2011. január 16., vasárnap

Hofburg, lovak és templom

Anyukámat meghívtam egy hétvégi látogatásra. Péntek este érkezett.
Szombaton szokásos bevásárlókörúton voltunk, délután pedig a Belvárosban sétáltunk. A Stepahnsplatz-tól elsétáltunk a Stadtparkig. Útba ejtettük a Deutschordenskirche-t, ahol vasárnaponként 11 órakor magyar nyelvű misét tartanak. Az egyik zegzugos mellékutcában a magyar koronára lettem figyelmes a járda szintjén. Pincenyílást takart. Kiderült, hogy egy szállodához tartozik, a Hotel König von Ungarn-hoz. Ezt a szállodát tartják egyébként Bécs legrégebbi szállodájának, már 1746-ban említi egy bécsi újság. Jelenlegi nevét onnan kapta, hogy számos magyar nemes használta a szálloda luxus apartmanjait lakhelyül a 1867 és 1918 között, akár évtizedeken keresztül is. Más nevezetessége is van, Mozart kedvenc helye volt a szálloda étterme, nagyon kedvelte a konyháját, sőt éveken keresztül az étterem fölött lakott és itt komponálta a a Figaro házassága c. operáját. Az étterem ma a Mozartsüberl nevet viseli.

A Stadtparkban is jó nagyot sétáltunk, majd elhatároztuk, hogy lesétálunk a Karlskirche-hez. Milyen jól tettük! Mert így rábukkantunk a korcsolyapályára, a Wiener Eislaufverein-re. A téli szünetben Nóri korizni szeretett volna menni, de még a Rathaus-nál nem nyílt meg az Eistraum és végül nem folytattunk hosszas nyomozást jágpálya ügyében. Most viszont egyenesen ott volt az orrunk előtt, a Lotharingerstrasse 22. szám alatt. A tájékoztató szerint már 98 éve üzemel a korcsolya egyesület. A belépők ára: 18 éves kor felett hétköznap 6,5 EUR, vasár- és ünnepnapokon 7,5 EUR. Pénteken eset 17 és 22 óra között egyet fizet kettő mehet akció van, Partnerabend néven. Ekkor csak 6,5 EUR-t kell fizetni.
Végül nem értünk el a Karlsplatz-ig, mert megláttuk a D jelű villamost, amivel lementünk a Südbahnhof-ig. Onnan már hazagyalogoltunk, mert kitaláltam, hogy szerezzünk egy nyomtatót a Colombusplatz-on lévő Saturn-ból. Gondoltunk nem nagy ügy egy kisebb nyomtatót hazahozni gyalog (kb. 2 km). Meg hát ketten vagyunk. Hát nagy ügy lett, mert nagyon kifáradtunk. De hazahoztuk. És üzembe helyeztük, Lilla nagy örömére.
Vasárnap meg adtunk a szolíd kultúrának. Hazafelé jövet elképzeltem, hogy anyukámat kérdezik majd a rokonai, ismerősei a jövő héten, hogy „Na, és mit csináltál vasárnap, Ágikám?”. Mire anyukám: „Ó, hát semmi különöset. Csak a Grabenen sétáltunk, majd a Hofburg-ban voltunk kiállításon. És láttuk a lipicai ménes néhány tagját is.”
A Hofburg-ban jó volt a kiállítás. Mint kiderült vagy 10 éve láttuk már, de nekem se kép, se hang nem maradt meg a kiállításról. Arra emlékeztem,hogy voltunk Bécsben autóbuszos kiránduláson a lányokkal, de akkor még nagyon kicsik voltak. Szerintem a kiállítás helyett ők foglaltak le, nem maradt semmi emlékem. Most viszont igyekeztem mindent alaposan megjegyezni. Jó volt.
Hazafelé megálltunk a Stallburg-nál, hogy megcsodáljuk a híres lipicai ménes néhány tagját. Az Arkadenhof-ban a boxok ablakai nyitva voltak és lovak érdeklődve nézelődtek a napsütéses melegben.
Legvégül pedig betértünk az Augustinerkirche-be is, ahol a híres császári pár esküvőjét tartották 1854. április 24-én. Ha a Mihály-kapu felől jövünk, akkor nem is feltűnő a templom, mert a palota egyik szárnya eltakarja. Csak az Augustinerkirche feliratot látja az ember egy házbejáraton. Hitetlenkedtünk, hogy a bejárat mögött templom lenne. És az volt. Nem is kicsi! A Loretoi kápolnában őrzik 54 Habsburg uralkodó szívét.
Jól telt megint a hétvége. :-)

Nincsenek megjegyzések: