2011. március 28., hétfő

Multikulti folyt.

Budapesten az utca nyelve a magyar. Főleg a külvárosban.
Bécsben az utca nyelve nem a német. Főleg a külvárosban.
A Reumannplazt-on ezer meg egy-féle nyelvet beszélnek a padon ülők. Török, szerb, horvát, lengyel, orosz szavak kerengenek a levegőben. Éjfekete haj, tömött bajusz, villogó fekete szemek, szikh turbán, színes fejkendők, fekete, hosszú kabátok, afrofonás, kiegyenesített sűrű, valaha göndör haj, olajtól fénylő fekete, sima haj, mandulavágású szemek.
Az S-bahnon szemben velem egy indiainak tűnő hölgy, török fiatalok az ajtónál, a másik oldalon kávébarna lány ül.
És egyik sem turista.
Vagy tessenek kilátogatni egy piacra. Ott sem turisták vannak.
Vagy a Mariahilf lakónegyedébe. Vagy a Favoritenbe. Vagy Ottaktringbe.
Na, ez az igazi multikulti.
De ugyanilyet tapasztaltam már 10 évvel ezelőtt is Londonban. A metrón hirtelen nem éreztem, hogy Európában vagyok. Én rendelkeztem a legvilágosabb bőrszínnel és egy kukkot nem értettem a körülöttem állókból. Mert nem angolul beszéltek. De ugyanez volt a Tesco pénztáraiban is. Senkinek nem volt európai kinézete.
Budapestnek van még hová fejlődnie! :-D

1 megjegyzés:

Nils Holgersonné írta...

én szeretem, hogy otthon mindenki magyarul beszél / beszél magyarul :)

és egy kicsit úgy látom, hogy feszül a helyzet Bécsben a multikulti okán. Nem szeretnék ilyet otthon. (így is van elég bajunk)