Az egyedül utazást nem lehet megszokni. Pedig már lassan 7 éve gyakorlom.
Nem lehet megszokni a rémületet a reptéri kijáratnál, hogy vajon tényleg vár-e valaki.
Nem lehet megszokni az étkezések magányosságát, az első reggelinél érzett zavarodottságot, hogy mi a jó csudát egyen az ember. . Mindig van nálam valami olvasnivaló, telefon vagy iPad vagy könyv. A fölött kitekintve remekül lehet sasolni, hogy ki, mit és honnan szerez. Persze ennek eredménye az első béna reggeli. Ma pl. sikerült kihagyni a gyümölcslevet, helyette ettem sült paradicsomot és sheperd’s pie-t és ittam két kávét. Tojásrántottát nem leltem sehol, helyette volt mindenféle indiai, tök ismeretlen nevű kaja. Holnap reggel kérni fogom a rántottát, mert úgy tűnik, hogy azt frissen készítik. A kávé viszont meglepően rendben volt. Elfelé jöttömben megtaláltam a gyümölcsleves-müzlis pultot. Majd holnap azt is áttanulmányozom részletesebben.
Nem lehet azt sem megszokni, hogy mit mit egyen az ember vacsorára és egyáltalán hol. Többször előfordult már, hogy éhesen feküdetm le, ha a házigazdák nem gondoskodtak a kulturált szórakoztatásomról, ami lássuk be, igen ritkán fordult elő. Max. egy közös vacsorát iktatnak be a programba a vendéglátók. De lássuk be, Bécsben mi sem vagyunk jobb házigazdák. Senki nem kisérgeti a vendégeket. Én egy estét szoktam velük tölteni, amikor is sétálunk egyet a Belvárosban és mesélek nekik ezt-azt. Szóval a vacsora komplikáltabb, mint ahogyan azt gondolná az ember. Sokszor van, hogy a szálloda messze van mindenféle bolttól és a szállodai étkezések egy vagyonba kerülnek. Annyira drágák, hogy az ember tényleg sajnálja rá a napi díját. Úgy tánik, hogy ez a szálloda azonban kivételes, mert tegnap 5 EUR-ért vacsiztam, ami lássuk be egészen elfogadható.
Nem lehet megszokni az iszonyatos koncentrálást, aminek egy ilyen utazás során ki van téve az ember. Mindent meg kell érteni, mindent meg kell figyelni, mert nincs senki, akitől titokban meg lehetne kérdezni, hogy most ez hogy is van. OK, nem sajnáltatni akarom magamat, mert ezekre a helyekre magamtól sosem jutottam volna le. Mindig szívesen vállakozom az utakra, mert tudom, hogy hihetetlen mennyiségű élménnyel gazdagodom a magányosság ellenére is. De megszokni az egyedül utazást, azt nem lehet.
Ui: jó tanács: reggelizni sosem a dolgozós/kirándulós ruhádban menj le! A legtöbb helyen nagyon kaja szaga lesz az embernek. Nekem már évek óta van reggelizős ruhám és holnap pl. inkább reggeli után fogok hajat mosni.
Nem lehet megszokni az étkezések magányosságát, az első reggelinél érzett zavarodottságot, hogy mi a jó csudát egyen az ember. . Mindig van nálam valami olvasnivaló, telefon vagy iPad vagy könyv. A fölött kitekintve remekül lehet sasolni, hogy ki, mit és honnan szerez. Persze ennek eredménye az első béna reggeli. Ma pl. sikerült kihagyni a gyümölcslevet, helyette ettem sült paradicsomot és sheperd’s pie-t és ittam két kávét. Tojásrántottát nem leltem sehol, helyette volt mindenféle indiai, tök ismeretlen nevű kaja. Holnap reggel kérni fogom a rántottát, mert úgy tűnik, hogy azt frissen készítik. A kávé viszont meglepően rendben volt. Elfelé jöttömben megtaláltam a gyümölcsleves-müzlis pultot. Majd holnap azt is áttanulmányozom részletesebben.
Nem lehet azt sem megszokni, hogy mit mit egyen az ember vacsorára és egyáltalán hol. Többször előfordult már, hogy éhesen feküdetm le, ha a házigazdák nem gondoskodtak a kulturált szórakoztatásomról, ami lássuk be, igen ritkán fordult elő. Max. egy közös vacsorát iktatnak be a programba a vendéglátók. De lássuk be, Bécsben mi sem vagyunk jobb házigazdák. Senki nem kisérgeti a vendégeket. Én egy estét szoktam velük tölteni, amikor is sétálunk egyet a Belvárosban és mesélek nekik ezt-azt. Szóval a vacsora komplikáltabb, mint ahogyan azt gondolná az ember. Sokszor van, hogy a szálloda messze van mindenféle bolttól és a szállodai étkezések egy vagyonba kerülnek. Annyira drágák, hogy az ember tényleg sajnálja rá a napi díját. Úgy tánik, hogy ez a szálloda azonban kivételes, mert tegnap 5 EUR-ért vacsiztam, ami lássuk be egészen elfogadható.
Nem lehet megszokni az iszonyatos koncentrálást, aminek egy ilyen utazás során ki van téve az ember. Mindent meg kell érteni, mindent meg kell figyelni, mert nincs senki, akitől titokban meg lehetne kérdezni, hogy most ez hogy is van. OK, nem sajnáltatni akarom magamat, mert ezekre a helyekre magamtól sosem jutottam volna le. Mindig szívesen vállakozom az utakra, mert tudom, hogy hihetetlen mennyiségű élménnyel gazdagodom a magányosság ellenére is. De megszokni az egyedül utazást, azt nem lehet.
Ui: jó tanács: reggelizni sosem a dolgozós/kirándulós ruhádban menj le! A legtöbb helyen nagyon kaja szaga lesz az embernek. Nekem már évek óta van reggelizős ruhám és holnap pl. inkább reggeli után fogok hajat mosni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése