Itt ragadtam

Azt terveztük, hogy ma mindannyian visszamegyünk Pestre, a lányok ott töltik a síszünetet, én meg szokásosan vasárnap délután visszajövök. Szép, világos, plusz 3 fokos reggel Bécsben. Nóri fodrászhoz készül fél 1-re, tehát fél 9-kor indulni kell. 8:30-kor nevetgélve indulunk az autóval.

Ráhajtok az A23-ra és ekkor megcsörren a telefonom. Laci hív. Úton vagytok? OK, akkor forduljatok vissza. Hallgatok, ez valami rossz vicc biztos. De ő rendületlenül folytatja, valami havazásról beszél, meg piros riasztásról, meg járhatatlan utakról Pesten. Nem hiszem el neki. De bizonygatja, hogy így van, azonnal forduljunk vissza. Dühösen lecsapom, hogy telefonnal a kézben nem lehet vezetni és tankolnom is kell. Ülünk az autóban értetlenül. Lilla menne karateversenyre, Nóri fodrászhoz, nekem meg lenne otthon pár dolgom, meg holnap lesz apa szülinapja. Nem értjük. Nekünk mennünk kell. Menni akarunk. Aztán a lányok a telefonon neteznek, megerősítik a hóesést. OK, de én már autóztam olyanban, miért pont most ne mennénk? Tankolás után telefonálok, lehiggadva. Próbálom megérteni, hogy tényleg nagy a hó, az autópályán meg nem csak én közlekedem, megcsúszhat bárki. És holnapra még több hó várható, én meg teljesen egyedül fogok visszajönni. Visszafordulunk. Alig látok az idegességtől, idegen helyeken járunk, de nem tévedek el. Mert én kérem tudok vezetni. Feljövünk a lakásba. Fél 10, még van esély a lányoknak, meg anyunak elérni a 11-es Orange-et. Gyorsan letudjuk a jegyvásárlást a neten, majd le is fényképezzük a jegyeket, hiszen az utaslistán nem lesznek rajta. Azt még Pesten nyomtatják... Utána megnézzük az időjárásjelentést, webkamerákat. Szerintünk nem olyan rossz a helyzet, de hát a csudába is, olyan nehéz megítélni valami távoli dolgot ragyogó napsütésből és plusz 5 fokból. Felteszek mindenkit a buszra, sírok. A csudába is! Magányos düh. Most két hétvégét egyedül leszek itt. Mert én úgy döntök, hogy maradok. A fene se érti ezt később...
Üres a hűtő, el kell mennem vásárolni. Közben folyamatos kapcsolatban vagyok mindenkivel. Lacival, lányokkal. Hazaérek. Megnézem a netet megint. Webkamerákon egyre romló útviszonyok, kezd kicsit félelmetes lenni. Még innen a napsütésből is. MetNet-en mindenki havazásról számol be. Látok képeket 30cm hóról. Tatabányánál lement a busz a pályáról, mondják a lányok. Kipucolom a hörcsögöket és közben azon gondolkodom, hogy micsoda hülyeség, hogy nem mentem haza megnézni a nagy havat. Nem autóval, hanem busszal. De mostmár késő. Aztán elhatározom, hogy a jövő hétvégén hazamegyek. Busszal. Mert olyat még úgysem csináltam. A lányok 14 óra helyett 14:30-ra érkeznek meg Pestre.
Összességében azt hiszem, hogy nem volt olyan rossz döntés, hogy hallgattunk Lacira és nem mentünk haza autóval. Élünk és felesleges anyagi kárunk sem keletkezett.
A hétvége meg majd csak eltelik valahogy egyedül is.