Ma bármerre is jártam a szállodában, minden alkalmazott és krikett értő vendég a mérkőzést nézte.
Én is néztem egy darabig, de egy kukkot nem értettem belőle. Ami nekem átjött az az, hogy egy bonyolult és hihetetlen lassú játék. Természetesen elolvastam a játékszabályokat, de még így sem volt teljesen világos, hogy mikor mi történik.
Egyébként India és Pakisztán kínlódtak egymásal a pályán. Nem tartottam különösebben érdekfeszítőnek, mert ez nem egy pörgős csapatjáték Kicsit hasonlít a baseball-hoz, de csak kicsit. Van, hogy egy mérkőzés 7 órán keresztül is eltarthat, de ma már vannak villám összecsapások is, ezek csak 4 órán át tartanak. :-)
Viszont két épp nem történés között reklámokat adtak, aminek én különösen örültem.
Mert nagyon szeretem külföldön a reklámokat nézni. Még akkor is, ha nem értem a nyelvet.
Minden indiai reklámban a férfi a főszereplő.
A legtöbb reklámban szerepel nő, de csakis mint mellékszereplő. Ha netán mégis nő a főszereplő, akkor főz.
A mellékszereplő nők rendszeresen nagyon értelmesek, pl. ott van az okos lánytestvér, aki segít a fiútestvérnek, hogy hogyan szerezzen örömet az apának. Miután az apa nagyon boldog, mert a fia meglepte (pl. megtisztította a szemüvegét), a fiú titokban köszönetet mutat a kanapén rejtőző testvérének, aki még jobban lehúzódik, hogy az apa ne vegye észre. Szóval itt is érvényes a mondás, hogy minden sikeres férfi mögött ott áll egy nő.
Van egy másik bugyuta reklám is, ami szervesen kapcsolódik a krikett őrülethet Indiában. Egy soványnak épp nem mondható pasi jön haza mobillal a kezében és épp azt gyakorolja, hogy hogyan kell eldobni a krikett labdát a telefonon futó mobil alkalmazás segítségével. A jobb kezében van valami tárgy, amit belépéskor sikeresen a feleségéhez vág. Az asszony csak pislog, mint a béka, mert az arcán folyik le valami trutyi a hozzávágott izéből (nem tudtam megállapítani, hogy mi volt az).
Nem tetszett a reklám egyáltalán.
Sok reklámban kap főszerepet az apa-fiú viszony, még akkor is, ha épp egy mobil alkalmazást akarnak bemutatni.
Indiában hódít az online vásárlás, ami érthető is, hiszen ki a csuda fog órákat utazni, hogy a város másik végében lévő plázában vásároljon, mert ott szerezhető be az, amire épp vágyna a család. Itt nem úgy van, mint Budapesten, hogy az egyik hétvégén az Árkádban vásárolunk, a másik hétvégén meg az Alle-ban.
Szóval az online vásárláshoz járnak mindenféle alkalmazások is, ezeket pedig reklámozni kell.
Sőt, láttam egy érdekeset pénteken. A cég, akiknél dolgozom egy mini expót rendezett saját magának és a partnereinek egy másik telephelyen. Engem is elvittek oda késő délután, hogy megmutassák mennyi mindennel foglalkoznak (a cégről annyit, hogy Bangalore-ban 15.000 alkalmazottjuk van, India szerte pedig összesen 60.000 dolgoznak.)
Szóval mutattak egy alkalmazást, amit a vásárlóknak adnak bizonyos üzletek. Ha regisztrál náluk a vevő, letöltheti az alkalmazást a telefonjára. Így az üzlet pontosan tudja, hogy a vevő milyen termékeket vásárolt nemrégiben, vagy milyen termékek érdekelhetik. Amint belép az üzletbe, az eladó máris siet hozzá a testreszabott ajánlatokkal.
Egyébként alkalmazás nélkül is teljesen általános, hogy az ember nem vásárolgat csak úgy magában az üzletben. Ha kicsi a bolt, akkor biztos, hogy nem tudsz szó nélkül nézelődni. Ha nagyobb, olyan C&A jellegű, akkor már jobban magadra tudsz maradni, de előbb-utóbb abban az üzletben is szerzel árnyékot magad mögé. Én mindkét ilyen boltban kaptam követőt egy jó 30 perc elteltével. Meg is dolgoztattam őket.:-)
Ui: Mindig azt hiszem, hogy már nem tudok miről írni, aztán kiderül, hogy dehogyisnem. De lassan tényleg elfogyni látszanak a témák. A második hét egy ilyen úton arról szól, hogy rendesen asszimilálódva élem a helyiek dolgos hétköznapjait. Sok meglepetés már nem szokott érni. Ezen a héten szoktam felhasználni az előző héten tanult ismereteimet és egy pár dolgot személyesen is kipróbálni a helyi valóságban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése