574 nap

Ennyi ideje élek már Bécsben. És ezt én is remekül érzem.

Mert már megtanultam, hogy a Kika-nál ha az egyenes menőknek zöldre vált a lámpa, akkor nekem még nem kell készülnöm a balra kanyarodásra. Már nem idegeskedem, hogy a munkába vezető úton ismeretlen fogalom a zöldhullám. De ugyanez érvényes hazafelé is. Befejeződött a Triester strasse sarkán a ház felújítása. Tudom, hogy hol vannak traffipax-ok az általam használt útvonalakon. Ismerek számos éttermet. Ismerem a gyerekeim tanárjait. Lazán, minden idegeskedés nélkül körözök akár 20 percet is a ház körül, parkolóhelyre vadászva. Már a szignálból tudom, hogy milyen reklám jön a rádióban. Sőt, jó néhány szlogent, szövegrészletet is tudok a reklámokból. Tudom a reggeli Ö3-os rádiós műsorvezetők nevét. Tudom ki Fiona. Na, nem Shrek felesége, hanem Herr Swarovski felesége. Felismerem Niki Lauda hangját. Tudom, hogy hol az önkormányzat. Van Merkur, Billa, BIPA és IKEA kártyám. Tudom, hogy a fodrász és a hajfestékek iszonyat drágák. Ezekért még mindig Pestre utazunk. 11 óra után Mahlzeit-al köszönök a kollégáknak a folyosón vagy az udvaron. Van online account-om a helyi adóhatósághoz. Van háziorvosunk, bőrgyógyászunk, sebészünk, fogorvosunk. Jártunk számos múzeumban és a Hundertwasser házban is jártam. Voltunk már moziban is. A hétköznapi életben egész jól elboldogulok németül is. Tudom, hogy vannak szavak, amiket itt másképp mondanak, mint a "hoch deutsch"-ban. Mint pl. kartoffel=erdapfel, meerretich=kren, pflaume=zwetschken, schlagsahne=schlagober stb.
És már én is azt mondom, hogy "ich hab" az "ich habe" helyett. Ha azt mondják "fuchzig" az egyenlő a "fünfzig"-el. És értem az "ó"-zó dialektust is (az "á" helyett gyakran használnak elmosott "ó" hangot).
Szóval az 574 nap nem múlt el nyomtalanul. :-)