2015. február 19., csütörtök

Még egy kis ez+az

Hotel szobám
Utolsó előtti munkanapom.
És igeeeen! Ma később jöttem, így már kiszolgáltak a kávés standon, bár szerintem még nem volt nyitva hivatalosan. De a fiú emlékezett rám, meg arra is, hogy milyen kávét csinált nekem két napja. Újra megkaptam a reggeli dopping adagomat.
Hozzáteszem, hogy az irodában 11 óra előtt nincs élet. A legtöbb ember későn jön és későn is megy haza. Én is fél 11-re jöttem.


Tegnap meg kilakoltattak az üvegkalickából, ahol már két hete ülök. A kollégáknak kellett megbeszélés céljából. (Azt már nem is mondom, hogy fél órára kérték el, de két és fél óra lett belőle...). Kiültem az open office részre az egyik boxba és élveztem, hogy én is egy vagyok a kollégák közül. Nem is volt olyan rossz. Én jól bírom az open office monoton zaját. Sokkal jobban kedvele, mint amikor össze vagyok zárva másik két emberrel 20 nm-re. Többször dolgoztam ilyen munkakörülmények között és mindig sikerül saját kis burkot húznom magam köré, amiben teljesen hermetikusan ki tudom zárni a külvilág minden zaját. Viszont szeretem azt is, hogy amikor kibukkanok a burokból, akkor lehet nézelődni. Látom ahogyan mások jönnek-mennek, körbeállnak egy-egy kollégát és közösen dolgoznak vagy figyelem ahogyan a lányok távozás előtt frizurát váltanak. Az addig kiengedett hajukat összefogják. Hallom ahogyan a beosztottak "igen uram" végszóval távoznak a főnök színe elől. Jobb szeretek kint ülni, mint a kalickában. Mindjárt összecsomagolok és visszaülök a csatatérre. Itt nagyon magányos vagyok.

De tegnap este aranyos dolog is történt este felé. Még mindig a boxban ültem és dolgoztam, amikor jött a két felszolgáló fiú a szokásos megszeppen arcával, hogy hozhatjuk a madam kávéját? Annyira cukik voltak, ahogyan megtaláltak. Gondolom a kalickában értekezők mondták meg nekik, hogy merre is ül a madam. :-)

Kantin a tetőn
Délutánonként fel szoktam menni a fiatal kollégákkal kávézni a kantinba. Ez a nap fénypontja, mert ilyenkor cserélünk tapasztalatokat az országainkról. Az elején én kérdeztem, most meg már ők érdeklődnek, hogy ez vagy az hogyan van nálunk. Sokat beszélünk a családi viszonyokról, a nők helyzetéről, a szülő-gyerek kapcsolatról. Ők tejes teát isznak, én meg kávét. És mindig hoznak valami ennivalót is, amit feltétlenül meg kell kóstolnom.

Dosa fűszerezése
A délutáni kávé meg erős, mint a lórúgás. Egy termoszból töltik pohárba, majd a tejhab készítés soha nem látott módszere következik. Egy alumínium edényből forró tejet mernek merőkanállal és kb. szemmagasságból csorgatják a pohárba. Így lesz tejhab a kávém tetején.

A hüvelyk-, mutató- és középső ujjam igen erős narancs színben pompázik. Tegnap dosa-t ettem ebédre és nem szűkölködtek a fűszerezésével. Mivel csak kanalat kaptam hozzá és azzal nem lehet palacsinta jellegű (de annál kicsit szárazabb) töltött tésztát enni, így nem maradt más, mint kézzel evés. :-)

Nincsenek megjegyzések: