Daisypath Anniversary tickers

2013. március 21., csütörtök

Levelek mindenkinek - Szingapúri kis színes

Jó reggelt!
Ma az ebédszünetemben újságot olvastam. :-)
No, nem A-Z-ig, csak úgy belelapoztam. Íme egy kis beszámoló nektek.

2018-ra új, 300 ágyas kórház épül a fertőző betegeknek. A 2003-as SARS járványból rengeteget tanultak, ugyanis nem lehet egy nagy kórházat sem kivonni a "forgalomból" egy fertőző járvány esetén. Ez hátráltatná a mindennapi betegellátást. Így új kórház épül, ahol csak fertőző betegeket fognak ellátni.

Magas bérleti díjak - a kis kajáldák ("hawkers stall" - ezek azok a helyek, ahol a pavilonsorokban kicsi, helyi kajáldákat (nem nevezném őket étteremnek, de nem tudok hirtelen  rá magyar szót) találhatunk) még mindig szenvedenek a magas bérleti díjaktól. Ráadásul akár két szomszédos kajálda teljesen különböző összeget fizet. Az összeg 121 dollártól 799 dollárig terjedhet havonta. Nekem nem tűnik túl magasnak, de mégis panaszkodnak a tulajdonosok. Az egyik kínai kajálda tulajdonosa arra is panaszkodott, hogy kiszámíthatatlan a forgalom. Vannak napok, amikor akár a 300 dollárt is eléri a bevétele, de a legtöbb napon ennél sokkal alacsonyabb bevétellel számolhat. A cikk szerzője kiment néhány piacra is személyesen és megállapította, hogy kb. a kajáldák 30%-a zárva volt vélhetőleg a magas bérleti díjak miatt . Volt még szó az ételek minőségéről is, amit a tulajdonosok kiemelten fontosnak tartanak. Illetve kiderült, hogy a kajáldák híre szájról-szájra terjed, tehát alapvető marketing fogás a vevők lenyűgözése és megtartása. Ez persze érthető is, hiszen ezek a kicsi helyek nem hirdetnek újságokban. Volt még szó arról is, hogy gondot jelent, hogy nem tudnak alkalmazottat fizetni, mert arra már nem jut. Az egyik indiai tulajdonos elmondta, hogy a saját nagybátyja segít ki nála. Szerencsére az üzlet jól megy, de csúcsidőben így sem tud minden vendéget kiszolgálni. Ezért kellene neki még egy alkalmazott, de arra már nem telik.

Természetesen megnéztem az ingatlanhirdetéseket is. Meglepetésemre itt is jelen van a Remax nevű ingatlanközvetítő cég. Nagyon sok hirdetésben ki van emelve, hogy "no noon sun" vagyis nincs déli napsütés. Ami persze teljesen érthető, mert a déli napsütésben felmelegedő lakással egy légkondi sem tudna elbánni. Szóval a bérlakások ára 2.500 dollár és a csillagos ég között van. Találtam a 3+1 hálószobás lakást 9.800 dollárért. De az én környékemen 4.000 dollárért vannak 80-100 nm-es lakások.
Érdekes lenni tudni, hogy pl. én mennyit kereshetnék itt. Mert így nincs tényleges viszonyítási alapom. Önmagában nagyon drágák a lakások, de mégis ki kell, hogy tudják fizetni az itt dolgozók, mert valahol mindenki lakik.

És még néhány újabb személyes tapasztalat:
Tegnap vettem fel készpénzt és az automata a legvégén az elköszönés előtt megörvendeztetett egy idézettel.
Ezt kaptam: "If you wish to be loved, love" - Seneca.
"Ha azt akarod, hogy szeressenek, szeress."

Ma reggel nagyon-nagyon meleg volt. Bántóan. A kollégák megnyugtattak, hogy mivel vége az esős évszaknak, napról-napra melegebb lesz.
Őszintén örülök...
Viszont eltűnt a száraz bőröm. Mindenhol olyan puha a karom, mint az a bizonyos baba popsi, pedig nem kenem semmivel. Éljen a magas páratartalom!

1 megjegyzés:

Hajnalka Nagy írta...

oh, ez az atm-es idézet nagyon tetszik, meg hogy egyáltalán vmi üzit adnak búcsúzóul :) kedves dolog, nah! a babapopsi bőrért meg irigykedek! és már értem, h az emberek arrafelé miért olyan ráncmentesek :D no meg a 40-es nőket is simán 30asnak netán 20-asnak nézed... Renivel már régebb beszéltünk egy party fotósorozat alkalmával, h akikkel le volt fotózva azok mind szinglik és 40 fölötti karrieristák voltak, de vagy 25-30-nak néztek ki :D