2011. március 31., csütörtök

Mindennapi élményeim

A változatosság gyönyörködtet. Valóban.
Lehet, hogy már unalmas, de nem győzök betelni a bécsi tömegközlekedéssel, főleg az S-Bahn-nal. Persze ehhez hozzátartozik az, hogy az elmúlt 8 évben kizárólag autóval közlekedtem munkába Budapesten és Bécsben is. A miérteket most nem akarom részletezni.

Egy nem túl forgalmas, majdnem külvárosi S-Bahn megállóban szállok le- és fel. Egyelőre még szokom, hogy minden nap sértetlenül bámul le rám a hatalmas LCD monitor az aktuális S-Bahn menetrenddel. Nincs kalickába zárva, nincs megerősített plexi lap előtte, csak simán ott lóg kéken a magasban. És pontosan tájékoztat. Kiírja, hogy mikor, melyik vágányról, merre, milyen típusú (S-Bahn vagy vonat) szerelvény indul. De nem csak az irányt írja ki, hanem apró betűkkel mellé az állomásokat is. Óriási segítség, hogy mindenféle internetes előtanulmány nélkül is képes az ember eldönteni, hogy felszállhat-e a vonatra, S-Bahn-ra avagy sem.
A non-plus ultra meg, hogy kiírja, ha rövid szerelvény jön. A peronon még tábla is mutatja, hogy hol lesz a rövid szerelvény vége. Ugyanez persze megvan a metrónál is.

Ma reggel épp megálló takarítás volt a Südbahnhof-nál. Söprögettek, kukákat ürítettek. Majd az egyik férfi előkapott egy spriccelős flakont, vegyszert spriccelt a rozsdamentes kukára, majd körbetörölte papírtörlővel. Én meg a második ilyen akció után becsuktam a számat.

A vonaton ismét ámulatba estem a kalauzbácsi láttán. Makulátlan egyenruha, tisztes őszes halánték iszonyatos sármmal és udvariassággal megspékelve. Kétszer is jött, én meg fülig érő szájjal vigyorogtam rá. Jól indult a napom. :-)

1 megjegyzés:

Notburga írta...

Nikol, kívánom, hogy a tömegközekedésnek csak az elönyeiben legyen részed! További jó utazást ;-)...