Levelek családomnak - Metrózás és Little India

Hajó a ház tetején

Felhőkarcolók a szálloda mögött

Nem ment a láblógatás vagyis a szállodában maradás. Délután aludtam ugyan egy sort, de mire felébredtem elállt az eső. Gondoltam folytatom a felfedezősdit, a metróval ismerkedés következett. De hogy célja is legyen a metrózásnak, gondoltam ellátogatok a Little India-nak nevezett városrészbe.
Még itthon felkészültem, hogy a sárga (Circle Line) vonalra kell felszállnom, majd át kell szállnom Dhoby Ghout-nál a lila vonalra.
A szállodától 300 m-re meg is találtam a Nicolle Highway nevű megállót a sárga vonalon, miközben elképesztő látvány tárult a szemem elé. Az egyik felhőkarcoló tetején egy hajó van, amiben - ha jól értettem a tegnapi taxis bácsit - casino üzemel. De az is lehet, hogy a közeli különleges botanikus kerthez, a Garden by the Bay-hez tartozik. Minden esetre rajta van a listámon jövő hét végére.
A metrónál megvettem az EZ-Link kártyát. Ez amolyan feltöltő kártyaként funkcionál, az első alkalommal 7 dollár értékben töltik fel. Minden egyes metrózás megkezdésekor és befejezésekor ezzel kell a kaput nyitni. Eközben levonásra kerül a metrózás értéke. Én ma két átszállással jártam meg az utat oda-vissza és kártyámon még 4,45 dollár maradt a 7 dollárból. Feltölteni meg automatán keresztül lehet. Egyszerűnek tűnik.

Mit érdemel az a bűnös...

A metrómegállók egyszerűek, a mozgólépcsőkön balra tarts van.

Peron az állomáson

Viszont a peron meghökkentett. Utoljára a 80-as évek közepén Moszkvában láttam ilyen megállót. A peron üvegfallal van elválasztva és a szerelvény pontosan úgy áll meg, hogy az üvegfal ajtajai és a szerelvény ajtajai egymás mögé kerüljenek.

Hogy hová is kell állni, ha valaki nem tudná

A peron ajtajai körül felfestések jelzik, hogy a kedves felszálló utasok hová álljanak (piros vonal), hogy a leszálló utasok (zöld vonal) akadálytalanul kiszállhassanak.
A metró amúgy nagyon-nagyon jól kitáblázott, könnyedén lehet tájékozódni benne. A londoni után semmiség. Kedves női hang tájákoztatot mindenről minimum 3 nyelven.

Többnyelvű felirat a szerelvényben

Utasok a metrón

Magában a szerelvényben is több nyelven olvashatók figyelmeztetések, de nem tudtam megfejteni, hogy mely nyelvek lehetnek pontosan.

A szerelvények légkondicionáltak és baromi szélesek. Kicsit hasonlítanak az új Alstom szerelvényekhez Pesten, de szerintem ezek szélesebbek.

Szikh templom

Hamarosan megérkeztem az utikönyvben ajánlott célállomásra, a felszínre érve azonban rettenetesen elbizonytalanodtam. Találtam egy szikh templomot, ami nem szerepelt a könyvben. Elég tanácstalanul forgattam az utikönyvet a templom sarkánál, mert egy kínai idősebb bácsi odalépett hozzám és megkérdezte kedvesen angolul, hogy segíthet-e valamiben. (Erről jut eszembe, hogy két hete Firenzében minden nap megkérdezte tőlem valaki csikorgó olaszsággal, hogy a mittomonmi merre van. Kénytelen voltam bevallani, hogy én is csak egy turista vagyok. Fogalmam sincs, hogy mitől néztem én ki bennszülött olasznak...) Szóval mondtam a bácsinak, hogy én az indiai templomokat keresem, meg a Little India negyedet.
Beforgatott a megfelelő irányba, majd elmagyarázta, hogy melyik oldalon lesznek a templomok. Óvatosságra intett a zebrán való átkelésnél, mert még a zöld lámpánál is óvatosnak kell lenni, mostanában figyelmetlenek a járművezetők és sok baleset történik. Mikor átértünk a zebrán mondta, hogy ő ide a kórházba jött meglátogatni az édesanyját, de ha nem így lenne, akkor szívesen elkisérne. A kórház bejáratáig még beszélgettünk egy kicsit, majd udvariasan elköszöntem tőle. Erre kezet rázott velem és minden jót kívánt. Teljesen meghatódtam.

Magánorvosi rendelő

Little India főutcája

Aztán meg lett a Kis India negyed is és a templomok is.

Narancsfa ajándékba

Tigris őrzi a buddhista templomot

Találtam indiai valamint kínai  templomot is. Az egyik buddhista illetve a kínai templom nem volt nyitva.



Viszont a buddhista templom előtt a tigrisek mellé narancsfát adományozott egy család a kínai újév alkalmából.

Kínai szentély

Az elmaradhatatlan sárkányok

Indiai templombelső

Sri Vadapathira Kaliamman templom bejárata

Papucsok az indiai templom előtt

Legnagyobb meglepetésemre a városrész ezen fele teljesen elhagyatott volt, a templomokban azonban (egy kivétellel) pezsgett az élet. Amolyan szertatásféle volt kettőben is, zenével tánccal, imádkozással. És mindenhol lehetett enni is.
A templomok magukért beszélnek, klasszikus, színes indiai templomok Sívával, Ganésával és a többi istenséggel.

Szemétégetés

Ebben a városrészben láttam először az utcán szemétégetést. Rémesen büdös valami égett egy rozsdás vashordóban.

Templom a fák között - Sri Srinivasa Perumal

Eunuchnak kinéző tárgyak őrzik az istenséget

Ghi mécsesek

Készlődés a szertatásra - még a helyieknek is melegük van

Részletgazdag templomtorony

Újabb bevásárlóközpont

Majd beértem a negyed központjába, ahol viszont hömpölygött a tömeg. Egy hatalmas bevásárlóközpontot találtam itt is. Mivel már nagyon melegem volt, eldöntöttem, hogy bemegyek. És azt is elhatároztam, hogy eszem valamit. Lesz, ami lesz.
Lődörögtem egy kicsit az áruházban. Megtaláltam a Gangnam Garden nevű koreai barbecue éttermet, jelentsen ez bármit is. Kicsit drágának találtam, bár 28 dollár fejében annyit ehetett volna az ember amennyit akart. Viszont én nem így kívántam elsőre a helyi ízekkel ismerkedni.

Újabb ténfergés után játékboltra bukkantam új Lord of the Ring-es Lego-s dobozokkal. Meg elképesztő áruválasztékkal. Még jó, hogy már a lányok kinőtték ezt a korszakot, mert biztos néhány doboz My Little Pony-val lettem volna több. Meg rózsaszín kislányruhákkal.

Újabb emeletre merészkedtem fel és ott meg leltem, amire vágytam. Amolyan ízek utcája éttrem sor volt fent. Volt ott koreai, japán, kínai kfőzde, facsarda. Láttam hallal töltött tofu-t (Lilla gondoltam rád! Te megetted már  tiédet?) Ezt onnan tudom, hogy az volt, mert megkérdeztem egy éppen vásárló kislánytól, hogy mi az.

Első helyi ételem - igaz koreai

Meg volt ramen-es (leveses) is. Koreai. Én egy csípős csirke levest kértem. 5,3 dollár volt, de hatalmas adagot kaptam. Fogalmam sincs, hogy mi ennek a levesnek a helyes evési módja, de én evőpálcikával ettem meg, a végét meg kiitam a tálból. Valakit láttam már így befejezni a levest, így gondoltam nem leszek nagyon feltűnő levesestállal az arcom előtt. Mert ezek nem azok a kicsi IKEA méretű tálkák. Hanem még a mi kék szélű menzás tányérjainknál is nagyobbak.
Közben befelhősödött ismét. Kifelé menet még találtam egy képtelenül nagy kreatív boltot. Csak álltam szájtátva és egyik polctól a másikig reppentem. Azért sikerült néhány matricát szereznem. :-)

iPad-ek a metrón

Kicsit esett az eső meg sötétedett, amikor kijöttem ráadásul már a lábam is nagyon fájt, így célba vettem a megtrómegállót. Sima ügy volt a hazafelé metrózás.
A metrón még lefényképeztem, ahogyan iPad-el ülnek fiatalok, idősebbek. Hihetetlen mennyiségű kütyüt lehet látni az embereknél. Szinte mindenki okostelefonnal nyomul.

Amúgy eső után elviselhetetlen a levegő, mint egy kihűlő félben lévő szauna. Még lélegezni is nehezére esik az embernek...

Nóri, gyűjtsd a pénzt! Szingapúr nagyon neked való hely a rengeteg plázával. Folyton rád gondolok, de a bőség zavarában képtelen vagyok bármit is vásárolni. :-)

Zöld kókuszdió