Levelek családomnak - Sentosa sziget

Húú, meg háááá! Nagyon izgalmas helyen jártam! Sentosa-n, ami egy kisebb sziget kb. 500m-re a várostól. Nem egy nagy távolság, de mégis több módon át lehet jutni a szigetre.
1. Cable Car - drótkötélpálya - 29 dollár
2. Sentosa Express - sínenkúszó vonat (ha jól láttam egy sínen jár) 3,5 dollár
3. Taxi - távolságfüggő
4. Autó - már akinek ugye van
5. Sentosa Boardwalk - egy hosszú híd mozgójárdákkal. Ebben az esetben mindösszesen 1 dollárt kérnek a szigetre belépésért.

Drótkötélpálya a házban

15 emelet magasan

Odafelé természetesen a drótkötélpályás átcsúszást választottam. Mert miért is ne. A drótkötélpályának két állomása van, én a középsőn szálltam fel. A szintkülönbségek nem túl nagyok, mert Szingapúr a legnagyobb jóindulattal is csak dombos városnak nevezhető. Ezért úgy oldják meg, hogy a középső állomás egy épület 15. emeletén található, az épületen halad keresztül a pálya.

Cápák a medencében

Óceánjáró és kabin

Az út - leszámítva a magasságot - nagyon káprázatos. Mivel kora reggel mentem, ezért még alig voltak utasok, egyedül utaztam a kabinban. Mikor megpróbáltam átülni a szemközti oldalra, hogy jobban fényképezhessek, a kínok kínját álltam ki a billegő kabinban. A "ne nézz le" mantrát hajtogattam magamban. Majd lenéztem. És megláttam a cápákat a medencében. :-) Meg a hajókat. Meg a szigetet. Meg mindent, amit még sohasem láttam.

A sziget

Szingapúr jelképe - az oroszlán

A szigeten viszont nagyon nehezen tudtam tájékozódni, folyton kérdezősködnöm kellett, hogy merre is menjek. Végül útba igazítottak a Vízalatti Világ irányába. Gyalog akartam menni, de azt mondták, hogy messze van, inkább menjek az 1-es busszal. A szigetnek 3 saját buszjárata van, a parton meg kisebb vonatféleség jár, de nem sínen, hanem kerekeken. Fogalmam sincs, hogy ezeket az izéket hogy hívják. Mindezek ingyen vannak! De kell is őket használni, mert azért nagyok a távolságok és meleg is volt veszettül. A sziget amolyan szórakoztató komplexum. Lehet mindenféle köteleken lógni, biciklizni, kalandparkban játszani, Segway-al gurulni, napozni a parton és lehet kiállításokat is nézni. Meg madarakat és természetet. Ideális vasárnapi szórakozóhely családoknak.

Sziesztázó vidrák

Simogatható ráják

Szóval meg lett a víz alatti világ. Ekkor volt 10 óra. Simogattam egy kis ráját, nézelődtem az épületben, meglestem a napon alvó vidrákat, majd 10 óra 20 perckor elindultam a delfin lagúna felé, terepfelmérés céljából. Mert a delfin show-k mindig nagyon sok embert vonzanak és én nagyon jó helyet szerettem volna, ha már életemben először eljutok ilyenre is.

Delfin pacsa

Delfin lovaglás

Van egy olyan program is, hogy "Ússz a delfinekkel". 120 dollárért bevisznek a medcébe, a delfinek közé. Amikor odaértem épp ez a program zajlott. Vagy 10 ember (gyerekek és felnőttek vegyesen) pacsáltak a medencében mentőmellényben a delfinek között. Persze nagyon szervezetten. Csináltam is videót róluk. A lelátó még le volt zárva, majd ha a pacsálók kimennek, akkor megnyitják. Addig foglaljunk helyet a kicsi lelátón. Le is ültem, mert még volt vagy 20 perc hátra. A bejárathoz közel ültem le.

Fóka produkció

Fóka gyömöszölés

Bambultam a nagy melegben, majd egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy egy fekete ágyúgolyó húz el mellettem. Egy fóka volt. Akit szintén meg lehetett simogatni, meg gyömöszölni a medencében lévő vendégeknek. Nagyon cuki volt, ahogy úszott vendégről vendégre és hagyta, hogy kényeztessék. OK, némi hal csemege is segítette a helyes viselkedésben. :-)

Dél-amerikai rózsaszín delfinek

Mindeközben természetesen kinéztem a tuti helyet a delfin show-hoz. Megállapítottam, hogy nem az első sor a legtutibb, mert onnan nagyon "lapos" a rálátás. Hanem fel kell ülni a 3. vagy 4. sorba.
Pontosan így is tettem, amikor beengedtek bennünket. Nagyon jó helyem volt.
Végigvideóztam az egész műsort. Igaz, csak a fényképezőgéppel, így nem is olyan jó minőségű, de minden kincset megér a sok felvétel. Most nem hiszem, hogy fel tudom ide tenni bármelyiket is, mert a vimeo nagyon nehezen eszi meg őket, de azért majd próbálkozom. Hátha mégis. Kb. 20 perc volt a show.

Valamilyen hal

Etetés

Visszamentem még a víz alatti alagutat megkeresni. Gyorsan meg is lett. Gyalogjárdán lehet körbe menni, bár nem túl hosszú és a járdáról bárhol le lehet lépni. Ez is olyan szájtátós mutatvány. Miközben gyanútlanul fényképezgettem a rájákat a jobb kezem felől megjelent egy búvár, meg egy kisebb szívinfarktus. Pont elkaptam az etetést. Ezen felbuzdulva átváltottam videó üzemmódba és újabb videók készültek. Pl. ahogyan egy rája elfogyaszt egy kis halat. Aztán meg egy cápa porszívózik fel egy halmaradékot.
És ezzel be is telt a memóriakártyám. Tegnap lemerült az akkumulátor, ma betelt a kártya. Mi jöhet még?
Befejezésül vásárolgattam ezt-azt a boltban. Pl. egy készlet ráját. Soha nem lehet tudni mikor jön jól egynegyed tucat rája otthon. :-) Persze azt elfelejtettem megnézni, hogy van-e memóriakártyájuk...
Kijöttem és bénáztam a buszmegálló kereséssel. Egyszer csak szembe mentem egy telefontokos, memóriakártyás standdal. Nem is bolt volt, csak egy stand. Az egész olyan álomszerű volt! Vettem gyorsan egy 8G-s memóriakártyát. Pont olyan, mint a régi. Gondoltam akkor már ne kispályázzunk, legyen több hely a fényképeknek és a videóknak is. A kislány fel is bontotta nekem, így azonnal használatba vettem.

Ezután következett volna a Maritime múzeum (talán hajózási múzeumnak lehet fordítani), de találtam egy jobb programot. A tengerpartot és ott is az ázsiai kontinens (félsziget) legdélebbi pontját. Ehhez buszoznom kellett egy sort, majd átszállni a kisvonatra.
Amúgy a buszsofőrök nagyon-nagyon segítőkészek, a bizonytalankodóktól maguk is megérdeklődik (kérdezés nélkül), hogy hová szeretnének eljutni, majd részletes tájékoztatást adnak és még arra is figyelnek, hogy kinek hol kell leszállnia. Utánam is utánam szól a sofőr, hogy merre induljak, amikor leszálltam, mert látta, hogy totálisan rossz irányba indultam el. :-)

Függőhíd

Tengerpart

A legdélibb ponthoz egy függőhídon kell átmenni. De szerencsére nincs magasan és nem is egyszemélyes, így sikerrel abszolváltam a feladatot. Megnéztem a nagy teherhajókat, láttam az olajfinomító szigetet is. Szingapúrnak ez az egyik fő bevételi forrása a kaszinók mellett. Igaz saját nyersolajjal nem rendelkeznek, de finomítani azt tudnak. :-)

És mindez az iPad-en

A legdélebbi pont

Talán az a finomító

Teherhajók

Kicsit lementem a partra is és olyan természeti élményben volt részem, hogy csak tátottam a számat. Szerintem megcsináltam az év természet videóját is.

Parti rája kolónia

Lábnyomok a parton (kizárólag az enyém) 

Ahová én mentem le, egy - hogy is mondjam - elhagyatott partszakasz volt. Egész pici, de már órák óta nem tartózkodott rajta ember. Lesétáltam a vízhez, majd vissza az árnyékba, mert most a szó legszorosabb értelmében csorgott rólam a víz. Gondoltam csinálok egy csoprtképet a rája kolóniámról, így szépen kiraktam őket a homokba. A kép elkészült, de a szemem sarkából valami mocorgásra lettem figyelmes. Valahogy érdekesen csillogott a homok.

Apró rák természetes élőhelyén

Viszonyítás, hogy mekkora a lyuk
illetve a rákocska, ha nem szaladt volna be

Ahogy jobban odanéztem guggoltamban, hát apró, áttetsző testű rákocskák bukkantak elő a körömnyi lyukakból és homokot köpdöstek magukból. Amint megmozdulta beiszkolta a lyukakba.
Visszaguggolta tehát és vdeó állásba állítottam a féynképezőt. Nem is kellett soká várnom, előjöttek. Én meg jól megörökítettem a homok köpdösést. Fenomenális élmény volt!
Miután zsíromra sültem visszamenekültem a szigetre. A függőhídon még megálltam egy kicsit és bámultam a sekélyesban úszkáló halakat. Rengeteg érdekes faja volt. Nem színesek és igen aprók, de akkor is. Ez mindig a legjobb, amikor az ember nem csak zárt helyen találkozik az élővilággal, hanem a természetes környezetében is.
Visszavonatoztam a buszmegállóhoz, szereztem vizet, mert a magammal hozott az sikeresen elfogyott és szokás szerint rettentő szomjas voltam.
Elbuszoztam a múzeumhoz. A sziget alatt egyébként hatalmas mélygarázs van. Elképzelhetetlenül nagy, nem is volt csak félig tele. OK, tudjuk Szinagpúrban kevés az autó. Ez tényleg meglátszott a garázs kihasználtságán. Meg ráadásul - nem győzöm hangoztatni - hogy a tömegközlekedés remek! Én eddig még indenhová eljutottam at MRT-vel, még nem is szálltam buszra.

Várakozási idő

Tömeg

A múzeumhoz viszont óriási tömeg állt sorba. Ki is volt írva, hogy a bejutási idő kb. egy óra. Átgondoltam és arra jutottam, hogy nagyon meleg van és odabent iszonyatos tömeg lesz. Nem hiányzik az majd nekem. Mondjuk itt is ígértek akváriumot, meg mindenféle vizi teremtményt, de úgy gondoltam, hogy ma már volt ilyenben részem, ne legyünk mohók.

Sentosa express

Közelebbről is

Mehettem volna még az Universal Studio kiállítására is, de nem vagyok akkora Hollywood meg filmrajongó, így inkább kisétáltam a szárazföldre. Útközben láttam a Sentosa Express-t is. Séta közben lenéztem az öböl vizére és ott újabb halakat fedeztem fel. Színesen csillogó, hosszú halakat. Meg sárga farokúszójú laposabb halakat. Tátva maradt a szám megint. És láttam egy halat, aki a víz felszínén pattogva közlekedett. Villámgyorsan.

Halak a természetes vízben

Nagy hajó, kis hajó

A séta végén már csak arra maradt energiám, hogy visszahúzzam magam a Vivo City hűs plázájába. Volt még egy olyan kósza ötletem, hogy megnézem a Garden by the Bay-t, de megint nagyon megfájdult a lábam a cipőben. Még jó, hogy vagy 5 pár cipőt hoztam, lehet őket váltogatni naponta. :-)

A vacsora lelőhelye

A plázában kipróbáltam a koreai étkezdét. Egy tányérba kell válogatni mindenfélét. Bundás gombócokat, lapos, de bundás tallérokat. Töltött paprikát. Hallal töltött tofut. Egyszóval csupa érdekes holmit. Kivételesen nagyobb volt a szemem, mint a szám, jól telepakoltam a tányért, majd fizetni szerettem volna. A hölgy nem beszélt angolul. Ő volt az első, akivel gesztusokkal kommunikéltam. Mutatta, hogy kérek-e tésztát. Mondatam igen. Két féle tésztát is mutatott, üvegtésztát, meg sárga színű tésztát. Sárgát kértem. Mire egy adagot a kondérban forró vízbe dobott. Érdekes a főzés menete, mert egy kétes színű lével teli kondérban főznek, mely rendszerint részekre van osztva egy rácsos eszköz segítségével. Az egyik osztatba került a tésztám. Majd módszeresen ollóval elkezdte kettévágni minden egyes zsákmányomat és egy másik részlegbe potyogtatta őket. Én meg meresztettem a szememet. Szóval ez így készül. Majd mikor kész lett, kb. 1 perc, kiszedte a tésztát, rá az akármi darabjaimat és végül felöntötte egy másik fazékból levessel. Én meg csak néztem, hogy tejóégmiez! Majd biccentett, hogy szedjek hozzá szószt. Szerencsétlenkedtem egy sort, mire kijött a kuckójából segíteni. Mutatta, hogy ott egy kis tál abba szedjek. Volt kétféle szósz, de nagyon szerencsétlen ábrázatot vághattam, mert elvette az egyil evőpálcikámat, belemártotta a szószba és megkóstoltatta velem. Kellemesen csípős volt. Bólintottam, hogy jöhet. Majd elfutotta a szememet a könny és hangtalanul fuldokolni kezdtem. Méregerős volt. Tálcával a kezemben gyorsan eliszkoltam, hogy méterekkel odébb köhöghessek végre. :-)

A vacsora (kissé túlzás, tudom)

A levest gumilevesnek nevezném. Az összes hozzávaló valami gumiszerű izé volt. Az első étel, ami nem ízlett 100%-osan. A tésztát mind megettem, de a belevalókból maradt. Mindegyiket megkóstoltam, de nem volt túl jó ízük. A töltött paprikák viszont finomak voltak. Bár a töltet tofu volt. Mondjuk én szeretem. Szerintem a többi is tofu volt egyébként. Tapasztalatnak jó volt, már múlt vasárnap kinéztem, hogy ezt ki kell próbálni.
Kaja után bementem még az ottani szupermarketbe vizet venni, meg vettem egy doboz epret és helyi gyümölcsjoghurtot desszertnek estére.
A metróból kiszállva gondoltam előveszem a szobakártyámat, mert a lift is azzal múködik és rendszerint a liftben szerencsétlenkedek percekig, mire előbányászom.
Nem volt meg. A tokja nálam volt, de a kártya nem volt benne. Na, basszus. Elvesztettem. Biztos mikor a metrókártyát elővettem. Tudtam én, hogy nem kellene egy helyen tartani őket. Most mi lesz?
Lógó orral vonszoltam magam a szállodához. Irány a recepció, bűntudatos arccal előadtam, hogy izé, elvesztettem a kártyámat. No problem, Madam. Rövid születési dátum egyeztetés és már meg is volt az új kártya. Nem kellett érte fizetnem.
Belépek a szobába, hát mit látok? A kártya a tartójában. A kor divatjának megfelelően csak akkor van világítás, meg légkondi, ha a kártyát behelyezem egy szerkezetbe. Nos, hát reggel benne hagytam és kisétáltam az ajtón. Az meg ugye önműködően bezár.
Gyorsan szaladtam vissza a recepcióra a két kártyával. Mondtam mégsem veszett el, tessék itt a régi. A főnök úr közölte, hogy tartsam meg mindkettőt, mert biztos jól jönne, ha a légkondi működne, amíg távol vagyok. Micsoda ötlet! Az ember benne hagyja a szerkezetben a kártyáját és a légkondi nem kapcsol le. Mondtam, hogy ezer köszönet és hála.
Visszaérve a szobámba láttam, hogy levelem jött a szállodavezetéstől. Mégpedig arról, hogy a fizessem már ki az itt tartózkodásom első részét, mert elértem a szállodai hitelem maximumát. Lifetés vissza a recepcióra. Már nevettek. Megkaptam az első hét számláját, amit helyben ki is fizettem. Többszr is lenézést kértek a kellemetlenségért, de van egy limit, amit mindig ki kell egyenlíttetni a vendéggel, sajnálják. Mondtam nem gond, megértem.

Amúgy Szingapúrban az alkalmazottak rettenetesen alázatosak. Tegnap a piszkos edényeket összeszedő bácsi perelt velem, mert megpróbáltam segíteni neki. Kínai szóáradatot zúdított rám perceken át. És nagyon mérgesen nézett rám.
Ma meg a mosdóban kézmosás után a takarítónéni nyújtotta nekem a papírt kéztörléshez. Ebből egy pici darab a földre hullott. Elmerengtem, hogy mit csináljak. Szingapúrban büntetik a szemetelést. Vagyis én most szemeteltem. Igaz, ez csak egy mosdó. Ha nem veszem fel, akkor ráadásul bunkó turista leszek. Így lehajoltam és felvettem. A néni is nagyon szemrehányóan nézett rám, hogy nem kellett volna felvennem.
Én tudom, hogy neki ez a munkája, de nekem meg nem kell bunkónak lennem. Na, ez az, amit nagyon nehezen tudnék itt megszokni. Ezt az alá- és fölérendeltséget.

Más esemény már nem történt.

És még néhány kép.

Kilátás a városra

A második beszállóhely egy ház gyomrában

A kabin

Teherkikötő

Konténerváros

A sziget - Sentosa

Be lehetett nyúlni néhány akváriumba és
halat etetni

Vicces sapka

A rája szája

Óriás rák

A kisvonat

A legdélibb pontról az ázsiai félsziget

Egy másik sziget, de sokkal kisebb

Partravetett ráják

Tél a nyárban :-)