Daisypath Anniversary tickers

2010. január 19., kedd

Wiener Linie

Na, ma hogy jártam...

A Belvárosban van megbeszélésünk, így reggel a tömegközlekedés mellett döntöttem. Séta a Reumann-ra, majd irány a jegyautomata. Szeretnék két jegyet. Eddig OK. Kéri a pénzt. Bedugom a 10 Euro-s bankjegyet, maj elsötétül a képernyő és az automata újraindul. Se jegy, se pénz. Állok ott és nézek, mint az a bizonyos Bálám szamara. OK, de hol a pénzem? És a jegyem? Most mi vaaaan?
Irány a jegypénztár, szólok a néninek, hogy se jegy, se pénz. Átirányít az állomásfőnökségre. Ott nincs senki. Visszaballagok hozzá, mondja, hogy mindjárt jönnek, az állomást járják körbe. Várok. Telik az idő, mostmár tuti, hogy elkések. Közben az automata újraindult, de továbbra sincs se pénz, se jegy. Jön a főnök. Mondom mi a gond és rettenetes szégyenben égek, mert nem tudom sehogysem bizonyítani, hogy elnyelte a pénzem és jegyet sem kaptam. Nézegeti, nyomkodja a masinát, neki se ad semmit. Mondja, hogy ki kell tölteni egy papírt és visszautalják majd a pénzt. Kitöltöm a papírt, a másolatot megkapom. Ennyi. Majd mondja, hogy már tegnap is jártak így ketten. Ettől kevésbé szégyellem magam legalább...

Ui: Február 2-án megérkezett a 10 Euro a számlámra. Ez Európa.

Nincsenek megjegyzések: