Ma megtudtam, hogy újabb kolléga fog elrendezett házasságban élni néhány év múlva.
Idén a bátyjának keres feleséget a család, utána néhány év múlva ő következik.
A párválasztásnak két fő meghatározója van: a kaszt és a horoszkóp.
Ha a horoszkópok nem passzolnak, akkor szóba sem jöhet semmiféle találkozó. Ha minden stimmel a családok jönnek össze először.
Mint írtam már nem kötelező a házasság megvásárlása, de a lány szülei gyakran adnak arany ékszert a lányukkal, ami aztán a házasság révén a férjek tulajdonába került.
Beszélgettünk még a szerelemről, mint tényezőről a házasságban. Kérdeztem, hogy hogy is van ez, hogy abba kell beleszeretniük, akit a szülők kiszemelnek. Kollégám ismét megerősítette, hogy a házasság előtt a párok találkoznak és ha nagyon nem tetszenek egymásnak (bármelyik fél visszautasítja a másikat), akkor a házasság nem jön létre.
Az elmúlt 20 éve sokat lazult a szigor a házasság terén.
Majd azt is hozzátette, hogy ők születésük óta így készülnek a házasságra és teljesen természetes nekik, hogy abba fognak beleszeretni, akit kiválasztanak nekik. Még gyorsan hozzáfűzte azt is, hogy természetesen ők is megfogalmazzák az igényeiket, hogy milyen legyen jövendőbeliük. Ezt a szülők igyekeznek is figyelembe venni a párkereséskor.
Megemlítette ő is a szerelmi házasságokat, megerősítve azt a tényt, hogy azt az egész családnak jóvá kell hagynia, ami nem egyszerű történet.
Amúgy a lányok 25 éves koruk körül házasodnak, a fiúk pedig 28 éves koruk körül.
Lazán ugyan, de a témához kapcsolódik az engedelmesség. Kiderült, hogy már nem olyan szigorú a szülői szó, főleg nem az értelmiségi családokban vagy ahol a gyerekek magasabban kvalivikáltabbak a szüleiknél. Ők már leállhatnak és le is állnak vitatkozni a szüleikkel, ha valamely döntésüket véghez akarják vinni.
Sokat lazult ez a fajta szigor is az elmúlt 20 évben.
Így fordulhat elő, hogy az irodában legalább 30%-40%-ban nők is dolgoznak és nem csak takarítói vagy aszisztensi munkakörben.
Így lehet az, hogy ma már sokkal több lány jár egyetemre, mint korábban.
Így lehet az is, hogy a kolléganőm Bangalore-ba költözhetett és vállalhatott munkát anélkül, hogy a családja is jött volna vele.
Lassan, de biztosan felpuhulnak a ősi indiai hagyományok, szokások.
Változik a nyugati szemmel merevnek látott világuk.
A párválasztásnak két fő meghatározója van: a kaszt és a horoszkóp.
Ha a horoszkópok nem passzolnak, akkor szóba sem jöhet semmiféle találkozó. Ha minden stimmel a családok jönnek össze először.
Mint írtam már nem kötelező a házasság megvásárlása, de a lány szülei gyakran adnak arany ékszert a lányukkal, ami aztán a házasság révén a férjek tulajdonába került.
Beszélgettünk még a szerelemről, mint tényezőről a házasságban. Kérdeztem, hogy hogy is van ez, hogy abba kell beleszeretniük, akit a szülők kiszemelnek. Kollégám ismét megerősítette, hogy a házasság előtt a párok találkoznak és ha nagyon nem tetszenek egymásnak (bármelyik fél visszautasítja a másikat), akkor a házasság nem jön létre.
Az elmúlt 20 éve sokat lazult a szigor a házasság terén.
Majd azt is hozzátette, hogy ők születésük óta így készülnek a házasságra és teljesen természetes nekik, hogy abba fognak beleszeretni, akit kiválasztanak nekik. Még gyorsan hozzáfűzte azt is, hogy természetesen ők is megfogalmazzák az igényeiket, hogy milyen legyen jövendőbeliük. Ezt a szülők igyekeznek is figyelembe venni a párkereséskor.
Megemlítette ő is a szerelmi házasságokat, megerősítve azt a tényt, hogy azt az egész családnak jóvá kell hagynia, ami nem egyszerű történet.
Amúgy a lányok 25 éves koruk körül házasodnak, a fiúk pedig 28 éves koruk körül.
Lazán ugyan, de a témához kapcsolódik az engedelmesség. Kiderült, hogy már nem olyan szigorú a szülői szó, főleg nem az értelmiségi családokban vagy ahol a gyerekek magasabban kvalivikáltabbak a szüleiknél. Ők már leállhatnak és le is állnak vitatkozni a szüleikkel, ha valamely döntésüket véghez akarják vinni.
Sokat lazult ez a fajta szigor is az elmúlt 20 évben.
Így fordulhat elő, hogy az irodában legalább 30%-40%-ban nők is dolgoznak és nem csak takarítói vagy aszisztensi munkakörben.
Így lehet az, hogy ma már sokkal több lány jár egyetemre, mint korábban.
Így lehet az is, hogy a kolléganőm Bangalore-ba költözhetett és vállalhatott munkát anélkül, hogy a családja is jött volna vele.
Lassan, de biztosan felpuhulnak a ősi indiai hagyományok, szokások.
Változik a nyugati szemmel merevnek látott világuk.
1 megjegyzés:
egyszer volt egy indiai szakdolgozónk a laborban. Kicsit beégtem nála, mert mikor mondta, h katolikus, akkor én elkezdtem, hogy de jó, akkor nem kell a szülei választásával összeházasodnia. Aztán kiderült, hogy de. :D
A szülök már csak arra vártak, hogy felvegyék vhová phd-zni, mert az már mégiscsak egy stabilabb lakóhelyet jelent, és akkor majd abban a városban keresnek neki valakit. Indiából, távvezérléssel.
Weboldalak is vannak választható fiatalok adataival, meg ahol le lehet káderezni a családot.
egyébként ö nem is nagyon járt el, még a teljesen ártatlan, házibuli jellegü labor-partikra sem jött el, mert fiatal lányként nem illendö, hogy este mászkáljon.
Megjegyzés küldése