Levelek családomnak - Az iroda

Ezt látom az ablakból:
Ki- vagy berakodásra váró teherhajók

Elég sokat gondolkodtam, hogy írjak-e az irodánkról avagy sem.
Mert ezt nem lehet általánosnak tekinteni, nem tudom, hogy más irodák is ugyanígy működnek-e avagy sem, de végül is ez is egy tapasztalat, ami elég különleges. Abban semmi különleges nincs, hogy egy hatalmas irodáhazban vagyunk. 40 emeletes és én én a 37. emeleten dolgozom. 6 lift járja az emeleteket. A fele csak a 25. emeletig megy a másik fele meg a 25-től a 40. emeletig áll meg. A jobboldali liftek a páros emeleteken, a bal oldali liftek a páratlan emeleteken állnak meg. A mi liftünk az első 25 emeletet 25 másodperc alatt teszi meg az indulással és egy jelentősen hosszú fékezéssel együtt. A liftekben TV adás megy aprócska monitoron. Ma reggel épp a híreket élvezhettük fél percben. Az irodából csodálatos kilátás nyílik az öbölre, a Forma 1-es pályára és a hajós házra.

Meg ezt:
A Forma 1-es pálya egy csücske

A kollégák kedvesek, mosolygósak. A sokféle származás miatt szinte mindenki mindenkivel angolul beszél. (Erről jut eszembe, hogy tegnap Renitől arcfelismerős órát vettem 5 percben. Meg úgy izgatott, hogy ki a maláj, ki a kínai vagy indonéz az utcákon.) A lányok nagyon csipogósok és kényeskedők. Egészen magas hangon telefonálnak és rendszeresen nyafognak. Mint a tinédzserek. Rettenetesen furák. Néha olyan magas hangon nyafognak, hogy azt hiszem, sírnak. Az öltözködésük és érdekes, de ezzel nem okoztak túl nagy meglepetést egészen tegnapig. Ugyanis tegnap rendesen meghökkentem az egyik kolléganőn, akin rövid szoknya, szandál és kötött lábszárvédő volt térdig felhúzva! :-) A konyhába minden hétfőn hoznak egy nagy karton banánt és egy másik karton almát, ami ingyen jár bárkinek.

És ezt is: Épül az új stadion

De ezen kívül van ingyen tea (legalább 10 féle filter), kávé, a kávéhoz tej és a hűtő tele Cola-val, narancslével, dobozos zöld teával. A szekrényben van cukorka, keksz. Mindez teljesen ingyen. Na, ez az a rész, amit nem gondolnék általánosnak. Itt is az “open office” dívik és iszonyat hangosak a kollégák. Ez viszont tuti, hogy általános jellemző. Angliában pl. nagyon élveztem az open office-t, de ott valahogy senki nem volt igazán hangos. Itt viszont a csajok nagyon hangosan telefonálnak és van néhány férfi kolléga is, akinek esze ágában nincs a hangját lehalkítani. Mondanám, hogy egyszer felveszem az asszisztensünk mandarin nyelven folytatott telefonálását, de nem hinném, hogy ez túl etikus lenne. Tegnap az is érdekes volt, ahogy mandarinul telefonált, miközben komplett angol mondatokat szúrt be a beszélgetésbe.

Meg ezt is: Garden by the Bay csücske

Egy másik irodából meg egy pillanatra magyar szót véltem hallani. Elkezdtem fülelni, de kiderült,hogy valaki ott is valami ázsiai nyelven beszél. Tegnap jól meg is tárgyaltuk Renivel, hogy neki is volt már hasonló élménye. Lehet, hogy nem is a finn a rokon nyelvünk, hanem a kínai? 
Az angoljuk néha nehezen érthető, mert nem tudnak minden hangot kiejteni, ettől olyan, mintha tele lenne a szájuk és úgy próbálnának meg beszélni. A szavak valahogy gördülnek és fogalmad sincs hogy hol az eleje vagy vége egy szónak. 
És böfögnek. Hangosan. Sokat. 
A mosdóban meg a víz elég érdekes módon jön. Megnyomja az ember a csapot és kb. 5 mp-ig folyik a víz. Trükkösen kell kezet mosni. Először kéz benedvesít, beszappanoz, összedörzsöl. Majd az egyik kezével az ember folyamatosan nyomja a csapot, miközben a másikat megpróbálja valahogyan leöblíteni. Majd megismétli a mutatványt a másik kezével is. Kétkezes kézmosásra esély nincs. Minedközben meg ezerfelé fröcsköl a víz. De volt szerencsém hallani, hogy jó néhány kolléganő kezet sem mos… Ennyit a higieniáról.
Ja, és WC kefe sincs. Csak iszonyatosan öblítő WC.
Viszont tegnap Reni magyarázattal szolgált a furcsa kézmosásra. A szingapúriak spórolnak a vízzel, azért nem lehet a csapot korlátlanul folyatni. Remélem Szingapúr vízfogyasztása nem nő meg kiugróan az én 3 hetes itt tartózkodásom végére. :-)

Mesterséges félsziget lakóházakkal
és golfpályával.
Elit környék, elit árakkal

A kollégámtól megtudtam, hogy a feliratok a metróban mandarin, maláj és hindi nyelven vannak kiírva. A malájok az angol abc betűivel írnak, úgyhogy az kicsit olvasható, de teljességgel érthetetlen.

Még egy érdekesség, hogy a két szótagú ühümm hangot ömm hangra rövidítik, ami kifejezetten nyögésnek tűnik nekem (sajnos nem tudom ezt jobban leírni, de ha sokat nyögdös a kolláganőm megint telefonálás közben isten bizony felveszem!). Tegnap délután már hangosan odamotyogtam neki a paraván túlsó felére, hogy „Fejezd már be a nyögést!“.

 Na, ennyit az irodai élményeimről.