2013. március 26., kedd

Levelek családomnak - Szingapúri turista átverés gyanú és séta

A tegnap este majdnem eseménytelenül telt. Ruhapróbára indultam a szabóhoz.
Háááát, a nadrág pocsékul állt. Mondjuk ezen annyira nem voltam meglepődve. A szabó is látta, hogy nem stimmel, így biztosított róla, hogy most már látja, hogy mi nem jó. Készít másikat. No problem, no problem - hajtogatta egyre. Háááát, annyira nem örültem, mert így jöhetek vissza újabb próbára, de végül is időmből kitelik.
De a ruha anyaga sem tetszett valahogy. A szabó figyelmét valaki elterelte rólam, miközben én a blúzhoz való anyagokat nézegettem. A szombati némaság helyett ma már csilingeltek rendesen a vészcsengőim. Mivel volt rá néhány napom kiheverni a kereskedelmi sokkot, amit a lerohanásommal okoztak, ezúttal már sokkal határozottabb voltam. Megnéztem a szombaton mutatott KASMÍR anyagot és a közelében nem volt a nadrágom érdekesen durva anyagának. Egyszerűen nem lehetett figyelmen kívül hagyni a különbséget. Jött a szabó nagy mézes-mázosan, bár a bájolgási kedve jócskán lelohadt a sikertelen nadrág miatt…
Mondom, hogy van egy kérdésem. A nadrág anyaga nem ugyanaz, mint amit szombaton mutatott. De, de! Nézzem csak meg. Nem, nem! Nézze csak meg. - így én. Mutatom a vég anyagot, amit szombaton kitett elém. Erősködik, hogy ááá dehogy! Majd levesz egy vég anyagot a bolt másik végéből. Elém teszi. Mutatom, hogy tuti nem az. Ez egy durva tapintású anyag, az meg sokkal finomabb. És ez teljesen egyszínű, abban meg vannak fehérebb szálak. Az lehetetlen, mondja ő. Előfordulnak tévedések, mondom én. Mutatja, hogy itt a minta, amit az anyagból levágott és beragasztott a rendeléshez. És itt bukott el. Mert egyből látszott, hogy nekem van igazam. Rátettem a mintát az anyagokra és rávilágítottam a különbségre. Sőt, még azt is mondtam, hogy ami anyagot most mutattam, az egy árnyalatnyival világosabb. Erre levett egy másik véget, ami sötétetebb volt. Még egyszer megnéztem és az egyezés 90% volt. Én még mindig nem láttam teljesen hasonlónak, de egy miniatűr darabot próbáltam meg egy hatalmas véghez hasonlítani. Végül ezt fogadtam el.
Szombaton a nagy dumálása közben elfecsegett egy csomó mindent, vesztére. Elemesélte, hogy más szabók sokkal olcsóbbak, de ők gyatra anyagból dolgoznak. Ekkor tette elém a kasmír anyagot, hogy nézzem meg, micsoda minőség. A sokkhatás közben ez volt az egyik értelmes indok, amiért elfogadtam az ajánlatát. Mert láttam micsoda gyönyörű anyagból lesz a ruhám. Láttam is a vég szélén beleírva a „kasmír“ szót.
Most, amikor megmutatta az anyagokat a nadrágom jelenlegi anyagának a szélébe nem volt a „kasmír“ szó beleírva! Aprócska részletkülönbségnek tűnik, de mégis óriási különsbéget jelent.
A végére már nem volt annyira nyájas, mint szombaton. Mondjuk érthető is, hiszen nagyon kulturáltan, de lebuktattam. Máris nem tud annyit kaszálni rajtam, mint amennyit tervezett.
Eleinte rosszul éreztem magam, de aztán eszembe jutott, hogy én vagyok a vevő, megfizetem a szolgáltatását, tehát ezért el is várhatom a maximális eredményt.
Ráadásul az is felbosszantott tegnapra, hogy európai vagyok, tehát - normál esetben - vásárláskor én határozom meg, hogy mit veszek meg és mit nem. Nem vagyok hozzászokva, hogy nyomást gyakoroljanak rám. A végére azért voltam dühös, mert a rámenősséggel rámutatott a gyengémre, hogy nem vagyok valami jó a hirtelen jött  „hogyan mondjunk nemet“ játékban. És ki szeret szembesülni a gyengeségeivel? Ráadásul igen erősen bahatolt a magánszférámba, megbűvölt rendesen, amiből természetesen órák alatt felébredtem és elkezdtem nagyon kényelmetlenül érezni magamat. Nem a győzelem érzése kerített hatalmába, amit általában vásárláskor érez az ember, hanem a legyőztek érzés. Nem tudom, hogy érzett-e már valaha valaki ilyet vagy csak én vagyok rosszul bekötve…
Az ékszervásárlás amúgy rendben volt, bár az sem az igazi, mert ha jobban utánagondol az ember, akkor ezek az iszonyatos árengedmények gyanúsak. Mert milyen már, hogy akár 60-70%-ot is képes engedni az árból? Akkor az azt jelenti, hogy még így is busás haszna van a terméken, vagyis lehetett volna olcsóbb simán... Vagyis a ksiördög megint ott sugdos, hogy nem is kötöttem jó üzletet...
A múltkor Firenzében vásároltam egy nyakláncot, alkudozás nélkül. Mutattak több darabot, majd sor került az árakra. Alkudozásról szó sem volt és mint rendes európai Firenzében, meg sem próbáltam engedményt kicsikarni. Biztos lehetett volna, de úgy voltam vele, hogy egy elegáns üzletben ne álljon már le az ember elkudozni. Nem illet volna a hely stílusához egyáltalán. És az ember ne menjen be ilyen helyre, ha nincs pénze vagy nincs annyi pénze. Azért van szemünk és eszünk, hogy felmérjük egy bolt minőségét és a pénztárcánk kapcsolatát. OK, lehet nézelődni persze, de akkor ne hagyjuk kiszolgálni magunkat. Ez az én vásárlási alapelvem, természetesen lehet nem egyetérteni vele. :-D
Minden esetre és most nem vagyok egy túl boldog vásárló Szingapúrban. Megyek és átgondolom az életemet. :-D
Clarke Quay

Csalódottságomban (és büntetésből) eldöntöttem, hogy hazagyalogolok Chinatown-ból. Tulajdonképpen egyenes út vezetett hazáig, ami kicsit vicces volt, mert az MRT-vel át kell szállnom másik vonalra és vagy 7 megálló összesen. Otthon megnéztem a google maps-en, hogy mindösszesen 3 ,3 km gyalogosan. Közben megálltam fotózni a folyóparton, mert má megint olyan érdekes volt a látvány.


Hal a vízben!
Majd lenéztem a folyóra. A partján kis halak lebegtek a víz felszínén a lépcsőkön. Kb. Tenyérnyi lapos halak lehettek. Óóóó, döglött halak. Tejóég! Kicsit még figyeltem őket és hirtelen a szélsők eltűntek. Nem döglöttek! A lépcsőnél lévő moszatokat csipegették. De a lépcsőn a víz nagyon alacsony, így csak akkor fértek el a vízfelszín és lépcső között, ha lapjukra, vagyis az oldalukra fordultak. Micsoda trükk!



Hajók a folyón
Később jöttek a turista hajók is. Lehet, hogy a hétvégén én is meghajókáztatom magamat majd az egyik délután.
A metodista templom mellett megy egy apró béka ugrált be az aszfaltról a füves kertbe (ekkor már erősen sötét volt). Egy természettudós veszett el bennem. Nem véletlen, hogy annyi Durrell könyvet elolvastam. Csak álltam leeső állal, hogy hogy a csudába vagyok képes kiszúrni ezeket az apró dolgokat, amiket más tuti nem venne észre...


Kalifornia Szingapúrban
A vacsora eprek
A vacsorám egy doboz eper volt. Méghozzá amerikai! Kaliforniai:-) Tegnap vettem a szupermarketben két joghurt társaságában. Mert nem mindig vagyok éhes, valahogy már a reggelivel nagyon eltelek. Ebédelni egyáltalán nem szoktam, mert akkor a "szingapúri kisgombóc" nevet kaphatnám hazatérésem után. A kollégák elég furcsa szemmel tekintenek rám, hogy sosem ebédelek velük. Nem értik, hogy hogy nem lehetek éhes. Ma kihagytam a bőséges reggelit, csak kávét, gyümölcslevet és egy aprócsak pohár joghurtot ettem. Megyek ebédelni velük. Mert úgy érzem, hogy nagyon udvariatlannak és különcnek tartanak.

Ma estére meg moziba készülök. A “Princess and the 7 Kung Fu Master” c. kínai filemet szeretném megtekinteni. Angol felirattal természetesen. :-) Majd beszámolok, hogy milyen volt.

1 megjegyzés:

Hajnalka Nagy írta...

hűűűűha, nah igen!....
én iszonyúan kiborulok és puffogok, ha átvernek...
anyuék is pl. meg anyósék is :DDD de vhogy -lehet generációs probléma v mi a szösz ez náluk- ők ritkábban mernek reklamálni...anyuék pl.kifizettek egy csomó ablakot, amit nem is úgy rendeltek meg... tök más beosztásúak lettek meg a minőséggel se voltam/tak kibékélve, mégis fizettek! :(
aztán pár évre rá (3évre rá) egyik garnitúrát (fent emeleten) ki is cserélték...
anyósék legutóbb egy rendelésre készített polcrendszerrel jártak így, tök csálé vagy 2 polca is, méretre van szabva, pont olyan színű mint a nappali többi bútora, okés lenne, de....
hmmmm, én tuti egy fityinget nem fizettem volna, nem ezt kértem, nem ilyen minőségben, stb...ezért nem fizetek és kész!
DE ha én már megvettem s utólag látom átdobtak a palánkon és nem az amazon és tsai, ahova visszaküldhetem és visszakapom pénzem, akkor iszonyat kiborulok.......áááááááááááá....

moziról majd számolj be!:)