2011. január 1., szombat

Szilveszter Bécsben

Fenomenális! :-)

Idén először maradtunk Szilveszterre Bécsben. Az asztalfoglalásra esélytelenek voltunk a héten, az ismertebb helyeken már november végén lefoglalják az asztalokat.
Végül konkrét vacsora tervek nélkül indultunk neki a városnak, de programajánlónk már legalább volt.
Bécsben számos helyszínen kínálnak szabadtéri programokat Szilveszter éjszakájára, sőt! Egész útvonalat állítanak belőle össze a szórakozni vágyók részére Silvesterpfad néven.
Mi a Rathausnál kezdtük. Ott a Radio Wien állított fel hatalmas színpadot és épp régi slágereket játszottak élőben. A karácsonyi pavilonok közül megtartottak néhányat a tér szélein, ahol szilveszteri kiegészőket (villogó nyuszifület, vicces parókákat, malac sapkát és újévi malacokat minden mennyiségben), puncsot, forraltbort, hot-dogot, virslit, kolbászt árultak.
Este 7 órakor már szép kis tömeg gyűlt össze a téren. Nagyon sokan kisgyerekekkel voltak.
Innen a Freyung felé indultunk tovább a szervezők által kijelölt útvonalon. Az utcákat lezárták és mindenhol "Steward" mellényes emberek gondoskodtak a biztonságról, illetve igazították útba a turistákat. Minket nem kellette, de ugye mi már nem is vagyunk turisták. :-)
A Freyungon épp egy helyi "sztár" énekes playback-elt, nem éppen a kedvenc műfajunkban, de a középkorú közönség lelkesen éljenzett és táncikált. Na, innen viszonylag hamar továbbléptünk az Am Hof-hoz. Ott az Ö3 nagyszínpada előtt táncolt a fiatalabb korú közönség örök disco slágerekre, mint pl. Boney M. A hangulat itt is remek volt. Aztán következett a Graben. A puncsos standoknál magán műsorokkal szórakoztatták az italozó közönséget, igaz CD-ről.
És itt sikerült végre villogó nyuszifület szerezni nekem. :-)
A Stephansplatz-nál azonban jött a non-plus ultra. A színpadon operetténekesek adtak elő híres bécsi operettslágereket. A közönség velük énekelt! Mi csak szájtátva figyeltük a bundás, télikabátos idősebb hölgyeket, urakat akik a zenére billegtek és énekeltek.
A konferáló hölgy is újabb szájtátást érdemelt, mert 3 nyelven konferált (németül, olaszul és angolul), de olyan folyékonyan, hogy az ember nem is vette észre mikor váltott át az egyik nyelvről egy másikra. Elképesztő volt. Amúgy ezen a környéken és a Kartnerstrasse folytatásán valóban nagyon-nagyon sok olasz volt.
Sétánk ezen pontján jutottunk odáig, hogy szomjasak és éhesek lettünk, így elkezdtünk érdeklődni a puncsos standok illetve az étel választék iránt. A környező utcákban minden vendéglátóegység nyitva volt. A Graben végén, a hatalmas Meinl boltban is zajlott az élet. Sőt, a Graben egyik bőrdíszműves boltjában is pultokat állítottak fel, az össze Anker, Ströck, Felber stb. üzlet nyitva volt. A legnagyobb meglepetésünkre a Nordsee is nyitva volt még este 10 órakor és hely is volt benne. Így hát az óév utolsó napján rákot vacsoráztunk. Azon viszont jót mosolyogtunk, hogy a pult mögött nyugdíjas korú hölgyek tartották a frontot. Szerintünk a fiatal személyzet elment bulizni, az idősebbeknek meg a kiszolgálás lehetett jó buli, mert szemlátomást nagyon élvezték.
A Zanoni & Zanoni fagyizó és cukrászda utcai standján pedig forraltbort ittunk és közben a mellékutcában felállított DJ sátor zenéjét élveztük petárda és tüzijáték pukkanásokkal megspékelve.
A Neuermarkt-on keresztül (újabb DJ örökzöld disco slágerekkel és táncoló tömeggel) visszatértünk a Graben-hez, ahol a Demel cukrászda előtti standon nem bírtunk ellenállni a frissen készített Sacher mini tortáknak. 4 Euro-ért adtak egyet, ami bőségesen elég volt két ember részére. Ez volt az utolsó állomásunk, innen már csak a Karlsplatz-ig sétáltunk vissza petárdák és tüzijátékok zajában.
Egyetlen dolog csúfítja csak el hangulatot, pontosabban az utcaképet, a rengeteg szemét. Az utcai hulladékgyűjtők, ideiglenes kukák nem képesek az éjszaka keletkezett rengeteg szemetet befogadni, mindenhová ömlik a szemét, nem kímélve a Gucci bolt előtti felületet sem.
A Reumannplatz-on leszállva óriási petárdazaj fogadott bennünket. Bevallom én nagyon-nagyon féltem, de minden baj nélkül hazaértünk. Úgy tűnt, hogy a petárdákat nem dobálták olyankor, ha az utcán mások is tartózkodtak viszonylagos közelségben, de akkor is nagyon félelmetes volt.

Éjfél előtt nem sokkal azonban elszabadult a pokol, több mint egy órára. Ilyen hangzavart még Pesten sem tapasztaltam, bár összehasonlítási alapom nem sok van, mert mi viszonylag kis lakótelepen lakunk, mások zaja nem nagyon ér el hozzánk. Elképesztő volt a sok robbanás, kissé háborús érzést kölcsönzött az óév utolsó órájának...
Összességében a belvárosi szilveszteri élmény felejthetetlen volt, nagyon megérte bemenni, még akkor is, ha 3 pár zokni volt a lábamon, plusz harisnya és feljebb is 3 réteg ruha fedett a kabát alatt. :-)

Ajánljuk mindenkinek, hogy aki teheti töltse az év utolsó estéjét Bécs belvárosában! Sokkal jobb, mint a karácsonyi vásár! :-)

Részletes képriportunk itt található.

6 megjegyzés:

AnTalk írta...

Végignéztem a képeket a férjed oldalán. Gratulálok! Érti a dolgát, nem csak jó gépe lehet, de tudja is használni.

Nikol írta...

AnTalk: Köszi! A fotózás a legfőbb elfoglaltsága (persze csakis közvetlenül utánam). Természetesen megrendelésre is dolgozik. Távolság nem akadály. :-)

Nikol írta...

Egyébként tőle tudom, hogy nem a gép a fontos, hanem az objektív. Amúgy Nikonnal dolgozik, de objektív téren mára már nagyon kifinomult ízlése van. :-)

AnTalk írta...

Azt észrevettem, hogy jó obikat használ. A képek élesek, a háttér, az out of focus rész - fotós szlengben bokeh - nagyon szép. Az esti képek világosak, tiszták (mondjuk ez a szenzoron is múlik). Objektív téren nekem is kifinomult az ízlésem, csak mostanában nincs keret kielégíteni az étvágyam.

perger írta...

Nikon D90 és Nikon AF 35mm f/2 volt nálam a szilveszteri bulin.

AnTalk írta...

Tavaly két barátomat sikerült a D90-re rábeszélnem. Pontosabban csak tanácsot kértek milyen DSLR-t vegyenek, én meg ezt ajánlottam és azóta nagyon elégedettek. Kevés fénynél, magas ISO-nál sokkal alacsonyabb a zajszintje mint az én D80-asomnak. Ehhez pedig a 35mm f2 igazán jó párosítás. Nekem ilyen fényerejű obim csak 50 mm-ben van, ami DX-es szenzoron utcai fotózáshoz gyakran nem biztosít elég széles látószöget. Belenéztem több publikus albumodba is, tetszik a stílusod. Nem a fotómegosztó oldalakon domináló agyon photoshoppolt, mesterkélt képek, hanem letisztult, realitást sugárzóak. Gratulálok!