Jelentem jó lett a frizurám.
A fodrászt itt stylist-nak hívják.
10:30-ra pontosan ott voltam és csodával határos módon egy percet nem kellett várnom.
Egy helyes középkorú hölgyhöz kisértek oda.
A szépégszalon első fele a férfi fodrászat. Mit ne mondjak tele volt. Minden székben ült valaki. A hátsó rész a hölgyeké, ott viszont csak egy hölgy hajfestésén serénykedett valaki.
A stylist hölgy leültetett és alaposan megtudakolta, hogy mit is szeretnék. Mondtam, hogy jelenleg asszimetrikusra van vágva a hajam, azt szeretném, ha most szimmetrikusan rövid lenne. Feltett néhány lényegre törő kérdést, majd cukin összefoglalta, hogy akkor pontosan mit is szeretnék. Én meg bólogattam, hogy igen-igen és erősen fohászkodtam Lord Vishnu-hoz meg az összes többi helyi erőhöz, hogy a hölgy ténylegesen valóra is tudja váltani a megbeszélteket.
Ezután megkérdezte, hogy megmossa-e a hajamat. Én mondtam, hogy csinálja úgy, ahogy itt szokás. Kis gondolkodás után a hajmosásra szavazott. A hajmosásban semmi extra nincs, ha csak annyi nem, hogy majdnem hideg vízzel mosta meg a hajamat és langyossal öblítette le. Előbb meglepődtem, de aztán nagyon jól esett ebben a melegben. Kellemesen felfrissültem tőle.
A hajvágás sem volt nagyon más, mint otthon. Még mielőtt belefogott volna, elmondta, hogy hétközben egy másik szalonban dolgozik, ahol a vendégek 80% rövid hajú külföldi nő. Így van elég tapasztalata a rövid hajak terén. Ettől kicsit megnyugodtam.
Persze mindvégig figyeltem, hogy mit csinál, de nem kellett semmit sem szólnom.
Hajszárítást a végén nem kértem, mert ez a rövid frizura 10 perc alatt megszárad és nem volt szükségem extra meleg levegőre a nyakamba.
1.100 rúpiát fizettem. A kasszánál ki volt írva, hogy 2.000 rúpia alatt nem lehet kártyával fizetni, de én úgy voltam vele, hogy mégis megpróbálom. Kímélni kell a készpénzemet nagyon. Gondoltam, hogy egy külföldinek úgysem mernek nemet mondani. Így is lett. A pénztáros fiú szó nélkül vette el a kártyámat. Hagytam még 50 rúpia borravalót is a stylist hölgynek, hadd legyen egy szép napja. Végül is jó munkát végzett.
A szalonban egyébként rengetegen dolgoznak. Szerintem legalább 10 fő kisegítő személyzet volt. A recepciós pultban hárman ültek. Mindenki úgy nyüzsgött, mintha egy kórház traumatológiáján lettünk volna. Fel-alá szaladgáltak kellékekkel vagy csak úgy jöttek-mentek. Megfigyeléseim szerint Indiában minden munkakörre minimum két ember jut. Nagy ország, na.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése