Tulajdonképpen csak kapkodtam a fejemet és próbáltam minden élményt, tapasztalatot jól elraktározni.
A Bras Basah-nál kezdtük. Újabb pláza élménnyel gyarapodtam, de mutatott rengeteg jó éttermet, kipróbálandó ételt. Ellátott jótanácsokkal is. Majd egy kávézóban megvacsiztuk. A vacsihoz meleg vizet fogyasztottunk a helyi szokásoknak megfelelően. Életemben nem ittam még igazán meleg vizet étkezéshez, de ismerem a szokást ill. az élettani alapját a meleg folyadék fogyasztásának extrém meleg környezetben. Meg kell vallani egyáltalán nem esett rosszul.
A hajós szálloda |
Mindenhol díszkivilágítás. Eszméletlen.
Közben megtudtam, hogy az adó 6%. Az ország bevétele a casinókból, a kereskedelemből (óriási hajóforgalom), olajfinomításból jön. Van egy olajfinomító sziget a tengeren, közel a városhoz.
Egy ház bérlése kb. 5.000 dollár. Egy kisebb lakás 2.000 dollár. És itt kicsik a lakások, apró hálószobákkal. Egy titkárnő 1.500-2.000 dollárt visz haza.
Újabb plázában jártunk, mert a vacsorához elfogyasztott folyadék mennyisége bizonyos helység meglátogatására kényszerített bennünket. Ha már egyszer bent voltunk, akkor már szét is néztünk egy kicsit. Jártunk a nagyon híres, helyi teaboltban. Megszagoltunk rengeteg jó illatú teát. Már tudom, hogy milyet viszek haza.
Reni megmutatta a híres Bird's Nest boltot is. Kínai nők élnek-halnak a madárnyálból készült kivonatért. Ezt isszák regenerációs célokból. Nem ritka, hogy ajándékba is ilyet adnak, ha igazán ki akarnak tenni magukért. Reni szerint finom. Én azt hiszem, hogy kihagyom ezt az élményt. Talán nincs is szükségem regenerációra. Fiatal vagyok én még. :-)
És életemben először ettem macaront. Iszonyat finom. Rózsa ízű volt. Egyszerűen leírhatatlan élmény. Már értem, hogy emberek miért vannak oda ezért az édességért. :-)
Visszafelé végigsétáltunk a világot jelentő Forma 1-es aszfalton. Arrafelé jártunk, ahol kereket szoktak cserélni a verseny alkalmával, a lelátók tövében. Nem vagyok nagy Forma 1 rajongó, de azért ez még engem is megérintett egy kicsit.
Majd az MRT megállóhoz átmentünk a Concert Hall-on is. Kicsit fura volt, hogy egy olyan épületen, ami híres komolyzenei koncertek színhelye (olyan, mint nálunk a Művészetek Palotája), csak úgy átmegy az ember, mert arra vezet az út a metróhoz.
Megtudtam, hogy van igazi esőerdő is Szingapúrban. Éhes és szemtelen majmokkal, kígyókkal, teknősökkel. Meg azt is, hogy már reggel 7 órakor ott kell kezdeni. És gőzölögve fog az ember az erdőből kijönni. Nevettünk, hogy Európában a nők több száz euro-t fizetnek méregtelenítő kezelésekért, itt meg csak ki kell menni az esőerdőbe. Ingyen. Már látom, hogy a szombat reggelt ott fogom találni.
11 órára már az ágyamban olvastam megfürödve. Azt hiszem, hogy ma csak vacsorát vadászom itt a közelben és pihenek egy kicsit. Most kezdek elfáradni.
1 megjegyzés:
jóóó volt ezt olvasni, különösen nekem haha :) madár nyál?! hmmm, hát mindig van új a nap alatt főleg nekünk európaiaknak :D
Megjegyzés küldése