Bécsi adventi vásárok avagy Christkindlmarkt

A karácsonyi készülődés természetes velejárója, hogy minden évben végigjárjuk a bécsi adventi vásárokat.
No, nem a vásárlás kedvéért, hanem a forraltborok, puncsok, étkek és a jó társaság kedvéért. Mert mindig jön valaki a hétvégeken.
Christkindlmarkt-ból pedig van egy jónéhány Bécsben. És tapasztalatból is van bőven, hiszen idén az 5. alkalom, hogy metrótávolságból közelíthetjük meg őket.
Tudom, hogy korábban kellett volna ennek a posztnak megszületnie, de akkor az idei tapasztalatokat nem tudtam volna még megosztani és hátha tervezi még valaki a hétvégén a látogatást Bécsbe.

Kezdjük a legismertebbekkel:

Rathaus - a kivilágítás és a Városháza felülmúlhatatlan sötétedés után. Meg a tömeg is. A délutáni órákban szinte csak magyar és szlovák turisták lepik el a vásárt. De úgy, hogy mozdulni sem lehet, a standokhoz odaférni meg szinte lehetetlen. Sorra állnak meg a kirándulóbuszok a tér sarkán és ontják a turistákat a térre. 8 óra felé már kicsit jobb a helyzet, mert a buszos városnézők hazamennek, de ekkor meg jönnek a szállodás turisták. Az áruválaszték nagyjából kimerül a karácsonyi díszekkel, sapkákakkal, kesztyűkkel, táskákkal, játékokkal. És mind egyforma. Nagyjából a gagyi kategória, de biztos megéri ott árulni, mert minden évben megtalálhatók ugyanazok az árusok ugyanazon a helyen.

Karlsplatz - áruválaszték szempontjából ez már "kézművesebb". Vannak érdekes holmik, de a design miatt drágák. A vásár mindig nagyon zsúfolt, de a kaja jó (nagyon finom Fladenbrot-ot lehet kapni a Steierische standon). Középen, a szökúkútban (ami természetesen épp nem működik) meg állatsimogató van, kecskékkel, csacsival, pónival. Kisgyerekkel ideális hely.

Schönbrunn - előnye, hogy a legtágasabb vásár, bár a standok mentén ez is rettenetesen zsúfolt. És rengeteg a turista. Viszont lehet kapni forraltbort fehér borból. Nagyon finom. Az áruválaszték a gagyitól a kézművesig  terjed. Sok a cserépáru, de van osztrák snapszos stand is. A tér közepén meg folyamatos élőzene van, gospel kórussal, fúvósokkal, gyerek kórusokkal. És vannak melegedő szigetek hősugárzókkal. Még mindig jó hely, de mi csak inni és enni járunk ide is.

Spittelberg - tulajdonképpen ez a kedvenc helyünk, de lassan ez is átmegy turista látványosságba. A német mellett főleg angol szót lehet hallani errefelé.  Itt a vásár nem egy elkerítette részen zajlik, hanem a házak között. Maga Spittelberg története is érdekes. Már az 1400-as években létezett itt település, de főleg mezőgazdasággal foglalkoztak az itt élők. Birkák és tehenek legeltek  a domboldalban. 1525-ban itt alapították a közkórházat (Bürgerspital), innen ered a terület mai neve (Kórház domb). Majd török csapatok szállták meg a területet. Ekkor majdnem minden házat leromboltak. Előbb a helyiek, hogy a törököknek ne legyen mit elfoglalniuk, majd a törökök, hogy ne maradjon az itt élőknek semmi . A 18-19. században újjíáépítették a területet kétszintes aprócska belső udvaros biedermeier házakkal . Maga Napóleon is táborozott itt a csapataival 1809-ben, de ellentétben a törökökkel a házakat sértetlenül hagyták. 1850-ben a terület hivatalosan is Bécs része lett. A II. világháború után hanyatlásnak indult a városrész. Hamarosan vigalmi negyeddé váltotoztak a korábban munkások és kereskedők lakta utcák. A '70-es évekre sok ház életveszélyessé vált, a nem megfelelő szigetelés miatt a falak vizesedtek, a lakások lakhatatlanná váltak és a közbiztonság sem volt megfelelő. A városvezetés a lebontás mellett tette le a voksát. Azonban a lakosság összefogott, petíciókat nyújtottak be, tiltakozásokat szerveztek és végül meggyőzték a vezetőket, hogy lebontás helyett inkább újításák fel a területet. 1982-ben megindult a felújítás. Ma egyetemisták, művészek népesítik be a lakásokat, a földszinti üzlethelységeket pedig régiségkereskedők, éttermek, hangulatos kiskocsmák foglalták el. Karácsonykor pedig a leghangulatosabb karácsonyi vásár tölti be a szűk utcákat. A zegzugossága miatt sajnos nem tudom, hogy melyik utca pontosan melyik a térképen, de talán Laci meg tudja mondani, hogy melyik utcában található bécs legtutibb csokoládé boltja, és hogy melyik utca végén lehet mennyei zsíros-, tojáskrémes, sonkás kenyeret kapni.

Belvedere - idén ez a vásár lett a favorit nálam. Viszonylag kicsi, közepesen zsúfolt, viszont itt lehet értelmesen vásárolni. Idén, teljesen váratlanul használható ajándékra bukkantam több családtagunk számára. Van muránói üveg árus is gyönyörű ékszerekkel, minden évben megcsodáljuk. És van Sisi puncs is - piros bogyós gyümölcsös puncs vaníliával és tejszínhabbal a tetején. Finom. Mivel ez a vásár van a legközelebb hozzánk, ezért Karácsony előtti vasárnap délelőtt mindig kisétálunk ide. Idén sem lesz ez másképp.

Maria Theresien Platz - a két múzeum közötti terület. Idén nem voltunk, de itt is a kaját emelném ki, mint vonzerőt.

Altes AKH - bóvli árusok, jó kaja, különösebb látnivaló nincs.

A legújabb vásár a Prater bejáratánál nyílt idén. Mi még nem voltunk, de a helyiek szerint semmi különleges nincs, csak forraltborozni érdemes oda kimenni.

Természetesen ezeken kívül még számos kisebb helyi vásár található Bécsben.
A vásárokhoz pedig térkép és részletes tájékoztató itt található: http://www.christkindlmarkt.at/

Mai időjárás

Ezt muszáj megosztanom veletek.
Ma reggel 6 órakor egy hirtelen ötlettől vezérelve megnéztem a várható időjárást mára illetve Karácsonyra.
Percekig bámultam a weboldalt és lepergett az életem (na, jó csak nagyvonalakban) és görcsösen próbáltam megfejteni, hogy milyen nap van ma és, ha nyár van, akkor mi a jó életért van koromsötét odakint?
Meg minek megy a kazán egyáltalán?
És hol vagyok?
Túléltem a világvégét?

Forrás: at.wetter.tv

Karácsonyi fények

A paradicsomok megüresedett helye a teraszon ma fénnyel telt meg.

Történt ugyanis, hogy elkezdtük a karácsonyi hangolódást. Mert az jó. És mert az annyira trendi manapság.

Szóval elmentünk a Bauhaus-ba karácsonyi ajtódekorációért. Mert nálunk még mindig a húsvéti "Welcome" nyuszi lógott kint, pedig már a szomszéd is kitette a saját koszorúját. Így mi sem maradhattunk le.

Meg idén adventi koszorút is szerettem volna tenni az ebédlőasztalunk közepére. A nagy keresgélés közepette rábukkantunk a karácsonyi izzósoros részlegre. Nem kellett volna...

Mert eszembe jutott, hogy még a nyáron megtárgyaltuk, hogy a teraszra lehet majd izzósort tenni Karácsonyra, mert van kinti konnektor meg hely is. Sőt, a lányok még házfalon felkapaszkodó Télapót is akartak. (Egyelőre az még nincs.)

Hosszas válogatás és gondos döntés után egy kék bogyós (a paradicsomok emlékére) és egy fehér lecsüngős izzósort vettünk. Hát, mit ne mondjak, nem volt olcsó beruházás, de megérte, mert nagyon szép lett. Életünk első külső dekorációja. Nagyon boldog voltam, amikor Laci felszerelte őket.

Éljen a karácsonyi készülődés. :-)

Ui: az adventi koszorúnk alatti poháralátétek közül vajon melyik kié?

Cinkék

Sajnos elért engem is a bloggerek átka a témamélküliség.
Ezt a blogot soha nem szántam személyes naplónak, napi bejegyzésekkel az éltünkről. Persze a személyes élményektől soha nem vonatkoztattam el, így most az a helyzet állt elő, hogy nem tudok az élményeinkről mit írni, mert csak a szürke, dolgos hétköznapok vannak. Rengeteg munkával, tanulással, kisebb-nagyobb problémákkal, de semmi izgalmas nem történik velünk. Szóval az igazi élmények elkerülnek minket. Teljesen beleszoktunk a bécsi létbe, már lassan minden természetes, alig akad valami rácsodálkozni való.
Vagyis azért akadt egy.

Az elmúlt hetekben véget vetettem az 1000 szemes paradicsom ültetvényünknek. Téliesítettem a "kertet".
Miközben kertészkedtem emlékeztem, hogy beköltözésünkkor láttam cinke eleséget a teraszon kifüggesztve, de akkor már nem törődtem vele, mert jött a tavasz.
Amikor a Bricostore-ban jártam pár hete, eszembe jutott, hogy ha már az előző lakó etette a madarakat, akkor ne törjük meg ezt a jó szokást. A kassza mellett pont ott volt az eleség, így hát vettem belőle egy comaggal.
Kifüggesztettem belőle hármat a terasz két végébe.
Még soha nem etettem madarakat a lakásunkból, így hitetlenkedtem egy sort, hogy biztos nem fog ide jönni egy madár sem.
Kb. 20 perc telhetett el, amikor is megjelentek az első kis vendégek. Csak álltam a konyhában és néztem, ahogyan váltják egymást illetve ahogyan birtokba veszik a teraszunkat. Némelyek még a terasz padlójára is leszálltak vagy a kint tárolt kerékpárunkon pihengettek.

És azóta is folyamatosan jönnek. Néha kölcsönösen megijedünk egymástól, amikor kimegyek a konyhába valamiért. Ilyenkor ijedten elreppennek, majd kisvártatva visszajönnek.
Viszont a fényképezés nem volt egyszerű dolog. Többször nekifutottam, de ma végre összejött. Igaz kicsit görcsöt kapott a kezem, de megérte.

Bor, mámor, Wachau

Peter Mayle Provence-ba járt borozgatni (lsd. Bor, mámor, Provence c. könyve), mi hasonló élményekért csak Wachau-ig utaztunk. Mostanában rákaptunk, hogy ősszel nyaralunk vagy ahogyan mi mondjuk, őszölünk. Két éve január 1-án jártunk már a régióban és akkor elhatároztuk, hogy egyszer több napra is visszalátogatunk ide borkóstolás és kirándulás céljából.
Wachau a Duna-völgyében elterülő híres borrégió, Bécstől kb. 100 km-re észak-nyugati irányban. Két apátság határolja, nyugat felől Melk, kelet felől pedig Göttweig.
Mi majdnem a közepén, Weißenkirchenben szállásoltuk be magunkat a Heller család panziójába.
Az időjárással nem volt nagy szerencsénk, de igazából rosszabb is lehetett volna pl. ha minden nap szakad vagy mínusz fokok vannak. Így csak egy kis eső, havazás, napsütés, köd és 5-7 fok napi maxium hőmérséklet jutott. De nem panaszkodunk.
A régióban a két apátság mellett rengeteg látnivaló van, kastély és várrom egymást éri. Rengeteg romvár (vagy várrom?) szépen karbantartott (Aggstein, Dürnstein) és van olyan kastály (Artstetten), ami a mai napig Ferenc Ferdinánd leszármazottainak a birtokában van. És ne feledkezzünk meg a híres dagi néniről sem, akire a vasútépítés során bukkantak Willendorf-ban.
Hódoltunk a kulináris élvezeteknek is. Ettünk Wachauer Gulasch-t, megkóstoltuk a helyi specialitást a Mohnzelten-t is. Esténként pedig elmerültünk a Heuriger-ek világában, ahol meleg étel helyett mindeféle tálon kínált csemegével csillapíthatjuk éhségünket. Kedvencünk az Ausfstrichteller volt tojáskrémmel, tökkrémmel, liptóival és egyéb kenyérre való kence-ficékkel. Megtanultuk, hogy errefelé a zsemlét Laberl-nek hívják és kicsit borzas a teteje.


Egyik délután kisétáltunk a szőlőbe, ahol megkóstoltam a tőkéken maradt fürtöket. Mézédes volt az otthagyott szőlő, kár lett volna kihagyni. :-)



Október 31-én visszamentünk a Göttweig-i apátságba az 1000 gyertya éjszakájára. Az apátság előtti téren egy kisebb máglyát raktak és 1000 gyertyával világították meg az utat a templom lépcsőjén és magában a templomban is. Erről én nem csináltam képeket, mert csak a telefonom volt nálam és azzal nem lehet jó képeket készíteni sötétben. Majd jönnek Laci képei is.
A leglehetlenebb helyeken találkoztunk magyarokkal, pl. Aggsteinben, fent a várnál a velünk együtt ott lévő 6 turistából 2 magyar volt. De az is nagy élmény volt, amikor a falu boltjában nyugodtan cseverészünk magyarul, majd a hátunk mögött a boltos kislány megszólal, hogy nyugodtam meg lehet ám kóstolni... Kiderült, hogy a barátja magyar, így ő megtanult magyarul, a barátja meg németül, hogy tudjanak beszélgetni egymás családjával.
De Artstettenben is meglepődtünk, amikor meghallottuk a kastélyban rajtunk kívüli egyetlen vendég családot magyarul beszélni.
Amúgy jó érzékkel választottuk meg pihenés időpontját, november 1-vel a legtöb turista látnivaló bezár.
Most pedig jöhetnek a munkás hétköznapok egészen december 20-ig. :-)

Bread and Butter Pudding

Kipróbáltam a valódi Bread and Butter pudding-ot. Nekem nagyon bejön. Felkerült az aktuális kedvenceim listájára. :-)
Megnéztem a recepjét, nagyon egyszerű elkészíteni.

Itt egy magyar recept:
Hozzávalók:
kalács
vaj
4 tojás
3,5 dl tej
2 dl tejszín
cukor, vaníliáscukor
darált dió, vagy aszalt gyümölcs vagy mazsola vagy mindez együtt
lekvár (eper, málna, erdeigyümölcsös)

Elkészítés:
Előveszünk egy közepes jénait vagy kerámia sütőtálat, kivajazzuk. A kalácsot felszeleteljük.A felszeletelt darabokat mindkét oldalán megvajazzuk és megkenjük egy kis lekvárral,rétegesen egymásra halmozzuk a tálban. A rétegek közé darált diót vagy aszalt gyümölcsöket vagy mazsolát szórunk,vagy akár mindet együtt.
A tojásokat felütjük egy tálba, hozzáadjuk a cukrot - a mennyiség ízlés kérdése, én 1 tojáshoz 1 evőkanál kristálycukrot szoktam adni. Robotgéppel habosra keverjük, hozzáadjuk a tejet, a tejszínt és 1 csomag vaníliáscukrot.

A kész öntetet lassan a rétegezett szeletekre öntjük - tapasztalataim szerint úgy lesz a legfinomabb, ha majdnem ellepi. A tetejét megszórjuk egy kevés kristálycukorral.

A sütőtálat egy nagyobb méretű, vízzel félig telt tepsibe fektetjük, és előmelegített sütőben, közepes lángon kb. 30-40 percig sütjük. Ha a teteje már szépen megszínesedett, kivesszük a sütőből, picit hagyjuk meghűlni és utána az állagától függően késsel felkockázva vagy kanállal kiszaggatva tányérra tesszük. Porcukorral meghintve kínáljuk.

Tanácsok:
Kicsit szikkadt kalácsból a legfinomabb.

És angolul tudóknak itt egy Jamie Oliver recept, kicsit másképp:
Bread and butter pudding is one of those classic old English recipes that everyone loves. The addition of marmalade brushed over the bread makes it fantastically crisp, with a zingy orangey bitterness that just makes the whole thing superb. This is another dessert that you don’t want to overcook because you want to have the soft insides contrasting with the crispiness on top.

Preheat the oven to 180ºC/350ºF/gas 4. First make your flavored butter by mixing the butter with the nutmeg, cinnamon and orange zest. Use a little of it to butter a medium-sized shallow, ovenproof dish.

Butter the bread using the flavored butter, then cut each slice in half diagonally. Put the slices in your buttered dish. Now separate the eggs, reserving all 9 yolks but just 1 egg white. Whisk together the egg yolks and egg white with the sugar, then gently heat the milk and cream in a saucepan with the vanilla seeds and pod. Pour into the eggs, stirring all the time. Remove the vanilla pod then pour the mixture over the bread and leave to soak for at least 20 minutes. Put the dish in a roasting tray and pour in enough boiling water to come halfway up the side of the dish. Then put it in the preheated oven for about 45 minutes until the custard has just set. Meanwhile, gently warm the marmalade in a saucepan, then remove the dish from the oven and brush the marmalade over the top of the bread. Pop the dish back into the oven for another 5 to 10 minutes. Allow it to cool and firm up slightly before serving.

És itt a good old fashioned verzió is:

Ingredients

• 25g/1oz butter, plus extra for greasing
• 8 thin slices bread
• 50g/2oz sultanas
• 2 tsp cinnamon powder
• 350ml/12fl oz whole milk
• 50ml/2fl oz double cream
• 2 free-range eggs
• 25g/1oz granulated sugar
• nutmeg, grated, to taste

Preparation method

1. Grease a 1 litre/2 pint pie dish with butter.
   
2. Cut the crusts off the bread. Spread each slice with on one side with butter, then cut into triangles.
   
3. Arrange a layer of bread, buttered-side up, in the bottom of the dish, then add a layer of sultanas. Sprinkle with a little cinnamon, then repeat the layers of bread and sultanas, sprinkling with cinnamon, until you have used up all of the bread. Finish with a layer of bread, then set aside.
   
4. Gently warm the milk and cream in a pan over a low heat to scalding point. Don't let it boil.
   
5. Crack the eggs into a bowl, add three quarters of the sugar and lightly whisk until pale.
   
6. Add the warm milk and cream mixture and stir well, then strain the custard into a bowl.
   
7. Pour the custard over the prepared bread layers and sprinkle with nutmeg and the remaining sugar and leave to stand for 30 minutes.
   
8. Preheat the oven to 180C/355F/Gas 4.
   
9. Place the dish into the oven and bake for 30-40 minutes, or until the custard has set and the top is golden-brown.

Eddig megúsztam

Nem történt több extra kaland velem.
Ha csak azt nem vesszük kalandnak, hogy tegnap meglepett a kolléganőm egy Mark's & Spencer túrával Camberley-ben, szerintem a világ legnagyobb M&S áruházába. Hatalmas!
Otthagyott két órára, amiről azt hittem, hogy sok lesz. Hát, nem! A felét nem tudtam bejárni.
Mondjuk szerencsémre, mert így nem költöttem annyit. :-D

Ma már csak a hazaút van hátra késő este.
És remélem, hogy a lift működik majd a házunkban, mert a bőröndöm nem pillekönnyű.

Lefelé a lejtőn

Azt hittem, hogy az eddigieknél már nincs lejjebb.

De van. És még nincs vége az utazásomnak. J

Tegnap át kellett költöznöm egy nagyon sok csillagos szállodába (most az indok lényegtelen, kicsit bénára sikeredett a szállásfoglalásom 9 napra és már nem akartuk jobban megkavarni). A sok csillagos szállodáról meg annyit, hogy egy éjszaka 150 GBP/fő.

Reggel beugrott a sofőr velem útban az iroda felé, hogy lerakjam a bőröndömet. Meglepetésemre a szoba kész volt, megkaptam a kártyát, bedobtam a bőröndöt a szobába. Nem is néztem szét, mert közben a sofőr várt rám.

Este aztán berogytam volna a szobába. De ahogy benyitottam, sarkvidéki hideg csapott meg. Rohantam az ablakhoz, hogy ki volt az a hülye, aki nyitva hagyta az ablakot. Hát, senki. Zárva volt. De tépett be a hideg. Ezek után kicsit jobban szétnéztem a ksiebb vagyont érő szobámban. Szeptemberben szálltam már meg ebben a hotelben és akkor hatalmas, majdnem luxus szobám volt a szálloda másik részében.

Hát ez ahhoz képest egy egérlyuk volt. És a fürdőszoba is pocsék állapotban volt. Nem azt mondom, hogy piszkos volt, de az árhoz képest iszonyatosan öreg és lepukkant. Nem vagyok egy sznob fajta, de kezdett kiverődni a biztosíték nálam. Lehet, hogy rásegített az elmúlt napok összes történése, de a vérnyomásom kúszott felfelé. Kinéztem még bánatomban az ablakon és konstatáltam, hogy a parkolóra néz, ráadásul a földszinten vagyok…

OK, akkor nézzük a fűtést. Fűtőtest sehol. De van légkondi, ami tud fűteni is. Kapcsoljuk be azonnal. Iszonyat hangja volt és valahogy  meleg sem akaródzott jönni belőle. Ekkor olyan lépésre szántam el magam, amire még soha. Elhatároztam, hogy kérek egy másik szobát.

Séta a recepcióra, széles mosoly és elmeséltem, hogy kb. 5 perc alatt lefagyott az orrom és különben is haza akarok már menni, helyette mégis itt kell éjszakáznom még 4-et, így most kérek szépen egy másik szobát. Rezzenéstelen arccal kértek 5 percet. Majd mutattak két szobát. A másodikat választottam. Hatalmas nagy, kétszemélyes kanapéval, fotellel, nagyképernyős TV-vel, terasszal, udvari kilátással, szép és modern fürdőszobával. És ez már egy kicsit melegebb De őszintén? Nem az igazi. És a légkondi képtelen volt felmelegíteni. De ez már sokkal jobban megfelel a 150 fontos árszínvonalnak.

Mi jön még? :-D

Az angol kegyelemdöfés

Azért maradt még a tarsolyomban egy aranyos sztori.

Mint említettem, piknikezni készültem a hétvégén (ami végül össze is jött), ezért gondoltam készítek magamnak néhány szendvicset a saját kis kezemmel.

Még csütörtök este el is mentem vásárolni a Tescoba. Vettem vajat, zsömlét, felvágottat, sajtot és egy doboz sütit , de úgy hogy jutott belőle aznap hideg vacsorára is. A végén maradt egy bontott és egy bontatlan csomag sonkám, egy zsömle az egyik csomagból, és a sajt ¾ része visszazárható csomagolásban.

Gondolkodtam, hogy hová tegyem a maradékot, úgy hogy ne romoljon meg a következő napokban. A vaj és a bontatlan csomag zsömle jó helyen volt a szobában, de a sonkát és a sajtot szerettem volna hidegebb helyen tárolni. Mivel nem volt minibár a szobában, így a hűtő nem jöhetett szóba.

Némi gondolkodás után eszembe jutott, hogy óóóó, remek ajtó nyílik a szobámból a hátsó udvarra és a napokban a max. hőmérséklet sem haladta meg a 13 fokot, éjszaka meg igencsak fagypont közelében volt. Szóval kézenfekvő volt, hogy mindent egy Tescos-s zacsiba csomagoljak és kitegyem az ajtó elé. A Tescos zacsira még egy szimpla csomót is kötöttem. Kicsit aggódtam, hogy laknak-e állatok a kertben, de gondoltam, hogy talán az ajtóig nem mernek eljönni. Az emberek szóba sem jöhettek, mert épeszű ember épp csak kidugja az orrát egy szippantásra, aztán már iszkol is vissza a melegbe.

Péntek kora reggel ránéztem az uzsonna csomagomra az ajtó előtt. Érintetlenül ott volt. Huuhhh. Nem pályázott rá senki az éjszaka. :-)

Aztán eljöve a péntek este, az ominózus áramszünettel, amikor is felvilágosítottak, hogy vacsora sincs, lévén a konyha is érintve van a rejtélyes áramszünetben.

Gondoltam, sebaj! Készítek magamnak egy kis vajas, sonkás, sajtos zsömlét. Még így is marad majd a piknikre.

Nyitom a sötétben a hátsó teraszajtót. Valami van a küszöbön. O-óóóó, biztos figyelmeztetés, hogy ne tároljak kint élemiszert. Beviszem a gyertyafényhez, de nem is kell már fény, hogy rájöjjek egy üres sonkás fóliát tartok a kezemben. Hogy rohadna meg, gondoltam. Ha már megette, akkor legalább ne hagyta volna ott a csomagolását! Felkaptam a gyertyát és szemlére indultam. A Tesco-s zacsi üresen hevert egy rózsa tövében, a sajtos fólia is üresen tátongott 3 lépésre az ajtómtól és megtaláltam a bontatlan sonkát is. De közel sem volt bontatlan állapotban. Valaki a körmeivel megpróbálta felszaggatni és kiette belőle a fél adag sonkát. (Azért milyen már, hogy gyertyafényben is azonnal odanéztem, ahol a maradékok hevertek.)

Nem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek. Fényes nappal (!!!) jött valami ÁLLAT és megevett mindent. Miért nem éjszaka tette? És miért éppen most? Nem elég az áramszünet? Még kaja nélkül is maradok?

Végül azért nem maradtam vacsi nélkül, ettem üres vajas zsömlét a szobában lévő készletből.

Bánatomban behoztam mindent a kertből és másnap reggel aztán lefotóztam a pusztítás nyomait. A zsömle és a zacsija egyáltalán nem lett meg.

Majd megkegyelmeztem és kitettem a maradék sonkát fólia nélkül az ÁLLATNAK, miközben melegen ajánlgattam neki, hogy napközben aztán visszajöjjön ám és elpusztítsa, amit volt szíves meghagyni nekem. Ezután elviharzottam Windsorba.

Este az első utam a kertbe vezetett. ÁLLATI szerencséjére nem volt ott a sonka. :-D

Ui: az üzleti utak rendszerint nagyon eseménytelenek és unalmasak (egyáltalán nem kell irigykedni, mert rendszerint csak a reptér-szálloda-kinti iroda direkciókat ismerem, azt is taxiból megtekintve). De mihelyst kombinálódnak egy hétvégével (magán vagy mint a mostani, muszáj célokból), azonnal megtelnek élettel és kalandokkal.

Soha nem fogom elfelejteni a két utolsó angliai utamat. :-D

Hétvége esővel, sörrel, városnéző busszal

Mindjárt vége a hétvégének és nem mondhatom, hogy semmit tettem. :-)

Tegnap Windsorba vonatoztam, hogy ott találkozhassam az unokahugommal.

Manapság már olyan snassz 130 km-t utazni egy találkozáshoz, sokkal izgalmasabb az 1.500 km-es távolság. :-)

Úgy esett, hogy épp au pair-kedik Angliában, mégpedig nem túl messze ahhoz, ahol az én cégem van. Így lefacebook-oztuk, hogy szombaton Windsorba kirándulunk közösen két másik szintén babysitter lánnyal együtt.

Windsorba vonattal és busszal mentem és meg kell hagyni, hogy a buszozást nagyon élveztem. A Legoland-ot is érintette az autóbusz. Nagyon impresszív a hely, még Lego stílusú szállodája is van, meg a parkhoz vezető úton a WELCOME felirat lego kockákból van kirakva. A körforgalomban meg életnagyságú őzeket láttam, szintén a kis kockából kirakva. Viszont a nagy tömeg egyáltalán nem volt impresszív, de talán hétközben kevesebben vannak.

Windsorban volt még időm sétálni és kávézni a lányok érkezése előtt.

Miután megérkeztek, megállapítottuk, hogy a kastélyba nagyon sokan akarnak bemenni és valószínűleg még többen lehetnek bent, így mi nem növeltük a tömeget. És a 17 fontos belépőjegy is komoly visszatartó erőnek bizonyult. Helyette inkább sétáltunk, majd lefotóztuk a közeledő sötét fellegeket és gyorsan a kocsmák felé vettük utunkat. Épp be tudtunk ugrani egy szimpatikus kocsmába a szakadó eső elöl.

Én egy John Smith's sört ittam és valami csirkenyársas, piri-piri szószos kaját ettem.

Mire befejeztük a henyélést, kisütött a nap ismét. Muszáj volt lejárni a kaját. Lementünk a Temze partra kacsákat, ludakat, hattyúkat fotózni, majd megkerestük a híres vagy inkább hírhedt Eton College-ot. Sajnos nem találkoztunk nemesi sarjakkal, így nem tudtam a lányokat jó pénzért eladni. Helyette láttuk a szigorú falakat és mindannyiunknak ugyanaz a szó jutott a helyről eszébe. Roxfort.

Windsor egyébként nagyon hangulatos hely, csak az a sok turista ne lenne. Szegény királynő, nem hiszem, hogy túl boldog lehet, ha ott van. Engem biztos zavarna az a tudat, hogy emberek ezrei várják, hogy végre kitegyem a lábam a kastélyból és betódulhassanak a szobáimba...

Amikor hazaértem, már öreg este volt és ráadásul az eső is szakadt, így taxival tettem meg a 25 perces utat a vasútállomástól. Valahogy nem volt kedvem bőrig ázni. :-)

Ma reggel viszont London felé vettem az utamat.

A máskor 50 perces vonatút ma másfél órás lett, mert egy megállót busszal kellett menni pálya karbantartás miatt. Amikor a jegyet vettem, akkor az eladó előzékenyen figyelmeztetett, hogy ugye tudom, hogy busszal kell mennem egy megállót. Tudtam. Mert reggel már tájékozódtam az interneten. Nem csak úgy megyünk bele a vakvilágba, kérem szépen.

Londonban aztán a Picadilly Circus-nál megengedtem magamnak azt a fényűzést, hogy váltottam jegyet a turista buszra. Arra a hop-on, hop-off típusú, idegenvezetős buszra. Évek óta szerettem volna ilyennel utazni és még nem adtam fel, hogy Bécsben és Budapesten is felülök ezekre.

Természetesen felmentem a tetejére, a nyitott részbe. Csak ne lett volna olyan hideg... A Picadilly-től egészen a Tower-ig bírtam, ami jó másfél óra volt. A Buckingham palotánál a rengeteg turista busz miatt alig lehetett haladni, na az nagyon unalmas volt.

A Tower-től viszont metróztam a Leicester Square-ig. Ott még beugrottam a négy szintes M&M bolta, ahol csak tátottam a számat a vagy 10 m hosszú extra színű M&M-ek sora előtt. Ezúton is köszönöm Fruzsináéknak a tippet!

Mivel gyönyörű napsütés volt, így végre semmi akadálya nem volt, hogy a St. Jame's parkban piknikezekk. A múltkori kirándulásom során hoztam eská piknik csomagot, de akkor épp eleredt az eső, így a Pall Mall egyik kapualjában guggolva ejtettem meg a pikniket.

Most viszont nem volt ennivalóm. Viszont megláttam, hogy a Leicester Square-en adnak pizzaszeletet a Pizza Hutban elvitelre is. Nosza hát, szereztem 3 szeletet dobozban. A dobozt szorongatva gyorsan szedtem a lábam a St. Jame's Parkba, közben a fél szememet a felhőkön tartva, hogy nehogy esni merjen mire odaérek. Angliában egyáltalán nem meglepő, hogy az egyik percben még süt a nap, a másikban meg már szakad is. De kitartott a napsütés.

Találtam egy kellemes padot, pont a tó partján és a madarakban gyönyörködve elfogyasztottam a késői ebédemet, korai vacsorámat. A pizzaszeletek szélét megosztottam kedvenceimmel, a ludakkal. A kezemből ettek. :-)

Innen már csak a Waterloo pályaudvarig volt hátra. Pont 4 órakor értem a Big Benhez, így hallhattam volna a  híres hangját, ha a buszok nem nyomják azt el a kereszteződésben.

Most jó vonatra szálltam (a múltkor rossz vonatra sikerült felszállnom és csak 50 perc múlva realizáltam azt, de az egy másik sztori) és mikor megérkeztem, nem esett plusz még világos is volt, így semmi nem szólt az ellen, hogy gyalog jöjjek a szállodáig (mert még nem gyalogoltam a hétvégén eleget). Hazafelé összeszedtem a bátorásgom és átvágtam a nagy parkon is, aminek a közepében a szálloda van. Ez inkább olyan kutyasétáltatós, lovaglásra is alkalmas park, nincsenek benne kifejezettem séta utak. De nagyon szép. Reggelente még deres volt a fű, amikor a vonathoz igyekeztem.

Szóval mozgalmas napjaim voltak, de megérte.

Megint megállapítottam, hogy furcsák az angolok.

Nem csak, hogy mosolyognak, meg a hogyléted felől érdeklődnek, a baloldalon közlekednek, a jobb kormányról már nem is beszélve, hanem 

• neveket adnak a házaiknak (majdnem mindegyik ház homlokzatán ott a neve, meg a nagyon régieken az építési dátum is, mint pl. Orchard Cottage, Delany House, Moore House stb.)
• képesek leülni két megállóra is a vonaton a szerelvény belsejébe préselve magukat
• furcsa körforgalmakat festenek fel egészen kicsi kereszteződésekbe.

És a legvégére egy kép angol humor 2000 évéből. :-)

Ködös helyett sötét Albion

Ülök szép csendben az íróasztalnál, próbálok vonatjegyet vásárolni holnapra a kirándulásomhoz.
Egyszer csak elmegy az áram a szobámban.
Remek.
Lássuk csak, a laptop képenyője és a mobilom ad elég fényt, hogy a szobai telefonon tárcsázzak.
Hívom a recepciót.
Már megint mosolygós hang kíván jó estét és érdeklődik, hogy hogyan tudna segíteni.
Mondom, hogy nincs áram, Óóóó, valóban? Pár perc türelem és utána néz.
Letesszük.
Várok. Sötét. Várok tovább. Sötét.
Egyszer csak (kb. 10 pec után) hívnak. Mosolygós hangon érdeklődnek, hogy van-e már áram?
Mondom nincs.
Óóóó, akkor mindjárt hoznak valamit, amivel világítani lehet. Közben folyamatosan kuncogunk. Ők kezdték...
Hallom, hogy jönnek. Ketten. Nem is várom meg, hogy kopogjanak, nyitom az ajtót. Nevetés. Megint ők kezdik. :-)
Éredklődnek, hogy hogy vagyok. És már pakolják is le a nagy gyertyát, mécseseket.
Jut a fürdőszobába is.
Nevetgélnek, hogy szerencsés vagyok, mert csak én vagyok egyelőre itthon, így a nagy gyertya nekem jut. Én is nevetek.
Kérdezik, hogy van-e még valamire szükségem.
Köszönöm, nincs.
Kérik, hogy feltétlenül szóljak, ha szeretnék valamit.
Elmenőben még megérdeklődőm, hogy miért kattan akkorát az ajtóm.
Nevetnek. Óóóóó, az csak a biztonsági zár. Minden ajtó ezt csinálja.
Mesélem, hogy majd meghaltam, mikor először meghallottam. Megint nevetnek.
És nevetve - hogyan másként? - jó éjszakát kívánunk egymásnak.

Megyek és készítek magamnak vacsit. Még jó, hogy van kajám a tegnapi vásárlásból, mert kiderült, hogy a konyhában sincs áram. :-)
Viszont ennyit a péntek esti TV nézésről.

Ködös Albion

Épp száműzetésben kiküldetésben tengetem őszi napjaimat Angliában.
Van ennek jó, meg rossz oldala is.
A jó az, hogy végre a hétvégét is itt töltöm, így van időm egy kis nézelődésre.
A rossz az, hogy a hétvégét is itt töltöm (azzal együtt 9 napot). :-)
Aki akar sajnálhat, de összességében én nem sajnálom magam. Mert ismét élek, mint hal a vízben és élményeket gyűjtögetek. Na, jó. Mégis sajnálom magam, mert egyedül vagyok.
Szóval az egyik percben bánkódom, a másik percben meg elmerülök az élményekben.
De nem erről akartam merengeni, hanem Angliáról.

Soha nem fogom megszokni, hogy mindenki lelkesen érdeklődik a hogylétem felől. A taxis, a recepciós a hotelben/cégnél, a bolti eladó. Mindenki. És tudom, hogy ez amolyan üres udvariassági frázis, de én minden alkalommal válaszolok legalább két szóban. És ezzel rendszerint beindul a csacsogás. Ha nem akarok csacsogni, akkor elintézem egy "not too bad"-el. De szeretek csacsogni, még ha ez csak egy sekélyes társalgás. Élvezem, hogy birtokában vagyok a nyelvnek, bár olykor nem értem a helyiek kiejtését.

Soha nem fogom megszokni, hogy a szállodákban csak a látszatra adnak. El akarnak kápráztatni, de aztán rájössz, hogy az egész hasznavehetetlen.

• Pl. az ágy mellett csak az egyik oldalon van olvasó lámpa. Predesztinálja, hogy jobb oldalra kell feküdnöm, pedig a mindennapokban enyém a bal oldal. Esetemben ez most nem nagy gond, mivel nincs kivel megosztanom az ágyamat, de egy egy pár esetében már meg is van az első konfliktus forrás a nem túl olcsó nyaralás során. :-)
• Vagy a fürdőszoba. Nincs benne a hajszárító számára konnektor. OK, akkor szárítsunk hajat a szobában. Az íróasztal felett van tükör, nem túl távol konnektor. De a tükör kb. mellmagasságig tart. OK, akkor leülök az asztalhoz. Addig meg a hajszárító zsinórja nem ér el. Marad a térden állva hajszárítás. Vicces. :-)
• És ott a zuhanyfej is. Rendes méretű darab, de vízköves kegyetlenül. Mindenfelé hord, csak arra nem, amerre kellene...
• Vagy a tükör a gardrób szekrény ajtaján. Rossz helyre van felszerelve. Majdnem be kell lépni a gardróbba, hogy láthasd magad teljes méretben...

Soha nem fogom megszokni, hogy a kollégáknak a "walkable" távolság 30 perc sétautat jelent. Kértem, hogy a vasútállomáshoz közel foglaljanak szállást. Diadalmasan írták, hogy ez a szálloda nincs messze. Ja, kb. 30 perc gyaloglás. Végül is lehetne egy óra is, viszonyítás kérdése az egész. Holnap kipróbálom. Az autóból ma is nagyon messzinek tűnt az állomás...

Soha nem fogom megszokni, hogy a sofőrök folyton összezavarnak. Van elképzelésem az irányokról, meg útvonalakról, de kb. 5 perc után összezavarodom és képtelen vagyok követni, hogy merre felé is tartunk. Ráadásul össze-vissza kanyarognak, hogy elkerüljék a dugókat (egy isten háta mögötti kisvárosban!). Így majden mindig hányingerrel küzdök. Még jó, hogy csak 15 perc az út a szálloda meg a cég között.

Amit viszont nagyon szeretek az az 

• építészet, 
• a smaragzöld fű (még  mindig gyönyörű zöld színben pompáznak a kertek, parkok)
• a különféle madarak, közöttük nagy kedvenceim a vadludak,
• a mókusok a fán,
• az emberek segítőkészsége,
• a szupermarketek választéka,
• a csapolt sör és
• bármilyen hihetetlen, de az angol kaja. Imádom a különféle pie-okat (sós verziók).

Mindig megállapítom, hogy előző életemben biztos brit voltam. :-)

Paradicsom - final countdown

Az ősz közepén járunk, de a paradicsomjaim töretlen lendülettel érnek.

Hivatalos jelentés szerint az eddigi terméshozama az 5 tőnek 809 szem volt (számoltam, nem csak olyan kb. szám ez!).

És még van rajta minimum 50 szem, ami még be tud érni.

Elmondhatjuk, hogy jó évünk volt. :-)

Ui: jövőre azonban már nem ültetek, mert egy-két tővel nem vesződök, ez az 5 tő meg szabályos dzsungelt képzett elnyomva a liliomot, mini kivit, rózsatövet. 

De legalább kipróbáltam és nem lehetetlen a teraszon paradicsomot termeszteni. 

Mission completed. :-)

A bécsi közlekedési lámpák

"Utazgatok, mert utazni élvezet" a'la KFT és közben vezetgetegek, mert vezetni élvezet a'la én.

Szóval mostanában két üzleti út között legrövidebb út az egyenes hergelem magam az autóvezetéssel. Pedig már a 4 év alatt igazán hozzászokhattam volna. Mihez? Hát a spéci bécsi zöldhullámhoz.
Merthogy itt - drága kollégáim szerint - létezik zöldhullám, de a valóságban ez egészen érdekesen van interpretálva.
Először is: az általam gyakran bejárt útvonalakon minden 50 méteren van egy jelzőlámpa, na jó, 100 méterenként tuti. És ezek gyakran pirosak, bár a jelzőlámpa funkcióját tekintve ebben nincs is semmi érdekes vagy rendellenes. Mindaddig, amíg nem kell mindegyiknél megállni. Mert piros és ha piros, akkor tilos. Minden kisiskolás kívülről fújja.
Ha csak egy lámpa kényszerít megállásra, akkor még okés is a dolog. De az, hogy egy útvonalon lépten-nyomon meg kelljen állni az állítólagos zöldhullám miatt az már bosszantó.
Már mindenféle trükkel próbálkoztam, mint pl. ezerrel kilőni a zöldre váltáskor. Tudod, kezed a sebváltón, egyik lábad a kuplungon, másik a gázpedálon. A csúsztatott kuplung miatt finoman berregteted a motort (és közben a lelked mélyén tudod, hogy épp most amortizálod az autódat a kelleténél jobban...), sasolod a gyalogos jelzőlámpát keresztben, hogy mikor vált pirosra. A szemed majd kigúvad, nehogy egy másodpercet is elvéts a drága zöld lámpából. A lámpa vált és te kilősz. 2 mp alatt 100-on vagy. Még 40 méter, még 30, már villog az a rohadék. Mérlegeled, hogy gyorsít-e, majd még 10 méter és a fékbe taposol, mert milyen már pirosban átmenni. Közben azon mélázol, hogy vajon mértek-e útközben, mert ha igen akkor még meg sem érte a gyorshajtás.
Ezek után megpróbálsz a másik esethez folyamodni, hogy csiga lassan indulsz. 30-al araszolsz, felbosszantva a mögötted jövő Audist, aki meg téged bosszant fel, hogy hova rohansz te hülye, úgyis piros a lámpa még mikor ebben a tempóban odaérünk... És sajna 30-al is beéred a piros lámpát. A tükörben hátra szólsz (szigorúan gondolatban, mert mit lehet tudni, hogy milyen idegállapotban ül az audis az autójában. Lehet, hogy az ő idegein is a zöldhullám játszik.) a türelmetlen kollégának, hogy látod, minek kellett annyira sietni, úgyis meg kell állni, semmire sem mentél a nagy izgalommal. :-)
Szóval minden 50-100 méteren megáll az ember, vár, elindul.
Ennek köszönhetően az autóm jelenlegi fogyasztása 8,5 l, de csak azért, mert a hétvégén vidéken jártam és sikerült 20 kemény percig 120-al menni. Előtte 9 l-es átlagfogyasztásom volt.

Igazából sok hónapon át türelemmel viseltettem a bécsi közlekedés irányában, mert én időben el szoktam indulni, ha meg netán késésben vagyok, akkor már van annyi rutinom, hogy meg sem próbálok rohanni, de mostanában besokalltam. Pedig tudom, hogy mindig odaérek a kiszemelt helyre, még ha kicsit el is tévedek (amit alternatív útvonalak kipróbálása fedőnéven álcázok másoknak), de könyörgöm, nem lehetne konstans 50 km/h sebességgel a végcél felé konvergálni?
Ráadásul kevésbé lenne környezteszennyező, mint ez az állandó megállás, elindulás.

Tél szele?

Hazafelé jövet tél szag volt a levegőben. Jól meg is lepődtem.
És 13 fok. Reggel meg 6 fok.
A rododendront még tegnap este behoztam a teraszról.
De én még dacolok és nem veszem elő a kabátomat. :-)
Viszont esténként már fűtünk. Elmúlt a nyár és a vénasszonyok nyara is. Szép volt.

Nagy nap az osztrák politikában

Az osztrákok megcsömörlöttek a piacon jelen lévő politikai pártoktól. Unalmasak, gyengék, korrupcióra hajlamosak, szóval nem tetszenek a választóknak, úgy érzik nincs igazi választási lehetőségük.

Ma 11 órakor azonban színre lép egy új párt, az euro milliárdos, 80 éves Frank Stronach által alapított  "Team Stronach für Österreich".

A párt jelképe egy villáskulcs, ami nem meglepő, hiszen Herr Stronach egy szerszámkészítő birodalom feje. 

És övé a Magna Racino is Ebreichsdorfban, ahol ma este hatalmas party-t rendeznek az új párt színre lépése alkalmából. Bárki részt vehet a bulin, csak jelezni kell a részvételi szándékot az anmeldung@stronachinstitut.at e-mail címen.

Herr Stronach, mint annyi más milliárdos egy garázscéggel kezdte pályafutását. Nőtt, növögetett az évek során, majd egy hirtelen elhatározással 1965-ben Kanadába költözött és ott folytatta sikeres karrierjét. Magna International néven céget alapított, amely az amerikai autóipar egyik legnagyobb beszállítója lett. 1986-ban visszaköltözött Ausztriába. 2004-ben megnyitotta Ebreichsdorf-ban a Magna Racino-t, Ausztria leghíresebb lóverseny pályáját.

Politikai pályafutását még Kanadában megkezdte 1988-ban. Indult a kanadai liberális párt színeiben, bár a választásokon nem nyert. Az osztrák politikai színtéren sem ismeretlen a neve, folyamatosan ott sertepertélt a nagyok körül. Mára azonban elege lett a másodhegedűsi szerepből, lecsapott az asztalra 50 millió Euro-t a zsebéből és pártot alapított. Optimista becslések szerint (és a jelenlegi kiábrándultságnak köszönhetően), akár 30%-ot is szerezhet a 2014-es választásokon, bár még a párt programja nem is ismert.

Szóval ma 11 órakor tartják a sajtótájékoztatót és hivatalosan is színre lép egy tőkeerős osztrák párt, melynek alapelvei között a tisztesség, átláthatóság, igazságosság és humanizmus szerepelnek.

Meglátjuk, hogy hoznak-e bármilyen változást Ausztriában. Sok sikert!

Egyetem - első nap

Lilla tegnap megkezdte az egyetemet (TU Wien). Bár ez még csak a Beginner's Day volt.
Csoportokba osztották őket és mindenféle előadásokat hallgattak a campus különböző pontjain. Voltak gyakorlati bemutatók, probléma megoldások, csoportos foglalkozások. Szóval kóstolót kaphattak az elkövetkező évekből.
Mindenki kapott egy A4-es lapot, amire a különböző helyszíneken pecsétet kellett gyűjteniük, majd a nap végén sorsoláson vehettek részt.
Este 6 és 7 között Lillának már nem volt előadása, így megbeszéltük, hogy bemegyek hozzá, majd megvárom az egyetemen a sorsolást az aulában. Így is történt. Vagyis nem egészen. A randi megvolt, kipanaszolta magát, hogy sokat kell majd mászkálni az épületek között, hogy sok órája lesz, hogy sok a kocka fiú, hogy nem mindent értett németül, hogy fél a vizsgáktól, a vizsgarendszer is olyan bonyolultnak tűnik, csak kb. 350 diák maradhat a félév végére és ő olyan magányos. Nem győztem vigasztalni.
A nagy vigasztalás vége az lett, hogy becipelt az előadóba és én is végigültem a sorsolást. (20 év után megint egy igazi egyetemi előadóban ültem. Lilla meg is jegyezte, hogy inkább nekem kellene egyetemre járnom, mert szemlátomást élveztem a dolgot. :-))
A dékán vezette a sorsolást, bár magára a húzásra felkért egy önként jelentkezőt.
A dékán úr nagyon jó fej és vicces volt. 10 értékes ajándékcsomagot sorsolt ki. A nyertes egy 22 inches monitort is hazavihetett az apróságok mellett. Az apróságok között ilyesmik szerepeltek, mint 45 EUR értékben hajvágásra jogosító kupon (ezen jót derült folyamatosan mindenki és amikor kiderült, hogy főnyereményben ez nincs benne, a diákság egy emberként hördült fel, hogy ne máááá), kajautalvány a közeli burger étterembe, anti-vírus szoftver, laptop táska, egér, tudományos számológép és még egy HP nyomtató is akadt.
Sajnos a tapasztalaton kívül Lilla nem nyert semmit.
Ma is megy 9-től 3-ig előadásokat hallgatni, remélem ma már jobb kedvvel jön haza.

Nóriék egyetemén (Uni Wien) is vannak tájékoztató előadások, de ott minden nap ugyanazt adják. Ezek egyelőre csak általános előadások az egyetem életéről, könyvtárhasználatról, juttatásokról, vizsgarendszerről stb. Nóri is ma megy. Kiváncsi vagyok az ő első élményeire is nagyon.

Izgalmas évek jönnek, tagadhatatlan. :-)

Osztrák jogosítvány - update

Pénteken átvettem az osztrák jogosítványomat. :-)
Valóban nincs érvényességi dátuma vagyis soha nem fog lejárni.
Reméljük, hogy nem módosítják a törvényt még vagy 30 évig. :-)

WGKK - online rendszer

Lassan átcsapok hivatalos ügyintézős/információs blogba az élménybeszámolós blog helyett. Bár a hivatali ügyintézés is egy élmény, tagadhatatlan. Hát még az online ügyintézés. :-)

Valamelyik héten kaptam a WGKK-tól egy levelet, hogy ha szeretném, akkor innentől online is nézegethetem, hogy mennyit költöttem orvosra az elmúlt években. Eddig ugyanis minden évben szépen megküldték levélben, hogy az előző évben kinél jártam és az mennyibe is került. Benne van a háziorvos, a vérvétel, a képalkotó vizsgálatok stb. költsége. Szóval érdekes.

Persze hogy akarom online nézegetni, környezettudatos vagyok én kérem szépen meg már így is 3 dosszié sorakozik a polcomon tele hivatalos papírokkal.

Azt írták, hogy ehhez aktiválni kell az úgynevezett Handy signatur-t. Ha már van Finanzonline-os hozzáférésünk (és már miért is ne lenne, hiszen az kell az adózás bonyolításához illetve ezen keresztül lehet a családi pótlékot is megigényelni), akkor ezen az oldalon megindíthatjuk a kérelmet:

https://www.handy-signatur.at/Default.aspx az "über Finanzonline" menüpont alatt.
Ezután be kell jelentkeznünk a rendszerbe a szokásos módon, majd válasszuk a "Handy Signatur jetzt aktivieren" opciót és kövessük a lépéseket.

Néhány napon belül megkapjuk a mobil alíráshoz szükséges PIN kódot.

Ekkor nincs más dolgunk, mint a https://www.handy-signatur.at/aktivierung alatt befejezni az aktiválást és már kész is a mobil aláírásunk.

Örümünkben gyorsan nézzük meg online az osztrák tb egyenlegünket.

Bejelentkezés itt: https://www.sozialversicherung.at/portal27/portal/esvportal/EsvLogin2?p_tabid=5

Válasszuk a "Handy" opciót.

"Leistungsblatt" néven megtaláljuk a keresett információkat.

Tudom, hogy otthon is van hasonló információs rendszer Ügyfélkapu néven, csak az a lényeges különbség, hogy otthon személyesen kell az Ügyfélkapu regisztrációt jóváhagyni, míg Ausztriában az íróasztal mellől is megy a dolog. Hivatalban még csak a Meldezettel miatt jártam. Az összes többi dolgunkat online ill. telefon-fax kombinációval végeztem.

Működik a rendszer. :-)

Útiokmány

Mióta nincs szemályigazolványom, azóta izgat a kérdés, hogy mivel is utazzak.

Ugyanis az okmányirodában felhívták a figyelmemet, hogy innentől kezdve nagyon vigyázzak az útlevelemre, mert ha elvesztem vagy lejár, akkor állampolgársági vizsgálatot kell kérnem és az hónapokig is eltarthat.

Így nem szeretem az útlevelem magammal hurcolászni, ha nem muszáj.

De utazgatok az EU-n belül. Pl. Magyarországra is. Muszáj vinnem?

Megállapítottam, hogy muszáj.

Mert csak a személyi igazolvány vagy az útlevél minősül úti okmánynak.

A jogosítvány nem. Belföldön használható személyazonosság igazolására, de külföldön már nem fogadják el. Még Schengenen belül sem.

Ugyanez van az osztrák oldalon is.

Az osztrák jogsi használható Ausztrián belül személyazonosság igazolására, de a határon kívül már nem érvényes.

Van a Personalausweiss, az jó lenne. Igen ám, de azt csak osztrák állampolgár kérheti, az meg még minimum 6 év.

Vannak különböző személyazonsság igazolására szolgáló osztrák okmányok külföldiek részére, mint pl.

- Lichtbildausweiss vagy

- Dauerafenhaltskarte,

de ezek egyike sem minősül útiokmánynak.

Találtam egy nagyon jó linket, ahol meg lehet nézni, hogy egyes országokban mely okmányokat mire használhatjuk és ki kaphatják azokat.

Itt vannak pl. az Ausztriában fellelhető okmányok: http://prado.consilium.europa.eu/hu/categories/AUT/B/resultByCountryCategory.html

És itt van az EU többi országa:

http://prado.consilium.europa.eu/hu/searchByIssuingCountry.html

Gondoltam megosztom veletek a mai nap szerzett új ismereteimet. :-)

Egyetemistáink

Köszönik, jól vannak.
Lilla is beiratkozott még augusztus elején.
Megvolt a felvételi beszélgetése is a múlt héten. Ez TU-s specialitás, mint ahogyan a motivációs levél is az.
Minden rendben ment, nem utasították el. Sőt! Többször is kiemelték, hogy élvezettel olvasták a motivációs levelét mert nem az a szokásos egyen motivációs levél volt. Biztosították afelől is, hogy a némete is elég lesz a tanulmányaihoz, a tudás a lényeg és nem a nyelvtanilag tökéletes fogalmazás.

Mindketten felvették már a tárgyaikat online és összeállt az órarendjük. Lillának már csak a gyakorlati órákra kell jelentkeznie a jövő héten.

A szeptember 24-i héten mindkét egyetemen (Uni Wien, TU) indulnak a tájékoztató előadások az újonc egyetemisták számára, majd október 1-el indul az igazi képzés.
Mindkettő kiváncsian és azt hiszem, hogy izgatottan várja. (Titokban én is...)

Osztrák jogosítvány

Hosszabb-rövidebb európai kiruccanás után itthon vagyok ismét.
Pénteken a reptérről azonnal a swechat-i Bundespolizei-ra vezetett az utam.
Senkit nem jelentettem fel, semmi problémára nem akartam megoldást kerestetni a rendőrséggel, szimplán csak a jogosítványomat szerettem volna "osztrákosítani", mivel hamarosan lejár.
Még valamikor 2010-ben nekifutottam Bécsben ennek a procedúrának, de akkor hiányzott egy igazolásom, így félbe maradt a dolog. Most új erőt merítettem illetve a WU-listán közéadott ötletek is lendítettek az ügyemen. Így kerültem Scwechat-ra, mert ott alig megy valaki ügyet intézni, így megúszható a hosszas sorbanállás és a tömeg miatt frusztrált ügyintézők. Egyedül a kétszeri uatzás nem úszható meg, de nem akkora távolság, hogy ez nagy problémát jelentsen.
Szóval, milyen okmányok is kellenek az ügyintézéshez?
- Antragsformular (letölthető innen: https://www.help.gv.at/Portal.Node/hlpd/public/resources/documents/FormularFuehrerscheinantrag2.pdf)
- 1 db színes fénykép
- 49,5 EUR - szigorúan készpénzben!
- magyar kártyás jogosítvány másolata (eredeti is legyen nálunk)
- útlevél másolata (eredeti is legyen nálunk)
- vittem a Meldezettel másolatát is, de azt nem kérték. Biztos, ami biztos alapon azonban érdemes mégis elvinni.
- egyes tájékoztatók szerint kérhetik a jogosítvány fordítását is, de tőlem nem kérték, bár azt is vittem magammal.
- igazolás a magyar hatóságtól és annak hivatalos fordítása.
Ezt az igazolást lehet e-mail-ben intézni.
Írni kell egy levelet zsuzsanna.nagy@ahiv.hu címre, hogy szeretnénk kérni egy igazolást jogosítványunk külföldön történő cseréjéhez. A levélben meg kell adni egy fax számot, amire a további tennivalókról tájákoztatást küldhetik.

Ez pár napon belül meg is érkezik, kacifántos jogi szövegbe ágyazva, de mindösszesen 1.250 Ft utalását kérik tőlünk, hogy megküldhessék hivatalosan a magyarországi jogosítványra vonatkozó adatainkat.
Ha az utalás megvolt, akkor el kell küldeni az utalást bizonyító igazolást és meg kell jelölni a külföldi címet, ahová a határozatot küldhetik. Pár nap múlva érkezik is postán.
Ekkor nincs más más dolgunk, mint a határozatot lefordíttatni. Én az első oldalt - ahol mindenféle hivatalos jogi szöveg van a kiállítást és felhasználást illetőleg - nem fordíttattam le, csak a második oldalt, ahol a lényegi mondandó található. Simán elfogadták.

Az osztrák jogosítvány korlátlan ideje sajnos megszűnik. 2013-tól 15 évre adják. Kiváncsi vagyok, hogy az enyém meddig lesz érvényes.

A swechat-i Bundespolizei címe: 2320 Scwechat, Wiener Str. 13.
Félfogadási idő: H-P 08:00-13:00

Ha valaki inkább Bécsben intézne ügyet: 1090 Wien, Josef-Holaubek-Platz 1
Félfogadási idő: H-Sze: 08.00-12.30
Cs: 08.00-12.30 és 13.30-17.00
P: 08.00-12.00

Egy héten belül lesz kész az új igazolvány. Postán nem tudják kiküldeni, mert be kell vonni a magyar jogsit, amikor átvesszük az újat.
Ezen a héten pénteken megyek érte. :-)

Eltűntünk, de megvagyunk

Bocsánat a hosszú eltűnésért, cserébe egy hosszabb poszt következik. :-)

Az elmúlt hetekben nem láttam vagy hallottam sok izgalmasat, ami Béccsel lenne kapcsolatos.
Ha csak az nem, hogy átadták az U1-es metrót a felújítás után. Már nem rángat a Keplerplatz és a Reumannplatz közötti szakaszon, mert kicserélték a síneket. Sajnos, még nem utaztam rajta időhiány miatt.

Meg holmi népszavazás borzolja a kedélyeket, amit a sorkatonasággal kapcsolatban akarnak kiírni. Kétféle verzió van, az ÖVP "ausztria szolgálat" modellje és az SPÖ hivatásos modellje. Ezek között lehet majd dönteni a januári népszavazás során.

Lássuk csak a személyes jellegű élményeinket.

- Lilla befejezte a munkát a Ströck-nél. Pontosan kifizették, csinos összeget keresett 2 hónap alatt.

- Befejezte a motivációs levelét az egyetemi jelentkezéséhez és sikeresen be is iratkozott. Szeptember 12-án megy szóbeli beszélgetésre. Itt akár el is tanácsolhatják a szakról, de ő nagyon elszánt, nem hiszem, hogy el tudnák tántorítani az élképzelésétől. :-) Szóval most már két egyetemista lányom is van.

- Nóri továbbra is dolgozik, ha szép az idő és közben lakást vagy szobát keres magának, mert szeretne elköltözni. Ez nem egyszerű dolog, még nekünk sem, akiknek van helyismeretük. Az alacsony költségvetése nagyon megköti a kezét (ugyanúgy mint minden egyetemistáét), de azért bizakodó.

- Mindannyian voltunk nyaralni különböző helyeken. Hiába, felnőttek a gyerekek. Mi - szigorúan kettesben - Tirolban voltunk (Zillertal). Elmondhatatlanul jó volt. Remek jó időnk volt, még le is égtünk a hegycsúcsokon. Jártunk 3.000 m felett is, ahol bebizonyosodott, hogy az akklimatizáció egy fontos dolog. És azt is megtapasztaltam, hogy a 2.000 m-en eltöltött néhány nap tényleg feltölti az embert. Azóta remek jól pörgök még mindig. Az élményeinkről majd írok egy külön posztot, ha hosszabb lélegzethez jutok.

- A teraszon a paradicsomok egyre csak érnek. Már kb. 150 szemet szedtünk le, de még szerintem lesz közel ugyanannyi. Ez kb. 2,5 kg-ot jelent összesen. Koktélparadicsomokról beszélünk, így soha nem fogunk elérni 10 kg-os hozamot. :-)

- Megérkeztek az új konyhagépeim (sütő és indukciós főzőlap), de egyelőre masszív időhiányban szenvedünk, így a beszerelésük még várat magára egy kicsit. Ráadásul kitaláltuk, hogy ha már cseréljük az eszközöket, akkor cseréljünk mosogatót, munkalapot és csaptelepet is. Ehhez még egyeztetni kell az asztalossal, utána jöhet a vásárlás.

- Volt csendes csodálkozásunk is némely dolgok menetén. Rendeltem online ruhákat az Adler-től és a C&A-tól, de nagyon pesszimista módon mindenből nagyot sikerült rendelnem. Tulajdonképpen még sosem rendeltem ruhát online, úgyhogy ezért bénáztam el. Mindkét csomagot, úgy ahogy volt vissza kellett küldenem. Kicsit szkeptikusak voltunk a visszaküldést illetően, mert még ilyet sem csináltunk soha. Szóval visszacsomagolta mindent a dobozokba, ráragasztottam a megfelelő címkéket és irány a posta, INGYEN vették fel a csomagjaimat. Egy héten belül pedig visszaérkezett a pénz is a számlámra. Leesett az állunk...

- A munkahelyemen véget ért az uborkaszezon meg a jó világ. Bedobtak a mély vízbe, mert eddig csak a sekélyesben pacsálgattam. Mondjuk nem is bántam, mert épp elég volt a dupla költözés, a lányok érettségije, nem hiányzott volna mellé még a munkahelyi hajtás is. Szóval most utazgatom. Múlt héten Angliában voltam, jövő héten is megyek vissza. Pénteken visszajövök, utána vasárnap Németországba utazom egy hétre tréninget tartani. Majd egy hosszabb szünet után Olaszország következik. Az angliai tartózkodásom nagyon szuper volt. Megtoldottam a hétvégével a kint tartózkodásomat, így a szombati napot Londonban töltöttem. Az élményeimről majd írok egy külön posztot később.


Szóval ennyi az elmúlt közel egy hónap történése nálunk.

Szüret

Ez itt 21 darab saját paradicsom. Finom volt.

A Kőhalmi-módszer sikere

Van ugyebár ez a jelenet, Kőhalmi Zoltán babot csíráztat:

http://www.youtube.com/watch?v=2QncXy2XwiM

Gondoltam, kipróbálom a paradicsomon a teraszon. Az egyik tőnek mondtam mindenfélét, cikiztem a színét, lehordtam a formátlan bogyói miatt, és hát mondtam csúnyákat is. Szerintem sikerült, határozottan elpirult! :)

U1 metrófelújítás

Holnap reggel megkezdődik az U1-es metróvonal felújítása. 6 héten keresztül fog tartani. Lezárják a metróvonal jó részét, a Reumannplatz-tól a Schwedenplatzig. Kicserélik a síneket, az elektromos vezetéketet, felújítják az állomásokat.

De nem is ez az érdekes, hanem a készülődés!

Már hetekkel ezelőtt megindult a tájékoztatás. Előbb nagy utcai táblákon jelent meg a felújítás híre. Aztán jöttek a szórólapok, tegnap pedig személyes levelet is kaptam a Wiener Linien-től, hogy hogyan közlekedhetek a következő 6 hétben a metró helyett. (Persze ezt valószínúleg azért kaptam, mert éves bérletem van, így belekerültem a WL adatbázisába.)

A Wiener Linien blog oldalán is rengeteg bejegyzés foglalkozik a felújítással.

Komolyan megy a győzködés, hogy ez az egész felfordulás miért lesz jó az utazóközönségnek.

Akit érdekel, itt olvashatja a komoly marketingdumát: http://blog.wienerlinien.at/

OK, azért nem olyan szokásos nesze semmi fogd meg jól maszlag, hanem sok hasznos információ és tény. Mint pl. hogy az elmúlt 30 évben a Stephansplatz és a Reumannplatz között 6 M utas fordult meg. :-)

De a tortán a hab a ma esti villamos-party, amely 21 órakor kezdődik a 68-as villamos vonalán.

Egy helyi DJ szolgáltatja a zenét a villamos fedélzetén hajnali 2 óráig.

Részletek itt: http://blog.wienerlinien.at/mit-der-party-bim-durch-die-nacht/

Első egyetemistánk

Megvan az első egyetemre beiratkozott lányunk.
Nóri ma beiratkozott az Uni Wien amerikanisztika-anglisztika szakára. :-)

Lillának a jövő héttől kezdődik a beiratkozás a TU-ra. :-)

UPC osztrák módra

Többen mondták már, hogy tartózkodjunk a UPC-től még Ausztriában is.
De hát mit tegyünk, ha ők a lakásunk internet szolgáltatói?
Szóval a beköltözésünk után szerződtünk velük. Nem kapkodták el a dolog technikai részét. A kábel a falban bent volt, de hiányzott róla a csatlakozó doboz illetve a modem. Mondták, hogy kb. 10 nap mire a technikus ki tud jönni.
Nekünk nem volt sürgős, mert számtalan mobil stick szolgáltatta a netet akkoriban. Ráértünk.
Kb. 2 és fél hét múlva jöttek ki, mert az általuk ajánlott első időpont nekünk nem volt jó.
Bekötötték, majd némi baráti segítséggel használhatóvá is tettük a modemre kötött routerünket.
Ekkor kezdtünk el gondolkodni azon, hogy a szerződéskötés és a bekötés között nagyon sok idő telt el. Vajon kiszámlázzák ezt az időszakot is? Nem, nem számlázták ki! És semmi extra költséget nem számláztak ki, csak a 49 EUR egyszeri költséget plusz az aktuális havidíjat. Mindezt persze jóval a bekötés után, nem előre!
Ment, mendegélt az internetünk rendben. Néha újra kellett indítani a modemet, de hát melyiket nem kell?
Majd egy barátságos, hőgutás vasárnap délutánon a modem nem volt hajlandó semmiféle jelet közvetíteni a gépeink felé. Ajjjaj, talán megsült? Várjunk egy kicsit, hátha lehűl és rendbe jön. Vártunk, próbálkoztunk. Vártunk. Semmi.
Lilla felhívta az ügyfélszolgálatot. Ők nem látnak semmi hibát, de küldenek technikust, bár az napokba telik.
Nem is jelentkeztek néhány napig. Végső elkeseredésemben reseteltem a modemet. Megindult. Hurrá!
Jelentkezett a technikus, udvariasan lemondtam. Kár volt, mert újra lehalt minden. No network connection.
Lilla visszavitte a modemet kicserélni, hátha az a ludas. Szemrebbenés nélkül adtak neki egy másikat. De sajna azzal sem működött.
Innentől szakember barátunkra bíztuk a dolgot. Ő újra telefonált, intézkedett. Kiderült, hogy ugyanazt az IP címet kétszer osztották ki és most összeakadtunk a másik user-el. Megígérték, hogy szétválasztanak bennünket és cserébe visszatérítenek a legközelebb esedékes díjból valamennyit a hosszú kiesés miatt.
Most újra van netünk, örülünk és kiváncsian várjuk, hogy mennyit engednek majd el a 22 EUR-s havidíjból. :-)

Hírek

Tegnap óta semmi jó nincs.
A paradicsomtöveim mögötti kivi fa megbetegedett és úgy tűnik, hogy átadta a paradicsomoknak is. Fonnyadnak és sárgulnak a levelek. A kivi fát mérgemben elimináltam még tegnap este. A másik oldalon is belakta valami bogár a hajnalkát és az még ráadásul rákúszott a napernyőre is, így a hajnali napsugár már megint a teraszon talált virág eliminálás közben. :-(

Tegnap áramszünet volt a schwechat-i reptéren, másfél órára megbénult a forgalom. http://derstandard.at/1339639604425/Wien-Schwechat-Stromausfall-am-Wiener-Flughafen-Tausende-Passagiere-sassen-fest

Kigyulladt a metró ma reggel a Herrengasse-nál.

Leégett egy autó tegnap este a 12. kerületben.

Kedves Olvasóink, pesszimista bécsi tudósítónk híreit olvashatták. Reméljük enyhül a hőség egy kicsit. :-)

Paradicsom

Valaki mondja már meg a paradicsomjaimnak, hogy nem, nem óhajtom őket benevezni a Guinness rekordok könyvébe. :-)
A legmagasabb tő már meghaladta a 2 méteres magasságot. A rolót ki sem lehet tőle nyitni lassan, pedig az sincs alacsonyra szerelve....
Létra kell majd a szürethez. :-)
És ezek csak koktélparadicsom tövek. A teljesség kedvéért tegyük még azt is hozzá, hogy magról lettek ültetve.

Képes hírek

Igértem képeket is.

- Két hete befőztem. Eperből és meggyből. Idén nem lett túl sok, mert annyi minden más fontosabb volt, mint a lekvárfőzés. De azért teljesen nem maradhatott el. :-)







- Tegnap volt Nóri érettségi bizonyítvány kiosztója. Délelőtt 11-kor volt az ünnepség. Volt műsor énekléssel, igazgatói és kerületi polgármesteri beszéddel, ünnepélyes átadással és az európai himnusz eléneklésével zárult az egész.








- Délután Lillával és anyukámmal elmentünk egy kicsit kirándulni (Nóri a Balatonra utazott a szabadnapján). Kirándulásunk kulináris fénypontja a Mödling felett található Panorama Restaurant volt, ahol estebédünket fogyasztottuk a ragyogó napsütésben. Nagyon finom volt minden, a Malakoff Nockerl valami egészen fenséges desszert  volt. :-)
http://www.panoramarestaurant.at/





- Vacsi után elgurultunk (autóval, de mi is közel álltunk a gurulás fázisához...) Gumpoldskirchenbe. Útközben megcsodáltuk a szőlőültetvényeket és a lélegzetelállító kilátást. Többször elhangzott a kétségbeesett "Te csak vezess!" kiáltás, mert mutogattam, hogy "Azt nézd..." miközben az út veszettü kanyargott. A kisvárosban aztán megállapítást nyert a tény, hogy ide még vissza kell jönni. Egyszer józanon várost nézni, és egyszer józanon borkóstolásba kezdeni. Gumpoldskirchen ugyanis a borút része. Még így, szezonon kívül is jól látszott, hogy a városka girbe-gurba főutcájának minden háza bort kínál a szomjas és kevésbé szomjas turistának ősszel. Nagy élet lehet akkor ott. Van vagy 6 kitáblázott parkoló a vendégek számára és majd' minden házban van Heuriger. Ősszel feltétélenül ott a helyünk. Ha valakit érdekel itt találhatja az épp aktuális Heuriger Kalender-t. :-)
Most csak a templomig sétáltunk fel, ahol is a kölni dómban található labirintus másolatát járhatja be az ember. Nézzünk egy kis magyarázatot a labirintus és a vallás összekapcsolódására:
"A középkori Európában a labirintus már minden esetben keresztény allegória: a bűnök, tévelygések közepette való bolyongást jelképezi.  A 12. század körül épült itáliai és franciaországi gótikus katedrálisok (Chartres, Amiens) padlózatára labirintusokat rajzoltak, amelyeken a zarándokoknak és vezeklőknek a bűnbánat jeleként sokszor térden kellett végighaladniuk.
Később a barokk korban vallásos jelentése háttérbe szorul, és a székesegyházak helyett díszes, növényekkel teli kertekben fedezhetjük fel a labirintust.
A 20. században, a II. vatikáni zsinat után – az egyház mint Isten vándorló népe gondolat alapján – ismét népszerű labirintusformák készülnek a modern templomokban és környékein, Németországban elsőként a kölni Szent Severin-templomban. Ott is, mint megannyi más templomban hirdetik, hogy a Krisztus által megváltott ember az Úr ígéreteinek megfelelően hosszú földi zarándokútján a mennyei haza felé tart, és e vándorlás közben keresi a vele való találkozást.
Nézzük meg a labirintus keresztény jelentéstartalmát! Az a döntő különbség a labirintus és az útvesztő között, hogy a labirintus legrégebbi formája szerint csak egy úttal, egy bejárattal és egy központi céllal rendelkezik. A kör és a kereszt a labirintusban egybeolvadnak. A középen felfedezhető kereszthez vezet minden út. A kanyarulatok kitöltik az egész belső teret, az ide „belépő” minden bizonytalanság és keresés ellenére – ha kitart – biztosan középre jut.

Emberi életutunk találó adventi szimbóluma mindez, hiszen mindannyian úton vagyunk a nagy cél, az örök haza felé, amelyet a labirintusban a kereszt jelképez. Életünk labirintusos útjain a távolság sokszor optikai csalódást okoz. Látjuk ugyan a célt, de gyakran eltávolodunk tőle, mert letérünk az útról, vagy meg-meg állunk, és megkérdezzük önmagunktól, hogy érdemes-e továbbmenni. A labirintusban 11 kör gyűrűzik befelé. Ez a szám a keresztény szimbolikában a tökéletlenséget, a végességet jelenti. Utalás arra, hogy életünk törékeny útjain hibák, gyengeségek kísérnek. Azonban gyorsan és olcsón itt nem kapunk semmit. Ahhoz, hogy eljussunk életünk céljához, a középpontban lévő Istenhez, utunkon fáradtságot nem kímélve, igényességre törekedve kell járnunk. Bátorítás lehet  ez arra, hogy kitartóan haladjunk tovább az evangéliumi értékek keresésében, mert utunk célját elérve vele találkozhatunk. Ezt kívánom önöknek szeretettel, az adventi úton készülődve." - Lukács József, Köln

A templomon kívül még nevezetesség a régi Vároháza is, mely az 1600-as évekből származik.