Nóri májusban betöltötte a 18. életévét. November végén viszont beteg lett. Elküldtem a háziorvoshoz.
Majdnem sírva hívott, hogy nem fogadják el az e-card-ját, mert lejárt a 18. szülinapjával.
Mint kiderült, nekünk kellett volna a WGKK-t értesíteni, hogy továbbra is tanul, velem él Bécsben. Így nem volt mit tenni, mint küldtem egy fax-ot a WGKK-nak iskolalátogatási igazolással egyetemben és kértem, hogy küldjenek új kártyát.
Pár nap múlva hívtak, hogy ez így nem jó. A gyereket nem találják az itteni adminisztrációs rendszerben, tehát nekem Magyarországon kell intéznem a biztosítását. Mondtam, hogy valami nem stimmel, mert a gyerek itt él velem, Meldezettel-e is van. Erre felcsillant az ügyintéző hangja (mióta csillog egy hang, azt nem tudom...), hogy óóóóó, az jó. Akkor küldjem a Meldezettel-t faxon azonnal. Meg Lilláét is, mert látja, hogy az ő kártyája meg idén jár le. Személyesen neki küldjem, mert akkor gyorabb lesz az ügyintézés. Küldtem mindkettőt azonnal, mert minden fontos iratot szkennelve is tárolok a számítógépemen (A biztonság kedvéért, meg a gyorsabb ügyintézés miatt.). Mindez december 16-án volt.
Azóta se kép, se hang. Nem jött kártya.
Tegnapig vártunk, maj szépen megkértem a kollégámat, hogy telefonáljon már egyet ékes osztráksággal és érdeklődje meg, hogy mi a helyzet, mert aggódunk.
Kiderült, hogy már hetekkel ezelőtt újra aktiválták Nóri kártyáját, simán mehetett volna orvoshoz. Új kártyát is fog kapni hamarosan, mert kisütötték, hogy jár neki uniós kártya - vagyis ellátás az Unió bármely országában, a mostani meg nem ilyen.
Szóval ez is egy minden jó, ha vége jó mese. :-)
Én meg lassan megtanulom az osztrák törvényeket is fejből. :-D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése