Szombat lévén nem volt ma más dolgom, mint shoppingolni.
Van a közelben egy nagy pláza vagy ahogyan itt mondják, "Mall". Phoenix Marketcity névre hallgat.
Hatalmas. Legalább 4 szintes. És minden van benne. Ami nincs az nem is létezik.
Gondoltam 10 órakor elindulok shoppingolni, de még jó, hogy megnéztem, hogy mikor nyit. 11 órakor. Így még foglalkoztam mindenfélével délelőtt és 12 után indultam csak el.
A recepción rutinosan kértem egy autót. Nem igazán taxik ezek, a szálloda üzemelteti őket saját sofőrrel. Mondtam hová megyek. Kérdezték, hogy majd haza is hozzanak-e. Természetesen, de még nem tudom, hogy mikor végzek. Semmi baj, 15 perccel a vásárlás befejezés előtt telefonáljak, itt a névjegykártya. Jön majd valaki értem.
Itt rándult csomóba a gyomrom, hogy hogyan fogom én majd megtalálni az értem jövő autót, de igyekeztem nem erre gondolni, hiszen sok órás vásárlás vár rám. Ráérek izgulni később.
Természetesen már megnéztem előre, hogy milyen boltok is lesznek a bevásárlóközpontban. :-)
15 perc alatt ott is voltam. Megegyeztem a sofőrrel, hogy majd ott várakozok, ahol kiteszik az utasokat, bár azt nem lehet tudni, hogy majd ki jön értem.
Délután 1 órakor alig voltak az üzletközpontban. Módszeresen benéztem a boltokba és módszeresen nem vásároltam semmit. Előbb a választékot mértem fel. Miután körbejártam 3 szintet, visszatértem két nagyon ígéretesnek látszó boltba vásárolni, ahol kifejezetten india női viseletet árultak. Végül magamnak csak egy nadrágot vettem, mert sajnos vagy nem volt rám méretben, amit szerettem volna vagy nagyon indiai ruhadarab volt, ami jó lett volna vagy nem tetszett mégsem a fazonja.
Iszonyatos színorgia van egy női ruhaboltban. Kedvencem lett a narancs szín. De gyönyörű türkiz (zöld és kék), mályva, bordó és sárga színeket is láttam. Egy óra válogatás után teljesen lefárad az ember agya. Ugrál egyik darabtól a másikig, hogy atyaég ez még gyönyörűbb, mint a másik. Meg amaz ott! Na, az a legszebb. Nem, nem is az, hanem amaz.
A lányoknak sikerült néhány szép darabot beszerezni. Nagyon sajnlom, hogy nincsenek itt, mert a ruhák is nagyon olcsók és biztos sokkal többet tudtak volna vásárolni, mint én.
Az árakról:
Egy nadrág 900-1.000 rúpia.
Egy rövid felső (Kurta) 300-400 rúpia.
A hosszabb kurta 600-700 rúpia.
Egy ruha 700-1.000 rúpia.
A legginsek 300 rúpia körül vannak.
Európai stílusú viseletet nem is néztem, mert azt otthon is tudok venni.
Az india nők testhez simuló nadrágot viselnek, amelyek a szivárvány minden színében kaphatók. Erre vesznek vagy hosszú ruhát vagy hosszabb kurta-t (kb. combközépig érő általában lefelé bővülő ingszerű felsőruházat).
Ha nadrágot viselnek, akkor az is mindig nagyon feszes, de ehhez már rövidebb kurta-t vagy tunikát vesznek fel.
Vannnak palazzo, vagyis lefelé bővülő nadrágjaik, az én nagy kedvenceim.
Minden ruhadarab mintás, egyszínű semmiből sincs. Minimum valami hímzés van rajta, ha maga az anyag nem mintás.
Az anyagok nagyon vékonyak, már már átlátszóak is vannak köztük (főleg a citromsárga darabok).
Most van a tél végi nagy leárazás, így az egyik pénztárnál majdnem sírva közölte velem a kis hölgy, hogy semmire nincs kedvezmény, amit vettem. Sebaj, mondtam, így is jó lesz. Nem vallottam be, hogy ez így is töredéke annak, amit otthon fizettem volna ennyi holmiért.
Természetesen a vásárlás során sem maradtak el az érdekes élmények.
Az üzletközpont bejáratánál van csipogós kapu, ami mindig csipog, plusz van táska megnézés is, amikor is a hátizsákom mindösszesen egyetlen rekeszébe pillantottak bele.
Az üzletek bejáratánál mindenhol van biztonsági őr. Üzlete válogatja, hogy mennyire tolerálják a hátizsákot, nagyobb táskát. Két helyen is a biztonsági őr vigyázott a táskámra teljesen hivatalosan, biléta ellenében, amíg nézelődtem. De az egyik üzletben be kellett adnom a megőrzőbe az üzleten belül.
Kijönni sem egyszerű az üzletből.
Az ember fizet, megkapja az üzlet emblémájával ellátott zacsiját, majd gyanútlanul sétál kifelé. Fél lábával kilépve az üzletből felharsan az elnézést madam kiáltás. Igazából nem is hallja a madam, valami 8. érzék állítja meg. Sosem tudtam megfejteni, hogy hogyan a csudában hallottam meg. Szóval a madam riadtan megáll. Szigorú arcok elkérik a blokkot. Hol lepecsételik, hol kilyukasztják, de valamit tenni kell vele. Olyan nincs, hogy a vevő csak úgy kisétál. Lássa a madam, hogy kérem itt mindenki szorgalmasan végzi a munkáját.
Amúgy a fizetés iszonyat lassú. Mindenki mindennel foglalkozik, csak a vevővel nem. A végén már a kasszánál várakozás borított ki a leginkább. Nem azért, mert hosszú volt a sor, hanem mert rendszerint egyetlen ember fizetett előttem, majd én következtem, de az egész legalább 10 percet vett mindig igénybe.
Végül 4 órát töltöttem vásárlással. A hab a tortán a hipermarket volt. Imádom a hipermarketeket. Végigjártam módszeresen és megnéztem mindent. Nem is tudom leírni, hogy mi mindent láttam, de nagyon jó volt. Majdnem vettem egy kiló basmati rizst, de végül visszatettem. Otthon az utcánk végén van indiai bolt, rizs ott is van. És a repülőtéren hátha kiszedik a bőröndből. De azért vettem ezt-azt.
Vettem egy kis zacskó Lay's chipset is. Indiai fűszerezésű (India's Magic Masala). Természetesen iszonyatosan csípős. Épp ezt ropgtatom, míg ezt a posztot írom. Határozottan India íze van. :-)
A mall 4 óra után egy csapásra megtelt. Én fél 6-kor éreztem úgy, hogy most már elég volt, elfáradtam és lemerült az agyam is. Leültem egy padra, hogy hívjam a szállodát, hogy jöhet a sofőr értem. Ekkor realizáltam, hogy iszonyat hangzavar uralkodik a bevásárlóközpontban, nem hallottam a vonal túlsó felén beszélő embert. Gyorsan bontotta a hívást és kimentem a pláza elé telefonálni. Komolyan mondom, hogy az utcán nagyobb csend volt. Épp a telefont halásztam ki a zsebemből, amikor is megszólalt. A szállodából hívtak vissza. Milyen kedvesek!
Elmondtam, hogy szeretnék hazamenni. Ígérték, hogy az autó hamarosan itt lesz értem. Mondtam, hogy ott várok majd, ahol kiteszik az utasokat.
Kb. 25 percet vártam, nem mertem elmozdulni a helyemről. Közben taxik, mindenféle autók jöttek-mentek. 20 perc után pánikba estem, hogy hogyan a csudából fogom tudni, hogy ki jön értem és hogy jó autóba szállok-e be. Kitaláltam, hogy ha valaki be akar szállítani az autójába, akkor kérek majd tőle valami hivatalos papírt. Mert a hotel autóin nincs semmi különleges jelzés. Néhány sofőr egyenruhában van, de nem mindegyik.
Meg kell mondanom, hogy a kutya nem törődött velem. Egyetlen taxis sem akarta, hogy beszálljak az autójába. Aztán jött egy autó, amiből a sofőr nagyon nézett mosolyogva. Láttam, hogy egyenruhában van, olyanban mint a szállodai sofőröké. Kiszólt az ablakon hogy Hotel Zuri? Igen, mondtam. Majd megmondta a szobám számát is. Megtörtént a beazonosítás, ami miatt annyira izgultam. Elnézést kért, ha sokat kellett várnom, de a forgaolom... Igen, várakozás közben magam is láthattam, hogy iszonyatos forgalom volt az utakon. Éljen a Valentin-nap.
Szóval miden jó, ha a vége jó.
Ui: rajtam kívül még kb. 6 európai ember volt a plázában. Rendszeresen beléjük is futottam. Kicsi volt az hely mégis.
Van a közelben egy nagy pláza vagy ahogyan itt mondják, "Mall". Phoenix Marketcity névre hallgat.
Hatalmas. Legalább 4 szintes. És minden van benne. Ami nincs az nem is létezik.
Gondoltam 10 órakor elindulok shoppingolni, de még jó, hogy megnéztem, hogy mikor nyit. 11 órakor. Így még foglalkoztam mindenfélével délelőtt és 12 után indultam csak el.
A recepción rutinosan kértem egy autót. Nem igazán taxik ezek, a szálloda üzemelteti őket saját sofőrrel. Mondtam hová megyek. Kérdezték, hogy majd haza is hozzanak-e. Természetesen, de még nem tudom, hogy mikor végzek. Semmi baj, 15 perccel a vásárlás befejezés előtt telefonáljak, itt a névjegykártya. Jön majd valaki értem.
Itt rándult csomóba a gyomrom, hogy hogyan fogom én majd megtalálni az értem jövő autót, de igyekeztem nem erre gondolni, hiszen sok órás vásárlás vár rám. Ráérek izgulni később.
Természetesen már megnéztem előre, hogy milyen boltok is lesznek a bevásárlóközpontban. :-)
15 perc alatt ott is voltam. Megegyeztem a sofőrrel, hogy majd ott várakozok, ahol kiteszik az utasokat, bár azt nem lehet tudni, hogy majd ki jön értem.
Délután 1 órakor alig voltak az üzletközpontban. Módszeresen benéztem a boltokba és módszeresen nem vásároltam semmit. Előbb a választékot mértem fel. Miután körbejártam 3 szintet, visszatértem két nagyon ígéretesnek látszó boltba vásárolni, ahol kifejezetten india női viseletet árultak. Végül magamnak csak egy nadrágot vettem, mert sajnos vagy nem volt rám méretben, amit szerettem volna vagy nagyon indiai ruhadarab volt, ami jó lett volna vagy nem tetszett mégsem a fazonja.
Iszonyatos színorgia van egy női ruhaboltban. Kedvencem lett a narancs szín. De gyönyörű türkiz (zöld és kék), mályva, bordó és sárga színeket is láttam. Egy óra válogatás után teljesen lefárad az ember agya. Ugrál egyik darabtól a másikig, hogy atyaég ez még gyönyörűbb, mint a másik. Meg amaz ott! Na, az a legszebb. Nem, nem is az, hanem amaz.
A lányoknak sikerült néhány szép darabot beszerezni. Nagyon sajnlom, hogy nincsenek itt, mert a ruhák is nagyon olcsók és biztos sokkal többet tudtak volna vásárolni, mint én.
Az árakról:
Egy nadrág 900-1.000 rúpia.
Egy rövid felső (Kurta) 300-400 rúpia.
A hosszabb kurta 600-700 rúpia.
Egy ruha 700-1.000 rúpia.
A legginsek 300 rúpia körül vannak.
Európai stílusú viseletet nem is néztem, mert azt otthon is tudok venni.
Az india nők testhez simuló nadrágot viselnek, amelyek a szivárvány minden színében kaphatók. Erre vesznek vagy hosszú ruhát vagy hosszabb kurta-t (kb. combközépig érő általában lefelé bővülő ingszerű felsőruházat).
Ha nadrágot viselnek, akkor az is mindig nagyon feszes, de ehhez már rövidebb kurta-t vagy tunikát vesznek fel.
Vannnak palazzo, vagyis lefelé bővülő nadrágjaik, az én nagy kedvenceim.
Minden ruhadarab mintás, egyszínű semmiből sincs. Minimum valami hímzés van rajta, ha maga az anyag nem mintás.
Az anyagok nagyon vékonyak, már már átlátszóak is vannak köztük (főleg a citromsárga darabok).
Most van a tél végi nagy leárazás, így az egyik pénztárnál majdnem sírva közölte velem a kis hölgy, hogy semmire nincs kedvezmény, amit vettem. Sebaj, mondtam, így is jó lesz. Nem vallottam be, hogy ez így is töredéke annak, amit otthon fizettem volna ennyi holmiért.
Természetesen a vásárlás során sem maradtak el az érdekes élmények.
Az üzletközpont bejáratánál van csipogós kapu, ami mindig csipog, plusz van táska megnézés is, amikor is a hátizsákom mindösszesen egyetlen rekeszébe pillantottak bele.
Az üzletek bejáratánál mindenhol van biztonsági őr. Üzlete válogatja, hogy mennyire tolerálják a hátizsákot, nagyobb táskát. Két helyen is a biztonsági őr vigyázott a táskámra teljesen hivatalosan, biléta ellenében, amíg nézelődtem. De az egyik üzletben be kellett adnom a megőrzőbe az üzleten belül.
Kijönni sem egyszerű az üzletből.
Az ember fizet, megkapja az üzlet emblémájával ellátott zacsiját, majd gyanútlanul sétál kifelé. Fél lábával kilépve az üzletből felharsan az elnézést madam kiáltás. Igazából nem is hallja a madam, valami 8. érzék állítja meg. Sosem tudtam megfejteni, hogy hogyan a csudában hallottam meg. Szóval a madam riadtan megáll. Szigorú arcok elkérik a blokkot. Hol lepecsételik, hol kilyukasztják, de valamit tenni kell vele. Olyan nincs, hogy a vevő csak úgy kisétál. Lássa a madam, hogy kérem itt mindenki szorgalmasan végzi a munkáját.
Amúgy a fizetés iszonyat lassú. Mindenki mindennel foglalkozik, csak a vevővel nem. A végén már a kasszánál várakozás borított ki a leginkább. Nem azért, mert hosszú volt a sor, hanem mert rendszerint egyetlen ember fizetett előttem, majd én következtem, de az egész legalább 10 percet vett mindig igénybe.
Végül 4 órát töltöttem vásárlással. A hab a tortán a hipermarket volt. Imádom a hipermarketeket. Végigjártam módszeresen és megnéztem mindent. Nem is tudom leírni, hogy mi mindent láttam, de nagyon jó volt. Majdnem vettem egy kiló basmati rizst, de végül visszatettem. Otthon az utcánk végén van indiai bolt, rizs ott is van. És a repülőtéren hátha kiszedik a bőröndből. De azért vettem ezt-azt.
Vettem egy kis zacskó Lay's chipset is. Indiai fűszerezésű (India's Magic Masala). Természetesen iszonyatosan csípős. Épp ezt ropgtatom, míg ezt a posztot írom. Határozottan India íze van. :-)
A mall 4 óra után egy csapásra megtelt. Én fél 6-kor éreztem úgy, hogy most már elég volt, elfáradtam és lemerült az agyam is. Leültem egy padra, hogy hívjam a szállodát, hogy jöhet a sofőr értem. Ekkor realizáltam, hogy iszonyat hangzavar uralkodik a bevásárlóközpontban, nem hallottam a vonal túlsó felén beszélő embert. Gyorsan bontotta a hívást és kimentem a pláza elé telefonálni. Komolyan mondom, hogy az utcán nagyobb csend volt. Épp a telefont halásztam ki a zsebemből, amikor is megszólalt. A szállodából hívtak vissza. Milyen kedvesek!
Elmondtam, hogy szeretnék hazamenni. Ígérték, hogy az autó hamarosan itt lesz értem. Mondtam, hogy ott várok majd, ahol kiteszik az utasokat.
Kb. 25 percet vártam, nem mertem elmozdulni a helyemről. Közben taxik, mindenféle autók jöttek-mentek. 20 perc után pánikba estem, hogy hogyan a csudából fogom tudni, hogy ki jön értem és hogy jó autóba szállok-e be. Kitaláltam, hogy ha valaki be akar szállítani az autójába, akkor kérek majd tőle valami hivatalos papírt. Mert a hotel autóin nincs semmi különleges jelzés. Néhány sofőr egyenruhában van, de nem mindegyik.
Meg kell mondanom, hogy a kutya nem törődött velem. Egyetlen taxis sem akarta, hogy beszálljak az autójába. Aztán jött egy autó, amiből a sofőr nagyon nézett mosolyogva. Láttam, hogy egyenruhában van, olyanban mint a szállodai sofőröké. Kiszólt az ablakon hogy Hotel Zuri? Igen, mondtam. Majd megmondta a szobám számát is. Megtörtént a beazonosítás, ami miatt annyira izgultam. Elnézést kért, ha sokat kellett várnom, de a forgaolom... Igen, várakozás közben magam is láthattam, hogy iszonyatos forgalom volt az utakon. Éljen a Valentin-nap.
Szóval miden jó, ha a vége jó.
Ui: rajtam kívül még kb. 6 európai ember volt a plázában. Rendszeresen beléjük is futottam. Kicsi volt az hely mégis.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése