Laci viseli a kirándulászervezői tisztséget, így az ő tervei alapján kirándultunk (autóztunk) cirka 200 km-t. Hozzáteszem, hogy én csak Florisdorf-ba akartam eljutni eredetileg... :-)
Nem akarok most részletes ismeretterjesztést tartani a kirándulásunk uticéljáról, inkább csak az impresszióinkról szeretnék írni. Mindösszesen annyit mondanék csak Wachau-ról, hogy ez egy kb. 30 km hosszúságú völgy a Duna-mentén, mely Krems-től Melk-ig tart.
És jöjjenek az élmények.
A Duna zöld színben játszott! Egyáltalán nem volt a Magyarországon megszokott rondabarna színe, de kék sem volt. Ehelyett valami csodaszép zöld színe volt. A folyó itt egész keskeny és a partja is szép lapos, olyan érzése van az embernek, hogy ez csak egy kicsike, nem túl mély, ártalmatlan folyó. Bár a nagy kiránduló hajó kétségtelenül megcáfolta ezt az érzést...
A bal parton látható a jellegzetes lépcsős szőlőművelés. Azt hiszem, hogy ilyet még soha nem is láttam, csak fényképeken. Nagyon szűk, de annál magasabb teraszlépcsők, tetszetős szőlőtövekkel. Semmi elhanyagoltság, csupa szorgos és precíz kéz nyoma. Kerítés alig. Még a síkabb területeken található gyümölcsfák (sárgabarack) sem igazán voltak körülkerítve. Merthogy Wachau híres a sárgabarackjáról. Mindenféle formában tartósítják, lekvár, befőtt, pálinka kapható belőle, sőt ott a híres wachau-i sárgabaracktorta is.
Első megállónk Dürnsteinben volt. Megnéztük az óvárost a kék templomával és a várfal maradvánnyal. Megállapítottuk, hogy a legjobb télen kirándulni. Sehol nem kértek belépődíjat, parkolóhely bőven volt, turista alig volt. De: télen hideg van (bár épp sütött a nap) és semmi sincs nyitva. Nincs se bor, se pálinka, se baracklekvár, de még egy nyomorult hűtőmágnes sem kapható. Szóval nem jutottunk dűlőre, hogy most akkor ez jó-e avagy sem. :-)
Viszont jót szórakoztunk. A vár tövéből kiáltoztam, hogy "Rapunzeeeeel, lass dein Haar herunter!" (híres idézet a Rapunzel c. filmből), mire Laci megjegyezte, hogy jól meglepődnék, ha megjelenne egy hajfonat. Erre Nórival egy emberként néztünk a magasba, majd hangos hahotában törtünk ki. Még jó, hogy csak egyedül voltunk. :-)Mivel megéheztünk (mi nem a piknik-kosaras turista fajtából valók vagyunk, inkább az együnk-valami-helyi-
étteremben/kocsmában típusúak...) megpróbáltunk valami helyet keresni, ahol a kulináris élvezeteknek hódolhatunk, de Dürnsteinben minden zárva volt. Így tovább gurultunk Wösendorf-ba. Útközben rengeteg Heuriger táblát láttunk, de ezek mindegyike értelemszerűen áprilistól októberig üzemel. Wösendorf-ban megtaláltuk a környék legdrágább éttermét. Nem mentünk be, de nem is baj, mert nem voltunk ehhez az étteremhez megfelelően öltözve. Evés helyett sétáltunk egy kicsit és 
megállapítottuk, hogy ide vissza kell jönni a Heuriger szezonban. Szinte minden házon kis tábla kínálta a helyi borokat és kóstolási lehetőséget, kizárólag szezonban persze. Már csak az a kérdés maradt nyitva, hogy ki fog vezetni... :-)Következő falu Spitz, ahol felmentünk a spitz-re is, de éttermet csak zártat találtunk. Végül a Duna-parton megtaláltuk az Egyetlen Nyitvatartó Helyet. Helyi ételkülönlegességet ettünk. Laci hússal töltött gombócot káposztával, én meg valami nagyon érdekes húsfélét (füstölt darálthús) hagymás krumplival és káposztával. Az étel neve Saumeise volt, jelentesen ez bármit is. Ízre minden esetre nagyon finom volt. Nóri azonban maradt a megszokott íznél, a pizzánál. De az is jó volt.
Ezután még megálltunk Willendorf-ban a híres Vénusz
szobor lelőhelyén. A múzeum zárva volt, de a lelőhelyet meg lehetett tekinteni múzeum nélkül is. Itt is rendkívül jót mulatoztunk a felnagyított szobor társaságában.Hazafalé még Melkben az autóból megcsodáltuk az apátságot, kiszállásra már hat csacsival sem lehetett volna rávenni bennünket, mert nagyon hideg volt. Ez majd egy tavaszi kirándulás programja lesz.
Már megint csak azzal az elcsépelt mondattal tudom zárni a bejegyzést, hogy aki teheti kiránduljon a Duna-völgybe szép időben. Valóban festői látvány. :-)
Többi fényképet lásd itt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése