2011. január 6., csütörtök

Elpókosodás

Néhány napja apró kis pókra lettem figyelmes a fürdőszobában. Pókot ugye nem ölünk meg, mert szerencsétlenséget hoz, így hát csak nézegettem őkelmét, hogy merre mozog. Majd később Nóri is sikítozik, hogy póóóóók. Nézem, az nem az enyém, az enáyém a falon csücsül. Nóri pókját végül a barátjával eliminálták. Még később a nappali ablakában is kis pók csücsült. Ekkor kezdett valami gyanú fészket verni az agyamban, de még akcióterv nem társult hozzá. Legközelebb a gyerekszoba plafonjáról ereszkedett le egy Nóri orra elé, de az már nagyobb méretű volt... Kisvártatva Laci kiabál, hogy jöjjek gyorsan, a karácsonyfa csupa pókháló. Valóban számos pókfonál díszítette a karácsonyfát, a délelőtti napsütésben remek jól látszottak. Döbbenten néztük. Végül a karácsonyfa csúcsán megleltünk vagy egy tucat apró pókot. Sajnos a Chemotox áldozata lett mind, mert ugyan jó dolog a pók a házban, de azért ennyi mégiscsak túlzás. Azóta is találunk még néha pókokat, egyre növekvő méretben, de már elmarad a sikítás, helyette gyors és szakavatott mozdulatok következnek. Még Nóritól is...

Ui: leszedtük a fát, remélem ezzel végleg kilakoltattuk a pókokat. :-)

1 megjegyzés:

AnTalk írta...

Mikor beköltöztünk a házba tele volt óriási fekete pókokkal. Azóta a lakótérben nagyrészt kiirtottuk őket, de az alagsorban és a padláson még futkosnak tucatszám, amíg nincsenek szem előtt nem bántuk őket. Néha egy-egy bemerészkedik az előtérbe, annak nincs kegyelem.