Az időjárásról még nem is írtam. Meleg. Nappal 31-32 fok, éjjel 20-25. De meglepően kellemes a déli meleg is. Nagyon száraz a levegő, így nincs az a szaunázós érzés, mint Szingapúrban.
Tegnap alig izzadtam és leginkább azt is az autóban, amíg a sofőr nem kapcsolta be a légkondit. Reggelre viszont köd ülte meg a vásrost, de a reggelim végére már eloszlott és csak a szürke szmog maradt belőle. Viszont a tegnapi séta alatt szépen megpirult a nyakam és a gyűrűm helye is meglátszik az ujjamon, de szerencsére nem égtem le.
A biztonságra visszatérve, a szálloda be van kamerázva. Van a liftben, és a folyosókon is kamera. Még nem is láttam ilyet más sok csillagos szállodákban (vagy ott jobban elrejtik a kamerákat?). Szóval tényleg érdemes vigyázni az embernek.
Illetve az is érdekes, hogy a mosatni valókat itt nem kell kitenni (vagyis inkább nem merik kitetetni) az ajtó elé. Bent kell hagyni a szobában és az ajtó mellett egy gombot megnyomni, hogy elrejtettünk a szobában némi szennyest.
A szállodában alig látni női alkalmazottakat. A szobát takarító személyzet is férfiakból áll. A reggelinél sincsenek nők. Egyetlen női felszolgálót sem láttam még. Egyedül a recepcióban láttam két hölgyet.
Írták az okos könyveim, hogy az emberek gyakran hozzáérnek egymáshoz az utcán vagy járműveken. Én csak annyit tapasztaltam eddig, hogy zsúfoltabb szituációban valóban egymás nyakán állnak az emberek és a kisgyerekek előszeretettel kapaszkodnak az ember nadrágjába. Volt szerencsém több meleg kis kézhez is. Tulajdonképpen így haladnak biztonságosan előre az aprócska gyerekek. Nincs tárgy, amibe kapszkodhatnának, hát jó lesz a felnőttek nadrágja is. Amúgy roppant kiváncsiak az apró gyerekek. A szülők meg szemlátomást félik a külföldieket. Kétszer is ijedten rászóltak a gyerekre, amikor én kiváncsian kerestem a kézhez tartozó többi alkatrészt magam mellett. Én meg mosolyogtam, hogy semmi gond. Tényleg nem zavart, de ettől függetlenül a karomat szorosan a zsebeimhez szorítottam nagyobb tömegben, mert pórul is járhat az ember. Egyszer majd nem egy kis kéz huzigálja a nadrágomat, hanem egy nagy kéz a pénztárcámat.
Érdekesség még az is, hogy a recepciós pultban néha több ember is álldogál, de a fiatalabbak nem intézhetnek semmit sem. Kedvesen megkérdezik mindig, hogy miben tudnak segíteni, majd közlik velem, hogy várnom kell, amíg a főnök felszabadul. Érdekes felállás. Gondolom a hierachiában alacsonyabb szinten vannak és nincs semmiféle döntési jogkörük, de így felelősségük nincs. Úgy tűnik, hogy tanulnak és majd ha alkalmasak lesznek a következő szintre lépni, akkor kiszolgálhatják a vendéget rendesen.
Tegnap alig izzadtam és leginkább azt is az autóban, amíg a sofőr nem kapcsolta be a légkondit. Reggelre viszont köd ülte meg a vásrost, de a reggelim végére már eloszlott és csak a szürke szmog maradt belőle. Viszont a tegnapi séta alatt szépen megpirult a nyakam és a gyűrűm helye is meglátszik az ujjamon, de szerencsére nem égtem le.
A biztonságra visszatérve, a szálloda be van kamerázva. Van a liftben, és a folyosókon is kamera. Még nem is láttam ilyet más sok csillagos szállodákban (vagy ott jobban elrejtik a kamerákat?). Szóval tényleg érdemes vigyázni az embernek.
Illetve az is érdekes, hogy a mosatni valókat itt nem kell kitenni (vagyis inkább nem merik kitetetni) az ajtó elé. Bent kell hagyni a szobában és az ajtó mellett egy gombot megnyomni, hogy elrejtettünk a szobában némi szennyest.
A szállodában alig látni női alkalmazottakat. A szobát takarító személyzet is férfiakból áll. A reggelinél sincsenek nők. Egyetlen női felszolgálót sem láttam még. Egyedül a recepcióban láttam két hölgyet.
Írták az okos könyveim, hogy az emberek gyakran hozzáérnek egymáshoz az utcán vagy járműveken. Én csak annyit tapasztaltam eddig, hogy zsúfoltabb szituációban valóban egymás nyakán állnak az emberek és a kisgyerekek előszeretettel kapaszkodnak az ember nadrágjába. Volt szerencsém több meleg kis kézhez is. Tulajdonképpen így haladnak biztonságosan előre az aprócska gyerekek. Nincs tárgy, amibe kapszkodhatnának, hát jó lesz a felnőttek nadrágja is. Amúgy roppant kiváncsiak az apró gyerekek. A szülők meg szemlátomást félik a külföldieket. Kétszer is ijedten rászóltak a gyerekre, amikor én kiváncsian kerestem a kézhez tartozó többi alkatrészt magam mellett. Én meg mosolyogtam, hogy semmi gond. Tényleg nem zavart, de ettől függetlenül a karomat szorosan a zsebeimhez szorítottam nagyobb tömegben, mert pórul is járhat az ember. Egyszer majd nem egy kis kéz huzigálja a nadrágomat, hanem egy nagy kéz a pénztárcámat.
Érdekesség még az is, hogy a recepciós pultban néha több ember is álldogál, de a fiatalabbak nem intézhetnek semmit sem. Kedvesen megkérdezik mindig, hogy miben tudnak segíteni, majd közlik velem, hogy várnom kell, amíg a főnök felszabadul. Érdekes felállás. Gondolom a hierachiában alacsonyabb szinten vannak és nincs semmiféle döntési jogkörük, de így felelősségük nincs. Úgy tűnik, hogy tanulnak és majd ha alkalmasak lesznek a következő szintre lépni, akkor kiszolgálhatják a vendéget rendesen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése