2015. február 12., csütörtök

Tévedések

Ilyen még nem volt egyetlen szállodában sem.
A héten már kétszer hívtak fel a recepcióról tévesen. Mindkétszer azt kérdezték, hogy én kértem-e valami számomra teljesen ismeretlen dolgot. Mindkétszer közöltem, hogy köszönöm jól vagyok és nem kértem semmit. A recepció villámgyorsan bontotta a vonalat. Én meg gondolkozhattam, hogy vajon csak tesztelték, hogy a szobában vagyok-e?

Az irodában nem úgy van ám, hogy majd én elsátálok a napi betevő innivalómért a konyhába, hanem jön egy cuki riadt fiatal fiú fehér kesztyűben és megkérdezi, hogy a madam mit óhajt.
Reggel a madam (soha nem fogom megszokni a jesz, medöm titulust) óhajtott egy fekete teát, cukor nélkül. Világosan, érthetően kifejeztem vágyamat. Elismételte, hogy mit kérek. Indiában mindig elismétlik az ember óhaját, ami tulajdonképpen remek jó dolog, mert esetleg rájövök, hogy a szám nem azt mondta, amit az agyam gondolt. Elő szokott velem fordulni ilyesmi, főleg a számokkal. De Indiában ez nem garancia arra, hogy a dolgok úgy is fognak történni.
A felszolgáló fiú visszatért kb. 15 perc múlva az óhajommal és letette az asztalra. Riadtan bámultam bele a csészébe, hogy ez kávé? (A betegség óta inkább teázom, jobb a békesség.)
A teremben mindenki egy emberként bámult bele a csészémbe és konstatálták, hogy ez fekete tea, tejjel. A fiú azzonal vissza akarta vinni, de annyira megsajnáltam a riadt fejét, amin látszott a teljes elkeseredés, mert elrontotta a nagy fehér madam kívánságát, hogy mosolyogva mondtam ez is teljesen pompás lesz, hagyja csak. És tényleg finom volt, bár amúgy is szeretem a tejes fekete teát.

Ebéd után egy kollégám kérdezte, hogy volt-e itt a fiú megkérdezni, hogy mit kérek. Mondtam, hogy még nem (szegény biztos nem mert visszajönni). Erre kollégám kedvesen vállalkozott, hogy intézkedik. Jó, akkor szeretnék egy fekete teát, cukor és tej nélkül (az ember mindig tanul a korábbi hibájából és folyamatosan pontosít).
Na, mit kaptam? Kávét, igaz tej és cukor nélkül. A szemem semrebbent, amikor letette a reggeli fiú a csészét elém. Megittam. Csak azt nem értem, hogy melyikük elméjében változott át a tea kávévá.

Indiában olyan lesz az ember, mint a kő, amit körülfolyik a víz. Szilárd és kizökkenthetetlen.

2 megjegyzés:

Nils Holgersonné írta...

höhö, az indiaiak annyira összezavartak, hogy a szövegben sem mindig azt írod, amit tényleg kértél :D vigyßazz, mert belefolynak a fejedbe, és a végén még elhiszed, hogy tényleg kávét kértél. Vagy teát.

perger írta...

"Indiában olyan lesz az ember, mint a kő, amit körülfolyik a víz. Szilárd és kizökkenthetetlen."

Elnézve a Dunakanyart, azért nem lennék a kő helyében :)