2013. március 30., szombat

Levelek családomnak - Szingapúri piacok és Gardens by the Bay

A tegnap esti program mosoda, bevásárlás, vacsora volt. Pont, mint egy helyi lakos estéje.
Elvittem néhány dolgot a mosodába, abba az önkiszolgálósba. Mert a szálloda ugyan kimos két darabot naponta saját költségén, de ez nem elég mindenre.
Ebben sem volt semmi különlegesség, jól ki van táblázva minden. Egy szimpla mosás 6 dollár, a menetidő 40 perc. Na, ezt az időt használtam fel egy kis bevásárlásra. Vettem vizet, meg egy kis üveggyöngyöt az otthoni indiánoknak. :-)
Séta vissza, következett a szárítás. Ez 30 percembe és 5 dolláromba került. Míg száradtak a ruhák a mosoda mellettei büfé plázában megvacsiztam. Nem biztos, hogy szeretnétek látni a helyet, ahol ettem. Igazi helyi hely volt. Viszont kaptam finom rákos tésztát. A nevét sajna elfelejtettem. Míg vártam egy bácsi megkérdezte tőlem, hogy kérek-e valamit inni. Mondtam, köszönöm nem. Egy másik asztalnál ülő bácsi azonban kért. Kisvártatva kihozott neki valami remek jó zöld színű italt. Összeszaladt a nyál a számban és rá kellett jöjjek, hogy szomjas vagyok. Így odaintettem magamhoz és megkérdeztem, hogy a másik bácsi mit kapott. Cukornád levet és mutatta a kezével, hogy milyen fenséges. Ekkor tettem fel mindent egy lapra és lesz, ami lesz, kértem én is egyet. Mivel ma este bejegyzés faragok, túléltem a tegnapi vacsorát. Leszámítva a mozgásszervi problémáimat, aminek semmi köze az evéshez, remek egészségnek örvendek még mindig.
A vacsora is finom volt, a végén mondtam is a néninek, hogy nagyon finomat főzött, mire örömében kezet fogott velem.
Begyűjtöttem a megszáradt ruháimat és hazacsoszogtam.
Sajnos egyre jobban fáj a talpam, a sarkam, a hátam és a jobb csípőm is megfájdult. Meg nem bírom a meleget és nagyon hamar elfáradok. De hát itt ez van.
Ablakok
Ruhák mindenütt
Azok a furcsa bütykök tartják a ruhaszárító
rudakat

Kicsik a lakások
A külső liftes ház közelről

Piac bejárata
Piac
Ma reggel viszont Little India-ba a piacra terveztem kimenni. Gondoltam 6 órakor kelek és reggeli nélkül megyek is azonnal, mert csak 9:30-ig van nyitva. A reggeli elhagyása kivételével nem így sikerült a  terv. Elfelejtettem, hogy az ébresztőm hétvégére ki van kapcsolva, hiába állítottam be 6 órára... Így 7 órakor keltem, magamtól.
Gyümölcsök a piacon
Nos, 8 órára értem ki a piacra. Szigorúan metróztam, mert tartalékolni akartam az energiáimat. A piac sarkánál fotóztam ház ablakokat, demonstálva tegnapi elmélkedésemet az ablakokról.
Munka a piacon - banán kötözés
Hivatlan vendég
A piac zárt helyen van. Rengeteg gyümölcs és zöldség volt. Ismét "hasból" fotóztam, mert valahogy mindig kilógok a sorból. Nem járt arra egy darab turista sem rajtam kívül. :-D
Belefutottam a húsos részlegbe, de már a széléről visszamenekültem, annyira orrfacsaró volt a bűz.
Már értem, hogy errefelé miért vegetáriánusok az amberek. Azt hiszem, hogy itt én is gyorsan azzá válnék, mert hogy húst nem tudnék vásárolni, az tuti. A szupermarketekben sem valami csábító a húskínálat...
A piac felső szintjén viszont indiai bazár van. Legnagyobb meglepetésemre még nem volt nyitva. Meg kellett állapítanom, hogy vásárláshoz a 9 óra még nagyon-nagyon korai.

Piac utca
Hamarosan továbbálltam. Terveim között szerepelt még az is, hogy megnézem a Bugis nevű helynél lévő piacot. Na, annál sokkal jobb dologba botlottam. A házak között sima utcai piac volt. Nagyon tetszett. Kicsit a Havanna piacot idézte meg, de abszolút köze nem volt hozzá persze.





Fűben-fában...
Ha ezt eszi, akkor...
A piac közepén egy idős bácsit magyarázott valamit vadul a köré seregletteknek. Nagyon mókás volt. Szerintem a növények és gyógynövények hatásait magyarázta. lehet, hogy amolyan kuruzsló volt.




Triciklik sora
Tricikli garázs
Megtaláltam még a tricikli tárolót. Valószínűleg innen indulnak útra nap, mint nap a szolgáltatók.
És itt megint lemerült a fényképezőgépem.
Tettem még egy hosszabb kitérőt Chinatown-ba, ahol felkerestem a múlt heti idegenvezető által ajánlott kínai üzletházat. Azt mondta, hogy ha jó minőségű kínai árut keresek, akkor azt inkább ott vegyem meg, mint a bazársoron. Tényleg nagyon szép holmik voltak a boltban.
Láttam durian-t is, a büdös gyümölcsöt, ami persze addig nem büdös, amíg a héján belül tartózkodik. Tényeg olyan gáz szaga van. És egy büfében palacsintát csináltak belőle. Na, azért ezt kihagytam.
Ittam viszont nagyon finom dinnyelevet. Meg szereztemdisznóhússal töltött gombócokat. Lé nélkül. Azokat hazahoztam és délután fogyasztottam el. Finomak voltak, de hogy én meg egyre bátrabb vagyok kaja téren, az biztos. :-)
Fő a biztonság - építkezés
Durian - a Gardens by the Bay-ben
fotóztam később az ismertetőt

Gardens by the Bay
Szóval sziesztáztam egy sort, majd 3 órakor felkerekedtem a kertet felkeresni.
Mire kiértem már elfáradtam. :-( És remek viharnak/esőnek néztünk elébe.
Pálma erdő
Elektromos kismicsodával elvitettem magam a kert fizetős részébe. A tömegnek köszönhetően megspóroltam magamnak 28 dollárt. Igazából rengeteg növényt tekinthettem volna meg mesterséges körülmények között, úgyhogy annyira nem sajnáltam. Az épület viszont tényleg fantasztikus! Egyetlen egy oszlop nincs benne, a külső tartószerkezete és az üvegek tojáshéjként borulnak a kertre. Impozáns.
A zárt és légkondicionált tér helyett én inkább a sétát választottam visszafelé. Nem sokan osztották ezt a nézetet velem, így hódolhattam szenvedélyemnek, az állatok fotózásának. Mert voltak ám. Madarak, mindenfelé. De a legtöbb turista csörtet, zajong, szaladgál. Én meg füleltem és igyekeztem csendben maradni. Ennek eredményeként többféle madarat és egy napozó gekkót is sikerült lencsevégre kapnom. A gekkó még a padot is megosztotta velem, mert eleredt az eső és ő egy fedett beálló alatt pihent.
Az eső most csak egy könnyed eső volt, nem az az igazi trópusi eső, amit múlt héten videóztam nektek és hamar el is állt.
Pálmafa
Pálmasor









Madárkák
Madárles









Gekkócska
Szép hangú apró madár









Vízimadár
Az a kék, középen egy szitakötő









Visszafelé ezer meg egy fotót csináltam a hajós házról. Megkérdeztem, valóban szálloda a három épület komplexum.
Szálloda

Szállodai szoba teraszok
Szálloda és óriáskerék









Szállodai recepció
Szálloda szobák









Pláza belső
Távolban Merlion, az oroszlán
Kicsit elüldögéltem az öböl partján, távolból lefényképeztem vízköpő Merlion-t, az oroszlánt, Szingapúr jelképét, majd hazametróztam.



Hadd sokkoljalak már benneteket egy kicsit. A szerelvényeket nem vezeti senki! Ma reggel figyeltem fel arra, hogy a metró orrában nem ült senki. Egész nap a szerelvényeket figyeltem. Chinatown-ban még le is ültem (áááá, nem azért mert elfáradtam, hanem mert tudományos kisérletet végeztem), hogy megnézzem a mindkét irányból érkező szerelvényeket. Egyszerűen nincs bennük vezető.
Szerelvény - hátulról előre
Szerelvény vége
Mondjuk ez megint alátámasztja, hogy miért kell a zárt peron. Pl. nem tud fékezni a szerelvény, ha valaki beesne. És gondolom az ajtókban lévő szenzorok pontosan meg tudják állítani a szerelvényt. Még egyszer sem láttam, hogy rosszul állt volna meg a szerelvény és nem lehetett volna az ajtókat kinyitni. Ez emberi beavatkozással majdnem lehetetlen vállalkozás lenne. Délután viszont megnéztem a bejövő szerelvény orrát, nincs is ott vezetőfülke. Kitaláltam, hogy a végén szállok fel, így ellenőriztem, hogy a végén sincs vezetőfülke. A szerelvény meg végigjárható. Épp szinte senki nem utazott rajta, csináltam is néhány képet. (Atyaég, mennyi szóismétlés! De most már így marad.)

Fűnyírás madarakkal
Jaj, és még valami aranyos. Az MRT megálló kb. 400 m-re van a szállodától, de mindig történik rajta valami fényképezni való. Tegnap egy bácsi nyírta a füvet egy parkos részen. A kedvenc fekete madaraim, tőle néhány méterre csipegettek a földön. Nagyon cukik voltak, mert követték, mintha dróton húzták volna őket.
Ma meg egy csapat cserkésznek látszó gyerek masírozott fel-, s alá a téren. Kántáltak és masírozgattak. Lányok is. Ezt meg levideóztam, majd feltöltöm később.


Ma már nem megyek sehová. :-)

3 megjegyzés:

Hajnalka Nagy írta...

Eszméletlen mennyit bírsz írni, összefoglalni mindent, élményt lefotózni, dokumentálni... erre nem mki képes, simán úti beszámoló riporternek is elmehetnél :)

Nikol írta...

Köszi Hajni! Igazából még sosem csináltam ilyet. Eddig még csak Európán belül mozogtam, nekem ez az első utam a kontinrpensen kívülre. És ez az út nem mindennapi, még ha hétköznap keményen dolgoznom is kell.
Egyáltalán nem biztos, hogy bármelyikünk is valaha eljut ide vagy hasonló helyre, így most én vagyok a család szeme. Mondjuk a fotózás része az minden utunknak eddig is megvolt, de soha nem készült belőlük semmi, ott vannak a képek CD- n és ennyi.
De minden utat dokumentálni kellene ugyanígy, mert sokkal maradandóbb.
Viszont, ha az emberrel itt a párja vagy más családtag, akkor meg minek vagy kinek írjon? :-)
Ez az egy pozitívuma volt az egyedüllétnek, hogy írtam mindannyiótoknak. :-)

Hajnalka Nagy írta...

És köszönöm is! Köszönjük nagyon!
...hmmm, és milyen igazad van, ha ott vki Veled, akkor vhogy nem érzel késztetést, h levelet/összefoglalót/naplót/blogot írj... egy gimis oszt.nőm írt MINDEN NAPJÁRÓL naplót... nemtom azóta is folytatja-e, de ha most belegondolok, ha "csak" 14 évesen kezdte el és most 33 múlt, akkor több tucat füzete, disc-je lehet tele, és gyerekei, unokái majd csámcsoghatnak rajta :D (blogot régebb ígért, h majd ír, lehet ír is, de tuti nem nyilvános hehe)
én nem tudom akarnám-e ennyire kiadni magamat akár csak is halálom után?...

No, de visszakanyarodva a Te utadhoz! jó, h.vagy és épp most ott vagy, és mi olvashatunk :) üdítő a húsvéti télben/őszben :P