2011. március 20., vasárnap

Wiener Linie ellenőr

Ma délelőtt (vasárnap) felkerekedtünk anyukámmal egy kis múzeumozásra.
Metróval mentünk, így szokás szerint vettem jegyeket. Valamilyen rejtélyes oknál fogva anyukámnak sima féláru jegyet vettem. Valamiért úgy gondoltam, hogy ez jó lesz nyugdíjas jegynek.
Már a leszálláshoz készülődtünk, amikor is az ajtóhoz érve valaki ránk köszönt németül. Ajjjaj, gondoltam, biztosan valami tájékoztatást szeretne tőlem, hogy merre van ez vagy az. Mielőtt köszönésre nyithattam volna a számat, már fel is csiptette a névjegyét és közölte, hogy "jegyeket". Bájos eleganciával nyúltam a zsebembe, hogyne kérem. A jegyeink. Megnézte, visszaadta, majd mégis visszakérte. Kérdi, hogy miért van féláru jegyünk? Mutatok anyukámra és mondom, hogy nyugdíjas. De ekkor már erősen görbült lefelé a szám. Kedvesen magyaráz, hogy nem jó jegyet vettem. Máskor nyugdíjas jegyet kell vennem, ami két utazásra érvényes és 2,3 EUR. Úgyis hívják, hogy nyugdíjas jegy. Kétségbeesetten bólogattam, hogy értem és legközelebb így teszek. Mire az ellenőr rámmosolygott visszaadta a jegyeinket és további jó utazást kívánt.
Én meg pánikszerű gyorsasággal magammal rántottam anyukámat amint megállt a szerelvény. Kezem-lábam remegett és még percekig nem tértem magamhoz, hogy semmi inzultus nem ért a téves jegy használatáért.
Ez is Bécs.

Nincsenek megjegyzések: