2015. február 20., péntek

Utolsó bejegyzés Indiából

Itt már szombat van és még van egy órám, hogy elinduljak a szállodából.

Megvolt az utolsó kemény munkanap.
És az utolsó ebéd is.
Jobb szerettem volna ezt az ebédet a kantinban elkölteni a közvetlen kollégákkal, de a vezetés úgy döntött, hogy elvisz ebédelni. Kicsit kaotikusra sikerült.
Az india férfiak nem állnak a szervezés csúcsán. Főleg nem 5 férfi.
Kitalálták, hogy autóval megyünk valahová. Nem túl messzire, csak annyira, hogy autóval kelljen menni. Mindezt egyetlen autóval megvalósítva. Egy Maruti hátsó ülésén 4 középkorú férfi szorongott. De úgy élvezték az egészet, mint a gyerekek. Készültek szelfik is, ahogyan 6-an ülünk egy 5 személyes autóban. :-)
Minden gond nélkül megérkeztünk az étteremhez, ami egy bevásárlóközpontban volt.
Godoltam, ha már plázában ebédelünk, felvetem az az ötletet, hogy szeretnék valami édességet vinni a kollégáimnak. Na, azt a tanácskozást, ami akkor elkezdődött. Van ilyen bolt, nincs ilyen bolt, a plázán kívül van, de jobbra, nem inkább balra. Elátkoztam magamban az egész ötletet pillanatok alatt.
Az étteremnél is várakozni kellett. Na, ez is összezavarta őket. Keressünk egy másik helyet inkább? - dilemmáztak.
Ketten gyorsan elszaladtak megnézni egy másik helyet. Mire visszaértek, hogy a másik az nem is olyan jó hely, addigra kaptunk asztalt.
Svédasztalos ebéd volt, senki ne akarja kérdezni, hogy mit ettem. Mindent, amire rámutattak, hogy az finom.
Desszertet is kellett ennem, méghozzá sárgarépás, ghi-s (finomított vaj) masszát. Nagyon finom volt!
Utána jött az édességbolt keresés. Jobbra, nem balra. Hátra, nem előre. Ketten kitalálták, hogy ők inkább gyalog mennek vissza. Nem voltunk messzebb, mint 1,5 km. OK.
Két kollégával útnak indultunk az édességbolt felé.
Nem részletezem, de végül megtaláltuk. Vettem is valami édességet, de ismét ne kérdezzétek, hogy mit. Tipikus india édesség. Tulajdonképpen nagyon finom, de azt hiszem, hogy egy falatnál nagyobb dózisban halálos. :-) Még vettem mellé egy doboz kekszet is, mert egyáltalán nem biztos, hogy be merem majd vinni a kollégáknak. A kekszet viszont igen. :-)
Az irodába vissza út is kalandosra sikerült. Hívták az autós kollégát, hogy jöhet értünk. Míg rá vártunk, megérkezett a két gyalogló kolléga is. Hogy hogy sikerült mögöttünk maradniuk, azt nem igazán értem. Az autóba végül csak két kolléga szállt be, egy az engem kisérő páros és egy a gyalogos páros tagja volt. Tudja valaki követni? :-) Én akkor döntöttem úgy, hogy inkább a környéket figyelem, mint hogy megpróbáljam a kollégák cselekedeteit követni. :-)

Sajnos az egész ebédeléssel elment vagy 2,5 óra a délutánból és kicsit mérgelődtem, hogy a drága időt elpazaroltuk. Még annyi tanítani valóm lett volna.

Elindulásom előtt összehívták a kis csapatot, akiket oktattam és nagy kézrázások közepette kaptam egy gyönyörű faragott elefántot.

Aztán elindultam utolsó utamra a szállodába. A három kolléga, akikkel már egy éve együtt dolgozom hihetetlenül aranyos volt. Lekisértek az autóig és ott állt a 3 felnőtt férfi integetve. Nagyon megható volt.

És megvolt az utolsó vásárlás is a Phoenix Mall-ban. Este 8 órától 10 óráig. :-)

Nem maradt el természetesen az utolós izgalom sem, konkrétan szatyrokkal állni a főút mellett egy csomó indiai férfi között este 10 órakor zajban, porban. 10 órára kértem az autót a plázához, de 10 óra 7 perckor még nem volt ott. Ekkor már 17 perce vártam az út szélén és tisztességes pánikba estem. A pláza bezárt 10 órakor, mi van ha még el sem indultak értem, mert elfelejtettek. Akkor még újabb 25 percet kell várnom. Végső kétségbeesésemben felhívtam a szállodát és az itt tartózkodásom alatt először komolyan reklamáltam. Belekiabáltam a telefonba, hogy tulajdonképpen nem hallok semmit, de nem túl vicces dolog este 10 órakor az út szélén ácsorogni. A nagy zajban a választ nem is nagyon hallottam, csak remélni tudtam, hogy intézkednek. Mire befejeztem a részemről egyoldalú beszélgetést fékezett is a szálloda autója előttem.
Vicces volt, hogy a sötétség és a pánik ellenére felismertem a sofőrt, hogy már utaztam vele valamelyik nap. Természetesen nem az a sofőr jött értem, aki idehozott és erősen fogadkozott, hogy ő fog értem jönni. De ezen már nem akadtam fent. Ez nem az a hely, ahol bámi is úgy történik, ahogyan az ember jól kigondolja.

Hazajövet a recepciónál megálltam, hogy rendezzem a számlámat. És lássatok csodát, minden flottul ment. A számla jó cégnévre volt kiállítva, nem számoltak el több fuvart és étel fogyasztást, mint amit ténylegesen volt (a napi kétszeri munkás fuvart az itteni vendéglátóim fizettés és komoly aggodalmaim voltak, hogy mindegyik ott lesz a számlámon). A várakozásommal ellentétben nem volt szükség reklamációra. Na, ez is tipikus példa, hogy nem úgy történt, mint ahogyan azt az ember várná. :-)

Még van 45 percem az indulásig, azt hiszem, hogy azt már csendes meditálással fogom tölteni.
Majd következik még 3 fárasztó óra a gép indulásáig. Helyi idő szerint 4 óra 15 perckor fog felszállni.
Szerintem a felszállás utáni első lehetséges pillanatban a fejemre fogom rántani a takarót, hogy végre aludhassak.

Megint jó kis kaland volt, egészen belerázódtam az itteni életbe, megszoktam mindazt, amit megszokhatatlannak hittem. Élveztem az ételeket, amiről mindenki úgy gondolja, hogy élvezhetetlenek (helyi és sok külföldi egyaránt). Átgyúrtam egy kicsit az itteni kollégákat, ahogyan ők is gyúrtak rajtam egy kicsit, de végül is senkinek nem fájt. Megtaláltam hozzájuk a kulcsot, amiért elsősorban idejöttem. Két hét alatt számtalan kérdésemre választ kaptam, amiken eddig csak bosszankodtunk a távolból.
És legfőképpen nagyon sokat nevettünk.
Kicsit hiányozni fog India a maga szélsőségeivel, a távolságokkal, a porral, a furcsa közlekedési stílussal, a kaotkius szervezéssel, a hihetlen lassú pénztárakkal, a reggelente munkába hömpölygő tömeggel. Tagadhatatlanul kitörölhetetlen nyomot hagyott a lelkemben. És nem rosszat!

6 megjegyzés:

Nóra Fesus írta...

olyan buszke vagyok rad es ugy hianyzol!!! :)

Limoncina írta...

Nagyon élvezetes útinapló volt! Köszönöm.

Névtelen írta...

Szia! Nem találtam meg a kapcsolat fült, szeretnék egy email-t küldeni neked. Üdv, Dana

perger írta...

Szia Dana, esetleg adj meg egy e-mail címet ide, majd mi írunk neked, üdv.

Thea írta...

Jó volt olvasni!

Névtelen írta...

Sziasztok, az email címem: stern0flags@gmail.com Üdv, Dana