincs sorban ülés, felesleges csacsogás az orvossal.
Szeretem, hogy van egy érdekes dinamikája az évnek. Mindig van valami apropó, ami a boltok árukínálatán is meglátszik. Meg a tányérunkon is. Nehéz ezt jól elmagyarázni, de valahogy olyan érdekes állapotba kerül ettől az ember. Februárba van a farsang. Akkor minden erről szól. Van húshagyó kedd és van farsang napja a fánkevéssel. Szép lassan áthatják ezek a dolgok az ember életét és elkezdi a szokásokat átvenni. És alig várja ezeket a napokat. Aztán jön a Húsvét. Majd júniusban az eperszezon. Ekkor a Billa-s Frisch Gekocht újság tele van epres receptekkel. Jön a spárgaszezon, majd az eierschwammerl szezon. Az embernek muszáj olyankor spárgás vagy gombás ételt főzni (az újság is tele van olyan receptekkel). Jönnnek a szüreti napok és tökszezon. Ilyenkor kerül az asztalunkra tökkrémleves tökmaggal és tökolajjal. Aztán jön a tél és az elmaradhatatlan forralt bor. Otthon is. Sosem unalmas az élet. Minden hónapnak van színe, íze, ünnepe. Ha elmúlik, lehet készülni a következőre.
Szeretem az itteni barátainkat és azokat is, akikekkel a blog révén hozott össze a sors.
Szeretem, hogy Bécs ad helyet az otthonunknak.
2013. november 4., hétfő
Jézus csomagot kapott
Vagyis én kaptam. Csomagot kaptam, life*. :-)
Ma egész nap itthon voltam. Reggel jött a postás és hozott csomagot.
Majd most hívtak telefonon, hogy csomagom van. OK, jöjjön. Nein, nein. Paket. Sie hat ein Paket. Tür nummer 17S. Was? 17S. De hát mi a 19-ben lakunk. Name? Dobo. Ja. Paket. Sie haben. OK, OK, megkeressük. Wiederhören.
Nos, Lillával a 17S keresésére indultunk a házban. 17C-t találtunk. Ott laknak a nővérkék. Becsengetünk.
Érkezett csomagunk ide? Igen, igen. Átvették. Aztán Lilla meséli a "paket, sie haben, 17S" történetet. Nevetnek. Aztán nevetnek azon is, hogy épp reggel találkoztunk és mondtam, hogy ma végre itthon vagyok, akkor meg hogy nem jött fel hozzánk a postás? Nem értjük. Aztán ők is mesélnek. Mondják, hogy a postás átadta a csomagot, majd a kütyüjén be akarta írni, hogy ki vette át. Nézegette az ajtajukat, hogy milyen név van kiírva. Kleine Schwester Jesu. Így átvevőnek odaírta, hogy Jesus.
Dőltünk a nevetéstől.
Vicces dolog a nyelvtudás hiánya. :-D
*Opus - Live is Life (Bocsi, de ma valahogy mindenről valami dal jut az eszembe.)
Ma egész nap itthon voltam. Reggel jött a postás és hozott csomagot.
Majd most hívtak telefonon, hogy csomagom van. OK, jöjjön. Nein, nein. Paket. Sie hat ein Paket. Tür nummer 17S. Was? 17S. De hát mi a 19-ben lakunk. Name? Dobo. Ja. Paket. Sie haben. OK, OK, megkeressük. Wiederhören.
Nos, Lillával a 17S keresésére indultunk a házban. 17C-t találtunk. Ott laknak a nővérkék. Becsengetünk.
Érkezett csomagunk ide? Igen, igen. Átvették. Aztán Lilla meséli a "paket, sie haben, 17S" történetet. Nevetnek. Aztán nevetnek azon is, hogy épp reggel találkoztunk és mondtam, hogy ma végre itthon vagyok, akkor meg hogy nem jött fel hozzánk a postás? Nem értjük. Aztán ők is mesélnek. Mondják, hogy a postás átadta a csomagot, majd a kütyüjén be akarta írni, hogy ki vette át. Nézegette az ajtajukat, hogy milyen név van kiírva. Kleine Schwester Jesu. Így átvevőnek odaírta, hogy Jesus.
Dőltünk a nevetéstől.
Vicces dolog a nyelvtudás hiánya. :-D
*Opus - Live is Life (Bocsi, de ma valahogy mindenről valami dal jut az eszembe.)
Gumpoldskirchen - Tag der offenen Kellertür
Régi mániám végighajtani Gumpoldskirchenen*.
És már meg is tettük néhányszor.
A dél-bécsi borvidék jelentős települése, úgyhogy autóval odemenni jó dolog, de akkor nem lehet bort inni vagy kóstolni.
A múltkoriban egy szép kora hajnali órában céges vacsorához való helyen gondolkodtam. Már elegem van a belvárosi éttermekből. Valami egzotikusabbra vágytam. Így jutott eszembe a mödlingi Panorama Restaurant illetve gondolatban kicsit tovább autóztam és már lent is találtam magam Gumpoldskircehnben. Google-ben keresgélés, majd kiderült hogy Tag der offenen Kellertür lesz (volt) október 12-én és 13-án. És innentől a céges keresgélés átment egy kis privát szervezésbe.
http://www.offene-kellertuer.at/
Mivel ránk fért már egy kis pihenés, saját hatáskörben eldöntöttem (szerda hajnali 7 órakor), hogy szombaton oda megyünk pihenni. Gyorsan megnéztem a booking.com-on, hogy van-e valami szállás. Volt. Egész jó áron. Azon nyomban le is foglaltam, majd mikor Laci felébredt remegő lábakkal, de határozott hangon tájékoztattam, hogy hétvégére programot szerveztem. Borkóstolást. Nem mondott nemet a programra, sőt inkább örült.
Így történt, hogy szombat délben (takarítás és bevásárlás után) úton voltunk Gumpoldskirchen felé.
A pincék, heurigerek délután 2-kor nyitottak. 3 órakor meg idegenvezetés indult. 2 órakor gyorsan elfoglaltuk a szobánkat majd irány a főutca. Alig lézengtek emberek az utcán. A borozók valóban nyitva voltak, de élet az nem volt sok. Kicsit meg is ijedtünk, hogy most ez hogy lesz. Turistahordákat, tülkölő buszokat, parkolóhelyet hiába kereső autókat vártunk. Ehelyett egy csöndes, őszi fényben fürdőző falu fogadott bennünket.
Lesz, ami lesz alapon elsétáltunk az információs irodára és érdeklődtünk. 3 órakor valóban indul az ingyenes idegenvezetés. Bort kóstolni 25 EUR fejében lehet, ebből 15 EUR levásárolható. Mivel majd' 3 óra volt, nem vettünk jegyet, hanem csatlakoztunk a helyi idegenvezető bácsihoz. Nagyon sok érdekességet mesélt. Elmesélte, hogy a föld nagy része az apátságoké, a helyiek csak bérművelést végeznek. Hogy egy szőlőtelepítés kb. 50 évig él. Megtanultuk felismerni a tőkék életkorát. Meg hogy a földet pihentetni kell egy újratelepítés előtt 2-3 évet. Hogy a szőlősorokat hogy kell elhelyezni. Hogy a helyi szőlő a Rotgipfler és a Zirfandler. Hogy a "rot" nevű szőlőkből mindig fehér bor lesz, csak a "blau"-k adják a vörösbort. Kb. egy órás volt az idegenvezetés, de nagyon megérte. És majdnem mindent megértettem, pedig németül volt. :-)
Utána megvettük a jegyeket. Kaptunk hozzá csinos füzetet térképpel és részletes leírással a pincészetekről, hogy milyen borokat kóstolhatunk. Kaptunk egy stempli gyűjtő lapot is, amivel egy nyereményjátékon vehetett részt az ember fia, s lánya, ha összegyűjtött minimum 5 pecsétet, majd belevettük magunkat a borkóstolás sűrűjébe. Ekkorra már voltak látogatók, de főleg a pincékben vagy heuriger-ekben sűrűsödött a tömeg. Az utcán nem volt jelentős a forgalom.
Ami ezek után következett az elmesélhetetlen. Nem azért, mert nem emlékszünk rá, hanem mert ezt csak átélni lehet. :-D
Mindehol 1/16 pohár bort adtak. Azt el is felejtettem mondnani, hogy kaptunk egy nyakbaakasztós dugót, amit viselni kellett, hogy kaphassunk kóstolót. Bármennyit lehetett kóstolni, bármiből. Volt olyan hely, ahol adtak apró szendvicseket, gyümölcsöt. A legtöbb helyen le is lehetett ülni, beszélgetni, élvezni a kellemes borokat. Erre a harmadik pincsészetben már szükségünk is volt...
Este 6 órakor (5 pincészet és 2 üveg megvásárolt bor után) visszatértünk a fogadónkba. Kissé elfáradva ledőltünk és egy órát aludtunk. 7 órakor újult erővel bevettünk még 3 pincészetet, így 8-ra emelve a meglátogatott intézmények számát. És még 2 üveg bort vásároltunk a kuponjainkért vagyis levásároltuk a 30 EUR-t. Az estét a házigazdánk éttermében zártuk. Én akkor már borra sem tudtam nézni, a vacsorához elfogyasztottam vagy egy liter almafröccsöt. :-)
Fél 10-kor már ismét a szobánkban voltunk és nem volt 10 óra, amikor én hangosan horkolva húztam a lóbőrt.
Másnap megreggeliztünk, mert a szálláshoz reggeli is járt. Kicsit elmentünk még az Anninger lábánál sétálni, majd hazaindultunk, mert nekem a gépem este 8 órakor indult Firenzébe.
Csak ajánlani tudjuk ezt a programot a borkedvelőknek jövőre!
Itt szálltunk meg: Hotel Krug
Itt vacsiztunk: Das altes Zechhaus
Fényképek pedig itt.
*Rátonyi Róbert: A régi mániám
És már meg is tettük néhányszor.
A dél-bécsi borvidék jelentős települése, úgyhogy autóval odemenni jó dolog, de akkor nem lehet bort inni vagy kóstolni.
A múltkoriban egy szép kora hajnali órában céges vacsorához való helyen gondolkodtam. Már elegem van a belvárosi éttermekből. Valami egzotikusabbra vágytam. Így jutott eszembe a mödlingi Panorama Restaurant illetve gondolatban kicsit tovább autóztam és már lent is találtam magam Gumpoldskircehnben. Google-ben keresgélés, majd kiderült hogy Tag der offenen Kellertür lesz (volt) október 12-én és 13-án. És innentől a céges keresgélés átment egy kis privát szervezésbe.
http://www.offene-kellertuer.at/
Mivel ránk fért már egy kis pihenés, saját hatáskörben eldöntöttem (szerda hajnali 7 órakor), hogy szombaton oda megyünk pihenni. Gyorsan megnéztem a booking.com-on, hogy van-e valami szállás. Volt. Egész jó áron. Azon nyomban le is foglaltam, majd mikor Laci felébredt remegő lábakkal, de határozott hangon tájékoztattam, hogy hétvégére programot szerveztem. Borkóstolást. Nem mondott nemet a programra, sőt inkább örült.
Így történt, hogy szombat délben (takarítás és bevásárlás után) úton voltunk Gumpoldskirchen felé.
A pincék, heurigerek délután 2-kor nyitottak. 3 órakor meg idegenvezetés indult. 2 órakor gyorsan elfoglaltuk a szobánkat majd irány a főutca. Alig lézengtek emberek az utcán. A borozók valóban nyitva voltak, de élet az nem volt sok. Kicsit meg is ijedtünk, hogy most ez hogy lesz. Turistahordákat, tülkölő buszokat, parkolóhelyet hiába kereső autókat vártunk. Ehelyett egy csöndes, őszi fényben fürdőző falu fogadott bennünket.
Lesz, ami lesz alapon elsétáltunk az információs irodára és érdeklődtünk. 3 órakor valóban indul az ingyenes idegenvezetés. Bort kóstolni 25 EUR fejében lehet, ebből 15 EUR levásárolható. Mivel majd' 3 óra volt, nem vettünk jegyet, hanem csatlakoztunk a helyi idegenvezető bácsihoz. Nagyon sok érdekességet mesélt. Elmesélte, hogy a föld nagy része az apátságoké, a helyiek csak bérművelést végeznek. Hogy egy szőlőtelepítés kb. 50 évig él. Megtanultuk felismerni a tőkék életkorát. Meg hogy a földet pihentetni kell egy újratelepítés előtt 2-3 évet. Hogy a szőlősorokat hogy kell elhelyezni. Hogy a helyi szőlő a Rotgipfler és a Zirfandler. Hogy a "rot" nevű szőlőkből mindig fehér bor lesz, csak a "blau"-k adják a vörösbort. Kb. egy órás volt az idegenvezetés, de nagyon megérte. És majdnem mindent megértettem, pedig németül volt. :-)
Utána megvettük a jegyeket. Kaptunk hozzá csinos füzetet térképpel és részletes leírással a pincészetekről, hogy milyen borokat kóstolhatunk. Kaptunk egy stempli gyűjtő lapot is, amivel egy nyereményjátékon vehetett részt az ember fia, s lánya, ha összegyűjtött minimum 5 pecsétet, majd belevettük magunkat a borkóstolás sűrűjébe. Ekkorra már voltak látogatók, de főleg a pincékben vagy heuriger-ekben sűrűsödött a tömeg. Az utcán nem volt jelentős a forgalom.
Ami ezek után következett az elmesélhetetlen. Nem azért, mert nem emlékszünk rá, hanem mert ezt csak átélni lehet. :-D
Mindehol 1/16 pohár bort adtak. Azt el is felejtettem mondnani, hogy kaptunk egy nyakbaakasztós dugót, amit viselni kellett, hogy kaphassunk kóstolót. Bármennyit lehetett kóstolni, bármiből. Volt olyan hely, ahol adtak apró szendvicseket, gyümölcsöt. A legtöbb helyen le is lehetett ülni, beszélgetni, élvezni a kellemes borokat. Erre a harmadik pincsészetben már szükségünk is volt...
Este 6 órakor (5 pincészet és 2 üveg megvásárolt bor után) visszatértünk a fogadónkba. Kissé elfáradva ledőltünk és egy órát aludtunk. 7 órakor újult erővel bevettünk még 3 pincészetet, így 8-ra emelve a meglátogatott intézmények számát. És még 2 üveg bort vásároltunk a kuponjainkért vagyis levásároltuk a 30 EUR-t. Az estét a házigazdánk éttermében zártuk. Én akkor már borra sem tudtam nézni, a vacsorához elfogyasztottam vagy egy liter almafröccsöt. :-)
Fél 10-kor már ismét a szobánkban voltunk és nem volt 10 óra, amikor én hangosan horkolva húztam a lóbőrt.
Másnap megreggeliztünk, mert a szálláshoz reggeli is járt. Kicsit elmentünk még az Anninger lábánál sétálni, majd hazaindultunk, mert nekem a gépem este 8 órakor indult Firenzébe.
Csak ajánlani tudjuk ezt a programot a borkedvelőknek jövőre!
Itt szálltunk meg: Hotel Krug
Itt vacsiztunk: Das altes Zechhaus
Fényképek pedig itt.
*Rátonyi Róbert: A régi mániám
Ismét itt vagyunk
Lássuk csak, lássuk csak.
Elmaradtam egy kicsit. Mert csak munka, munka, munka és még több munka. Meg megszokás. 5 év után megszoktunk itt. Már nem tűnnek fel annyira dolgok, a szemem és elmém is kevésbé nyitott. Éljük a dolgos hétköznapokat és dologtalan hétvégéket. Mivel a munka kifáraszt, leginkább csak pihenünk. Illetve próbáljuk a háztartást szinten tartani.
De azért nézzünk egy kicsit vissza áprilisig.
Kezdjük a kerttel:
A virágoskert ismét gyönyörű lett. Nőtt egy kóbor futó paradicsom tő a kert sarkában. Magról. Meghagytam. Nem kellett volna. Szeptember közepén kb. 3 m magas volt és beborította a fél kertet. Legközelebb egy tő sem maradhat. :-)
A bokros paradicsomok kevésbé lettek sikeresek. Nőtt rajtuk néhány szem, de csak egyszer termettek. Szóval jövőre nem lesz paradicsom a kertben. Kipróbáltam, végül is sikeres lett mindkét projekt, de tartósan nincs rá szükségünk.
Megvettem a padlólapokat is. Csúúúúúcs lett!
És elkészült a lehajtható asztal is a teraszra. Számtalanszor ebédeltünk ill. vacsoráztunk kint. Nagyon bevált. Az eljárás alapját az én ötletem képezte. Én szereztem be hozzá az alapanyagokat, de a megvalósítást Gézára, a Bécsi Ezermesterre bíztam. Ezúton is hálás köszönet neki, hogy a tűző napon képes volt a teraszon hanyatt fekve asztalt csavarozni a falra.
És néhány hete leszereltem az összes balkonládát, mert a fal alatti részt a ládák teljesen elárnyékolták, alig kapott napsütést, a növények nem igazán növekednek benne, pedig mind szereti az árnyékos helyet. De azt hiszem, hogy ez a sötétség még nekik is sok volt. Most világosabb és tágasabb lett a terasz, bár így meg kevesebb növény lehet benne. De valamit valamiért. :-D
Vettem biciklit. Nórinak is meg nekem.
Volt népszavazás Bécsben és választás Ausztriában. A "vörösök" nyertek, bár a szélsőjobb erősödik rendesen. Ez itt nem egy politikai blog, úgyhogy nem is írok erről többet.
A GIS keze minket is elért. A nyáron nálunk jártak látogatóban. Megmutattuk, hogy nincs TV-nk, majd rákérdeztek az internetre. Természetesen nem mondtunk "nem"-et. Így 8 EUR-t kell havonta fizetnünk. Hát, fizetjük. :-)
Vettünk sarokgarnitúrát végre. December közepén szállítják. Addigra lehet, hogy lesz TV-nk is. 5 és fél év után. Merhogy minek a kanapé, ha nincs mit nézni róla. :-D Már nagyon várjuk. Ezzel elnyeri végleges formáját a lakásunk.
Lillának lett mini akváriuma mini garnélákkal, de ez nem lett olyan szerencsés projekt, mint a paradicsom termesztés. Összesen volt vagy 30 db garnélája (két vásárlással), de ebből ma már egy sem él. Most az akvárium csak magában működik. Még szerencse, hogy mindössze csak 20 literes. Talán veszünk bele kis halakat később, de most egyelőre csak úgy van és Lilla emésztgeti a kudarcot. Pedig minden felszerelést beszerzett hozzá. Még CO2 pumpája is van. Amit persze ő nem mer egyedül összeszerelni. Én kellek a patron becsavarásához. Az első patronnál úgy megijedt, hogy simán végignézte, ahogy kiszökik az összes gáz belőle. :-D
Kiterjesztettem a kertemet a földszintre is. Az történt ugyanis, hogy kiderült, hogy az elődünk is ős-kertész volt és hagyott lent a belső udvaron egy csomó cserepet fákkal, növényekkel. Minket senki nem informált, hogy az a mi hagyatékunk, rendelkezzünk vele. Tavaly nyáron csak néztem, hogy a növények elgazosodnak, a fák kiszáradnak, elhalnak és senki nem gondozta őket. Aztán idén tavasszal kiderült, hogy az mind a MIÉNK. De a házmester nénit szokták látni valamit molyolni ott. Így hát elballagtam hozzá, hogy innentől átvenném a növényeket, neki nincs vele több teendője. Jaj, én azt ne csináljam, azt ő szokta gondozni. Szívszaggatóan javeszékelt. Mondtam neki, hogy de hát a ládákban csak gyom nő. Nem, nem, én csak ne csináljak semmit. OK, gondoltam. Akkor nézzük, hogy mi fog történni majd a nyáron. Őszre majdnem az összes gyümölcsfa kiszáradt. Az almafa beteg lett, a ládákban térdig érő gaz burjánzott. Így egy szép őszi vasárnap nem kérdeztem többet, hanem saját hatáskörben (végtére is a mi örökségünk lett minden) kiszedtem a gazt, leselejteztem a ládákat, mert rengeteg volt belőlük. Az udvar hátsó részében mozdulni sem lehetett. A kiszáradt fákat összedaraboltam, kidobtam. A még élőket megmetszettem. A törött ládákat kidobtam, a maradékot ízlésesen elrendeztem. A következő héten vettem néhány ládába krizantémot, és néhány örökzöldet is ültettem. Illetve eldugdostam tulipán és krókusz hagymákat. A többit majd tavassszal ültetetem be. Az üres edényekbe gyomirtót szórtam. A megmetszett növények életre keltek, hoztak új hajtásokat. A gyomirtózást még meg kell ismételni, de különben minden nagyon szép lett. Tavasszal folyt. köv. :-)
Elmaradtam egy kicsit. Mert csak munka, munka, munka és még több munka. Meg megszokás. 5 év után megszoktunk itt. Már nem tűnnek fel annyira dolgok, a szemem és elmém is kevésbé nyitott. Éljük a dolgos hétköznapokat és dologtalan hétvégéket. Mivel a munka kifáraszt, leginkább csak pihenünk. Illetve próbáljuk a háztartást szinten tartani.
De azért nézzünk egy kicsit vissza áprilisig.Kezdjük a kerttel:
A virágoskert ismét gyönyörű lett. Nőtt egy kóbor futó paradicsom tő a kert sarkában. Magról. Meghagytam. Nem kellett volna. Szeptember közepén kb. 3 m magas volt és beborította a fél kertet. Legközelebb egy tő sem maradhat. :-)
A bokros paradicsomok kevésbé lettek sikeresek. Nőtt rajtuk néhány szem, de csak egyszer termettek. Szóval jövőre nem lesz paradicsom a kertben. Kipróbáltam, végül is sikeres lett mindkét projekt, de tartósan nincs rá szükségünk.
Megvettem a padlólapokat is. Csúúúúúcs lett!
És elkészült a lehajtható asztal is a teraszra. Számtalanszor ebédeltünk ill. vacsoráztunk kint. Nagyon bevált. Az eljárás alapját az én ötletem képezte. Én szereztem be hozzá az alapanyagokat, de a megvalósítást Gézára, a Bécsi Ezermesterre bíztam. Ezúton is hálás köszönet neki, hogy a tűző napon képes volt a teraszon hanyatt fekve asztalt csavarozni a falra.
És néhány hete leszereltem az összes balkonládát, mert a fal alatti részt a ládák teljesen elárnyékolták, alig kapott napsütést, a növények nem igazán növekednek benne, pedig mind szereti az árnyékos helyet. De azt hiszem, hogy ez a sötétség még nekik is sok volt. Most világosabb és tágasabb lett a terasz, bár így meg kevesebb növény lehet benne. De valamit valamiért. :-DVettem biciklit. Nórinak is meg nekem.
Volt népszavazás Bécsben és választás Ausztriában. A "vörösök" nyertek, bár a szélsőjobb erősödik rendesen. Ez itt nem egy politikai blog, úgyhogy nem is írok erről többet.
A GIS keze minket is elért. A nyáron nálunk jártak látogatóban. Megmutattuk, hogy nincs TV-nk, majd rákérdeztek az internetre. Természetesen nem mondtunk "nem"-et. Így 8 EUR-t kell havonta fizetnünk. Hát, fizetjük. :-)Vettünk sarokgarnitúrát végre. December közepén szállítják. Addigra lehet, hogy lesz TV-nk is. 5 és fél év után. Merhogy minek a kanapé, ha nincs mit nézni róla. :-D Már nagyon várjuk. Ezzel elnyeri végleges formáját a lakásunk.
Lillának lett mini akváriuma mini garnélákkal, de ez nem lett olyan szerencsés projekt, mint a paradicsom termesztés. Összesen volt vagy 30 db garnélája (két vásárlással), de ebből ma már egy sem él. Most az akvárium csak magában működik. Még szerencse, hogy mindössze csak 20 literes. Talán veszünk bele kis halakat később, de most egyelőre csak úgy van és Lilla emésztgeti a kudarcot. Pedig minden felszerelést beszerzett hozzá. Még CO2 pumpája is van. Amit persze ő nem mer egyedül összeszerelni. Én kellek a patron becsavarásához. Az első patronnál úgy megijedt, hogy simán végignézte, ahogy kiszökik az összes gáz belőle. :-DKiterjesztettem a kertemet a földszintre is. Az történt ugyanis, hogy kiderült, hogy az elődünk is ős-kertész volt és hagyott lent a belső udvaron egy csomó cserepet fákkal, növényekkel. Minket senki nem informált, hogy az a mi hagyatékunk, rendelkezzünk vele. Tavaly nyáron csak néztem, hogy a növények elgazosodnak, a fák kiszáradnak, elhalnak és senki nem gondozta őket. Aztán idén tavasszal kiderült, hogy az mind a MIÉNK. De a házmester nénit szokták látni valamit molyolni ott. Így hát elballagtam hozzá, hogy innentől átvenném a növényeket, neki nincs vele több teendője. Jaj, én azt ne csináljam, azt ő szokta gondozni. Szívszaggatóan javeszékelt. Mondtam neki, hogy de hát a ládákban csak gyom nő. Nem, nem, én csak ne csináljak semmit. OK, gondoltam. Akkor nézzük, hogy mi fog történni majd a nyáron. Őszre majdnem az összes gyümölcsfa kiszáradt. Az almafa beteg lett, a ládákban térdig érő gaz burjánzott. Így egy szép őszi vasárnap nem kérdeztem többet, hanem saját hatáskörben (végtére is a mi örökségünk lett minden) kiszedtem a gazt, leselejteztem a ládákat, mert rengeteg volt belőlük. Az udvar hátsó részében mozdulni sem lehetett. A kiszáradt fákat összedaraboltam, kidobtam. A még élőket megmetszettem. A törött ládákat kidobtam, a maradékot ízlésesen elrendeztem. A következő héten vettem néhány ládába krizantémot, és néhány örökzöldet is ültettem. Illetve eldugdostam tulipán és krókusz hagymákat. A többit majd tavassszal ültetetem be. Az üres edényekbe gyomirtót szórtam. A megmetszett növények életre keltek, hoztak új hajtásokat. A gyomirtózást még meg kell ismételni, de különben minden nagyon szép lett. Tavasszal folyt. köv. :-)
2013. április 24., szerda
Tavaszi kertépítés
 |
| Terasz balról... |
Természetesen az első utam azonnal a teraszra vezetett. Még Szingapúr előtt ültettem néhány új virágot optimista módon, abban a hitben, hogy mindjárt jön a tavasz.
Szerencsére mind megmaradtak, alig keletkezett fagykár bennük.
Majd múlt héten (egy újabb üzleti út után) - közvetlenül a reptérről - virágot vásárolni mentünk. Szereztem egy piros és egy sárga rózsát!
Futó rózsák és ha hinni lehet a leírásnak, egész nyáron virágozni fognak. Már nőttek is jó néhány centit. Nagyon büszke vagyok, hogy láthatólag jól érzik magukat nálunk.
 |
| és jobbról |
Még hátra van egy terasz asztal kivitelezése és nagy álmom, hogy kültéri padlódeszkát teszek a teraszra.
Mint pl. ilyet:
http://www.ikea.com/hu/hu/catalog/categories/departments/outdoor/21957/
 |
| Sárga rózsa |
 |
| Új virág |
 |
| Piros rózsa |
 |
| Jácintok |
 |
| Mindenféle szekfű |
 |
| A konyhaablak - növények bent és kint |
2013. április 4., csütörtök
Levelek családomnak - Búcsú Szingapúrtól
Ezekkel a képekkel zárom közel 3 hetes szingapúri tudósításaimat.
 |
| Mi mással kezdhetném a válogatást, mint ablakokkal és légkondival |
 |
| Villogó zöld és a még hátralévő idő |
 |
| Fa a magasban |
 |
| Száradó ruhák és lámpaoszlop |
 |
| Ennyire meleg van :-) |
 |
| Buddha a falban |
 |
| Kínai nevek - China Heritage Center |
 |
| A híres kínai Moon Cake a leghíresebb üzletben |
 |
| Pálmafák |
 |
| Cannon Ball Tree (Ágyúgolyó fa) virága |
 |
| Majom az út közepén |
Levelek családomnak - Szingapúri utolsó munkanap
Tegnap este Reni megmentett a végső anyagi összeomlástól, mert ráért velem találkozni.
Így nem mentem el a műszaki áruházba.
Helyette a Takashimaya áruházban japán vacsit ettünk. Nagyon finom volt ez is.
Ma még rendesen dolgozom, majd elmegyek vacsizni a közeli büfé plázába (hokka center), mert csak este 23:05-kor indul a gépem, így ráérek a reptérre este 8 körül elindulni.
Holnap reggel 8:05-re leszek Bécsben. Röpke 15 óra. :-)
Így nem mentem el a műszaki áruházba.
Helyette a Takashimaya áruházban japán vacsit ettünk. Nagyon finom volt ez is.
Ma még rendesen dolgozom, majd elmegyek vacsizni a közeli büfé plázába (hokka center), mert csak este 23:05-kor indul a gépem, így ráérek a reptérre este 8 körül elindulni.
Holnap reggel 8:05-re leszek Bécsben. Röpke 15 óra. :-)
 |
| Nem lesz vizes az egész pláza az ernyőktől. Praktikus zacsik a pláza bejáratánál. |
 |
| No comment :-) |
 |
| Indiai család az öbölnél |
2013. április 3., szerda
Levelek családomnak - Szingapúri meleg-hideg
A héten már nem vettem részt semmiféle kalandban részt. Szép csendesen peregnek a napok a hazautazásig. Annyi mindent csináltam már, hogy nem akarom elrontani és csakazértis még kalandokat, látnivalókat rászervezni az eddigiekre. Ne legyen az ember telhetetlen, mert a végén gyomorrontást kap. Azért persze nem ülök minden este ölbe tett kézzel a szállodában, tegnap este pl. moziban voltam. A Mindnight’s Children c. Indiai filmet néztem meg. Angolul. Érdekes volt. Kicsit művészfilm, de megérte elmenni, mert ezt a filmet valószínűleg Európában sohasem fogják levetíteni. Mint ahogyan a korábban látott kínai filmet sem. :-D
Viszont épületeken belül MINDENHOL megy a légkondicionálás, ami, úgy érzésre 18-20 fok körüli hőmérsékletet csinál. De a buszok meg az MRT is hűtött. A sárga vonalon 3 megálló után az embert azt hiszi, hogy egy fagyasztóládában ül. A hátizsákom mögé szoktam bebújni, ha ülök. :-)
Számtalanszor fordult már elő, hogy a szállodába belépve bepárásodott a szemüvegem, de fordítva is megesett már. A fényképezőgépet pl. nem is tudom azonnal használni, mondjuk úgy 400m-es távolságon belül, mert annyira hideg még, hogy folyton bepárásodik az objektíve. Várni kell, amíg átmelegszik.
Az is vicces, hogy az MRT-nél (500 m, 5 perc), amikor benyúlok a kártyámért a hátizsákomba, akkor olyan érzése van az embernek, mintha légkondi működne a táskájában.
Az irodában is hideg van. Kb. 2 óráig tart, mire annyira kihűlök, hogy fel kell vennem egy pulcsit. Néhány óra múlva a kollégák nagy része is pulóverben üldögél. Van egy kollégám, aki téli dzsekit vesz fel délutánra, mert annyira fázik az irodájában.
Ha bent vagyok egész nap, akkor este felé már szabályosan vágyódom ki a melegre, annyira átfagyok. Milyen már, hogy az ember vágyakozik a 34 fok után... Az utcán viszont vicces, hogy a szandálom még percekig hideget sugároz magából. Amikor megállok a jelzőlámpánál, szabályosan érzem a hideget a cipőmből kifelé áramlani. Érdekes érzés.
És még egy szösszenet az ablakokról. Az volt az érzésem, hogy valahogy mások, mint az európai ablakok. Pl. a keretük valószínűleg alumínuimból van. Az üvegtáblák pedig sötétbarna színűek, hogy visszaverjék a napsugárzást és a hőt. Amelyik lakásban nincs légkondi, ott egész nap nyitva vannak az ablakok. Majdnem biztos vagyok benne, hogy azok a fura rácsok a kiesést hivatottak megelőzni az állandóan nyitott ablakok miatt. És vannak eltolható ablakok is. Tény, hogy nekem még mindig nagyon tetszenek.
Mára már csak egy elektronikai áruház van hátra. Hősiesen küzdöttem ellene, hogy nem megyek oda be, de aztán győzött a kiváncsiság. Nem hinném, hogy valaha is jártam volna vagy járnék még egyszer akkora hatalmas elektronikai boltban, mint az. Így nem hagyom ki. :-)
www.simlimsquare.com.sg/
2013. április 2., kedd
Levelek családomnak - Szingapúri buszpályaudvar
Már egyszer utaztam autóbusszal, de akkor nem egy buszpályaudvaron szálltam fel.
Tulajdonképpen semmi extra nincs a buszozásban a kártyahasználatot leszámítva.
Hanem az esőerdőbe a 157-es busz végállomásán szálltam fel, ami egy buszpályaudvar. Na, ez már izgalmasabb élmény.
 |
| Kapu rövidebb és hosszabb sorral |
Majd az utazó egy kicsit körülnéz, megszemléli az iránymutató táblákat és már viszi is a lába a kapuja felé. Bámulatosan ki van táblázva minden. Biztosan otthon is pontosan így van, csak a helyismeret miatt már fel sem tűnik. Mondjuk nem emlékszem, hogy Bécsben valaha is eltévedtem volna a hiányos útbaigazítások miatt. És ott sem használok GPS-t!
A kapu már egy érdekes műfaj. Minden kaputól két busz indul, le is olvasható a tábláról. Majd az ember talál két sort, korlátok között. Már vártak emberek a buszra egy rövidebb és egy hosszabb sorban. Én kicsit távolabbról szemlélődtem, hogy talán a rövidebb sorba kellene beállni. De az miért rövidebb? Miért nem állnak oda mások is? További nézelődés után rájöttem, hogy csak egy sor vezet egy buszhoz. Ha netán rossz sorba áll be az ember, akkor csak kínlódva tud módosítani az elválasztó korlát miatt és mégis felvergődni a megfelelő járatra. Mindig rájövök, hogy nagyon hasznos néha csak úgy szemlélődni és utána cselekedni. Amúgy a földre is fel van festve, hogy melyik sor melyik járathoz vezet...
 |
| Ki melyik sorba áll |
Amikor befutott a busz, még a 158-as jelzés szerepelt rajta az elektronikus kijelzőn. Kicsit meg is voltam ijedve, hogy na héló, hát ez nem az én buszom. De ekkor már bent álltam a sorban. Mikor az ajtóhoz értem, még egyszer ellenőriztem a feliratot, hátha mégis menekülnöm kell. De már 157-es szám állt a kijelzőn. Huhhh.
 |
| Kik és hányan tartózkodhatnak a buszon 3 iskolás+két felnőtt És a többivel mi lesz? Várnak a következő buszra? |
 |
| Ha nem tudnád, hogyan kell utazni |
Mivel legelöl ültem volt időm a kártyaleolvasót is megfigyelni. Folyamatosan kijelzi a megtett kilométerek számát, ami alapján az ember ki is tudná nézni a buszon található táblázatból, hogy mennyit is kellene fizetnie. Már ha ez érdekelné az embert. De ha egyszer el kell jutni A-ból B-be, hát fizetni kell érte. Hála a városvezetésnek vagy inkább az ország kormányának ez nem túl nagy összeg.
 |
| Megtett távolság a végállomástól |
 |
| MRT viteldíjak |
ártyámra még pénzt tölteni.
Aztán még azt is kiderítettem, hogy a sárga és lila vonalak az automata szerelvényes vonalak. Pont az a kettő, amit – mondjuk úgy – napi rendszerességgel használok. A többi vonaton van metróvezető a szerelvényeken. De ott is ugyanúgy van ajtó a peronon és pontosan megáll a szerelvény az ajtóknál. Lehet, hogy azt automatika vezérli. Ezt már nem tudom. És ilyen módon a korábbi teóriáim a zárt peronról (hogy emberi vezérléssel nem tudna megállni pontosan a szerelvény illetve hogy az automata szerelvény nem tudna megállni, ha beesik) nem állják meg a helyüket.
Marad a „fő a biztonság” elv.
Bámulatos Szingapúr szervezettsége még mindig.
2013. április 1., hétfő
Levelek családomnak - Szingapúri MacRitchie Reservoir - videók
 |
| Fénykép, hogy el ne tévedjek |
 |
| MacRitchie Reservoir |
A "reservoir" jelentése: tartály, víztartó, medence
1820 és 1870 között az őserdők nagy részét az ipari fellendülés miatt kivágták. A fákat felhasználták és az így felszabadult területeken mezőgazdasági művelést folytattak.
1886-ra az őserdők mindösszesen 10%-a maradt meg.
 |
| Sétaút a parton |
 |
| Hát nem gyönyörű? |
1868-ra végül sikeresen befejeződött a tározó kialakítása, de a szivattyúkat és a vízhálózatot csak 1877-re tudták befejezni.
1891-ben kibővítették és a Thomson Road Reservoir nevet kapta 1907-ben.
 |
| Villámsújtotta faág |
 |
| Cikkcakkos híd |
A tározóba a Kallang folyó vizét pumpálták, de a 13.000 m3-es napi vízhozam sem volt elég, hogy kiszolgálja a város vízfogyasztását. Hamarosan újabb tározók épültek, mint a Lower Peirce Reservoir vagy a Seletar Reservoir.
Mint érdekesség, 1927-ben vízszolgáltatásról szóló egyezményt írtak alá Johor szultánjával. 1932-ben érkezett először víz Johorból.
 |
| Majomportré |
 |
| Napozó gyík |
Természetesen itt is van "leg" látványosság, az HSBC Bank által finanszírozott 250m hosszú függőhíd, mely a terület két legmagasabb pontját a Bukit Pierce-t és Bukit Kalang-ot köti össze. (Én sajnos idáig nem jutottam el az eső miatt.)
Kedvelt helye a futóknak, tai-chi-zóknak, a kirándulóknak és természetesen a természet szerelmeseinek.
Felkúsztak a videóim is a youtube-ra.
Nézzétek sok szeretettel!
Óriás gyík, talán épp egy Monitor Lizard úszik a vízben. Sajnos nem jött ki a partra, bár lehet, hogy jobb is ez így...
http://youtu.be/-fSAH7rEqYw
Teknősbéka úszkál, előbb vagy 10 méterre, majd egészen a lábamnál, kb 2m-re. :-)
http://youtu.be/kCJeEAobuCs
Trópusi eső kezdete, még csendes stílusban.
http://youtu.be/ANR65T1QnBc
Trópusi eső, ha belelendül. Érdemes nézni, hogy szürkül el a táj és csökken a látótávolság. Meg van villám is és mennydörgés is rendesen a videóban. Félelmetes!
http://youtu.be/7im9rCHyDus
Majmok a fán. Ekkor pillantottam meg őket. A távolság még vagy 20 méter.
http://youtu.be/tc5ZctWa-E0
Majmok még mindig a fán. Közvetlenül alattuk álltam, kb. 5-8 méterre. A nyakam majd' kitört és a karom is iszonyat fáradt. Nem volt könnyű feladat, ráadásul a gyalogosút kellős közepén álltam. Úgy kerülgettek. :-)
http://youtu.be/YZiS8ez9GFI
Majmok immár a földön. Érdemes megnézni, ahogyan a gyalogosok közvetlen mellettük haladnak el.
Sajnos a tegtutibb videóm nem sikerült. Amikor én is elhaladok közöttük. A nadrágom majdnem súrolta az egyik majom hátát... Mozgás közben megnyomtam egy gombot a gépen, mire a felvétel leállt. Én meg nem néztem vissza, hogy sikerült-e. Öreg hiba. :-(
http://youtu.be/5hpJzpPSvlc
Majom a háztetőn eszi a narancssárga valamit a kertből.
http://youtu.be/bmuEUE8G960
Néha nem voltam benne biztos, hogy mi fog történni, ezért a bizonytalanság egy pár helyen.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)