Hörcsög-life Bécsben

Milyen esendő az anyai szív...
Két évvel ezelőtt Lilla rábeszélt, hogy legyenek egereink. Kettő.

Na, jó. Kicsik, relatíve nem fogyasztanak sokat, nem kell nekik nagy hely, gondoltam én. És jött az istenbizony-én-gondozom szöveg. Nagy állatbarát vagyok, nem kellett sok győzködés.
Megjöttek. Két egyneműt kértünk, de két külön neműt kaptunk. Lett sok-sok kisegér. Az erdő nagy örömére. Mert a kiserdőbe mindig elengedtük őket. Talán összesen vagy 22 kisegeret. Mert nekünk sem sikerült soha csupa nőstényt meghagyni... De a beltenyészetnek köszönhetően a megmaradó felnőttek sorra daganatosak lettek. Őket is befogadta az erdő. A pesti is meg a bécsi is. Mert költöztek velünk. Ők voltak az elsők, akik lekerültek a költöztető teherautóról.
Aztán júniusra elfogytak. Üresen állt az egérház. De jött a nyár, a lányok hazamentek.
Majd jött a szeptember. És úgy gondoltam, itt az idő, hogy benépesedjen az egérház. De gondoltam, most professzionálisak leszünk. Így hát az első tanítási napon célba vettük az itteni MegaZoo-t, ahol cuki kis állatokat láttunk az üveg mögött. Nekünk olyaaaaan kell! Szerelem volt első látásra.
Jött is az eladó, elmagyaráztuk, hogy mi három olyan egynemű jószágot szeretnénk. Három csajt. Merthogy mi is hárman vagyunk. :-) Így lett egy fehér, egy fekete és egy szürke dzsungáriai törpehörcsögünk. Boldogan vittük őket haza kisházakkal és egy nagyobb terráriummal felszerelkezve. Mert a régi egérházat kicsinek ítéltük meg. Nagyon élveztük az új jövevényeket.
Rögtön el is kezdtük a szelidítést. A fehérrel nem volt semmi baj, a szürke kevésbé élvezte a társaságunkat, a fekete meg egyáltalán nem örvendezett nekünk. Gondoltuk majd változik.
Ja, változott is. A harmadik héten ki kellett venni a fehéret, mert állandóan bántotta a fekete és ő meg folyton visított. Éjszakánként a szobámból kiabáltam rájuk, hogy hagyják abba a veszekedést. Olyankor két perc csend következett, majd újabb marakodás. Gyorsan vettem egy nagy ketrecet a megmaradó kettőnek, majd a fehér egyedül maradt a terráriumban (nagy műanyag doboz, lyukacsos tetővel). Csend honolt éjszakánként. Kb. még 3 hétig. Ekkor elkezdődőtt a marakodás a nagy házban is. Most mi legyen? Házilag kettéválasztottuk a nagy ketrecet vízszintesen. Remek. Három hörcsög, három külön helyen. A fehér abszolút szelíd maradt, a szürke maradt a visszafogott, de megfogható hörcsög, a fekete meg megmaradt harapós vadhörcsögnek. Harap és haragosan csipog, ha közeledik a kezünk felé. Cserébe kapott egy hörcsög kereket és azt vadul hajtja. Éjszakánként. Mert ők valódi éjszakai állatok.
Karácsony után vettem még két kisebb ketrecet, hogy mindenki jól érezze magát. A nagyszobánk most jól néz ki. Három ketrec, három különböző helyen. De egyszerűen képtelenek vagyunk bármelyiktől is megválni. Azért, mert nagy hülyeséget csináltunk a három egyed megvásárlásával, még nem lehet csak úgy ellökni őket magunktól. Felelősek vagyunk értük. És különben is melyikről mondjunk le? A dagadt, lusta fehérről, aki még a fürdetést is sztoikus nyugalommal tűri? A csendes, gyámoltalan szürkéről? A vadóc, de örökmozgó feketéről? Nem tudunk lemondani egyikről sem.
Ha hétvégekre hazautazunk, akkor ők egyedül maradnak Bécsben, de két nap alatt nem pusztulnak éhen-szomjan. Persze az első utunk mindig a hörikhez vezet, hogy jól vannak-e.
Karácsonykor hazautaztunk két hétre, ők is jöttek velünk. Az első ülésen utaztak, bekötve.
A jelenlegi ketrec mérlegünk a következő:
- korábbról egy akvárium - Budapesten
- egy kis műanyag terrárium – Bécsben, szállításhoz
- egy nagy műanyag terrárium – Bécsben, két hörcsög szállításához
- két kisebb hörcsögketrec - Bécsben
- egy nagy hörcsögketrec - Bécsben
És mindehez vannak kis házak, bújó, kerekek, mászófal, tálkák és sok-sok finom kaja.
Szeretik a szotyit, a fenyőmagot, mogyorót és a salátalaveleket.
Tegnap mérlegelést tarottunk. A fehér 63 gr, a szürke 43 gr, a fekete 30 gr.
Szóval így éldegélünk mi, csajok Bécsben.