2015. április 19., vasárnap

Hihetetlen vasárnap - India

3 fontos projektem volt mára és 4 sikeredett belőle. :-)

10 perc késéssel megjött Y. értem.
Megbeszéltük, hogy előbb a plázát tudjuk le, utána jön majd a bicajos projekt.

Azonnal a bónusz projekttel sikerült kezdenünk. A plázában az első, amibe belefutottunk az egy Airtel (mobil szolgáltató) üzlet volt. Y. bevonszolt magával, hogy akkor ő most vesz nekem egy sim kártyát, persze a saját nevére.
Feltöltőset szeretett volna, de abból éppen kifogytak, így vett egy post paid-et, ez hasonló lehet a mi szerződésesünkhöz. Utólag kell majd fizetni. Minden különösebb hezitálás nélkül lecsapott rá. Kértek tőle személyigazolványt, fényképet (!) és ki kellett töltenie egy hosszú nyomtatványt. A személyigazolványának a másolatát ott helyben elküldte az ügyintéző e-mail címére, mert természetesen kellett a másolat is. Megadta a munkahelyét, így megússza a személyes megkeresést, holnap telefonon fogják hívni újabb adategyeztetés miatt, mielőtt a sim-et aktiválják.
A sim kártya már nálam van. Nagyon klassz számom van, van benne egy csomó 9-es meg nulla. Csak 4 darab egyéb számot kell megjegyezni. Valahogy így néz ki: 9900xxxx99 :-)

Kávéfőző
Aztán jött az 1. számú projekt. Kávéfőző beszerzés. A Café Coffe Day honlapján láttam, hogy árulnak kotyogós kávéfőzőt. Már egy hete erre vágyom. Utánanéztem, hogy a Phoenix-ben is van kávézójuk. Reméltem, hogy kávéfőzőjük is lesz. Hát volt! Y. választott még hozzá két kis zacsi kávét is nekem. Roppant boldog volt, mert látta, hogy mennyire örülök és hogy ez milyen fontos nekem.


A két addigi siker megkoronázásaként meghívott egy belga waffel-re a pláza másik végébe. Hát Belgiumban kicsit más az íze, de nem mondtam. Mert mint kiderült a szomszédja a bolt tulajdonosa.

Ezután kapott egy telefonhívást, ami eltartott egy darabig. Én jeleztem neki, hogy 5 perc múlva itt vagyok, majd eltűntem a földszint felé. Mert ott volt a könyvesbolt, ahol egy jegyzetfüzetet szerettem volna venni. Azt nem hoztam ugyanis és néha felírok ezt-azt, pl. bevásárló listát is szoktam írni. Még itt is. A munkahelyi nagy füzetemből meg nem szeretek lapokat kitépni. Az anyukám soha nem szerette ha az iskolai füzetemből tépkedem a lapokat és ez teljesen belém égett. A munkahelyi jegyzetfüzetem meg pont olyan fontos, mint egy iskolai füzet. (Látod mama? Még Indiából is rád gondolok! Csókoltatlak.) Nem sikerült jól eltűnnöm, mert Y. kitalálta, hogy hol lehetek. Kérdeztem, hogy honnan tudta, hogy itt vagyok.Csak annyit mondott, hogy látta, hogy lefelé megyek és csakis a könvyesboltba jöhettem. Megjegyzem ruhabolt is volt mellette... Na, mindegy. Kaptam tőle egy könyvet a hinduizmusról, mert pénteken beszélgettünk a hindu istenekről és kiderült, hogy többet tudok róluk egy átlagos külföldinél és ez pozitívan meglepte őket. Annyira, hogy elhatározta, hogy megosztja a kedvenc könyvét velem. Most megkaptam tőle. Devdutt Pattnaik: Myth = Mithya (Decoding Hindu Mythology)

Mangó, mandarin és valami
kivi szerű gyümölcs
Következett a 2. számú projekt, a szupermarketes bevásárlás. Kaptam rendes papírzsebkendőt (4 rétegű, Tempo márkájú. Pont mint otthon.) Vettem még szúnyog riasztót és WC papírt is. Majd megnéztük a gyümölcsöket. végigkérdeztem, hogy mi micsoda. Vettem mangót, indiai mandarint és valami nagyon helyi gyümölcsöt. A nevét sajnos elfelejtettem. Egyébként épp mangó szezon van. A boltban 3 féle mangót lehetett kapni. Mi a legnagyobb fajtából vettünk. Ennek sárga színe van. Olyan színű mangót, mint amit otthon lehet kapni, nem láttam.

A plázával végeztünk, jöhetett a 3. számú projekt. Elmentünk a Decathlonba és lett egy vadiúj kerékpárom. Igaz ugyan, hogy a második legolcsóbbat vettük meg.
Lett még hozzá

  • kitámasztó
  • sárvédő
  • bicikli lakat
  • sisak
  • kesztyű is.

Az új társam
Jóval kevesebbe került, mint amit a múltkori tartózkodásom során a magán taxizásra költöttem!
És ott a helyszínen felszereltek mindent, beállították a kormány magasságát, felfújták a kerekeket. Mindezt ingyen, vagyis benne volt az árban. Nem mi voltunk az egyetlenek, akiknek a mai napon kedve szottyant kerékpár vásárláshoz, még időben érkeztünk a nagy tömeg előtt.
Azt hittem, hogy én bicajjal jövök haza, de Y. betuszkolta a bringát a kocsi hátuljába és nyitott csomagtartóval, de hazahozta velem együtt. Én nem szóltam egy szót sem, csak örültem, hogy nem azonnal a forgalomban kellett kezdeni.
Holnap reggel biciklivel jön értem és együtt megyünk be az első biciklis reggelemen.
Miután hazahozott, gyorsan felhoztam a csomagjaimat és rohantam vissza a bicajt kipróbálni. A lakóparkon belül karikáztam vagy egy órán át. Szoktam a bal oldalon közlekedést, kipróbáltam a váltót, és hogy hogyan tudok emelkedőn felmenni. Ez csak azért volt érdekes, mert a biciklinek csak 1 db 7 fokozatú váltója van. Nem 21 sebességes, mint az otthonim. Ha olyat szerettem volna, az már kicsit drágább lett volna.
Most lent parkol az udvarban és nagyon remélem, hogy reggel is ott vár majd rám. Szóltam a recepción is, hogy van biciklim és meg is kérdeztem, hogy hová tegyem. Csak hagyjam az udvaron, nem lesz semmi baja. Hát, nagyon remélem is! Mert hozzákötni nem lehetett semmihez. Csak a vázhoz tudtam a kereket láncolni. Persze ez egy zárt terület, még a lakóparkon belül is. Külön sorompó is van, nem tud csak úgy bejönni bárki.

Miután végleg hazajöttem, kipróbáltam a kávéfőzőt is. Szuperül működik. Viszont itt nem könnyű 100%-os kávét szerezni. Minden eddig beszerzett kávéban van cikória, különböző mennyiségben. A ma vásárolt két kávé közül az egyikben 80%, a másikban 65% a kávé aránya, Van egy harmadik kávém is, abban 53% a kávé aránya a cikóriához képest. De nem panaszkodom, mert így legalább van reggeli, meg délutáni kávém is. Nagyon elégedett vagyok a jelenlegi helyzettel.

Most megyek és olvasok az új könyvemből. Tegnap délután a szobafogság alatt amúgy is a múltkor itt vett gyerekkönyveimet olvastam és tanultam belőlük, Az egyik címe: Tell me about Hindu Gods & Godesses, a másik meg Tell me about Hinduism. Mivel gyerekeknek szól, nagyon egyszerű nyelvezettel magyarázza el az alapokat, könnyű volt megérteni. Most jöhet a felnőtteknek szóló könyv.

Végül tényleg jól zárult a msáodik hétvégém, egy panasz szavam sem lehet. :-)

4 megjegyzés:

Nils Holgersonné írta...

ezek szerint golfozni mégsem vitt el?

mennyire számítanak a kollégáid jómódú embereknek?

és akik a lakóparkban laknak?

Nikol írta...

Nem, golfozni nem jutottam el. Pedig még a szabályokat is átismételtem. :-)

Az idősebb (menedzesr) kollégáim viszonylag jómódúak. Mindenkinek van autója. A lakóparkban lakó kolléga kb. 1.000 EUR bérleti díjat fizet egy 140 nm-es lakásért.

A fiatalok még nem annyira jómódúak, de azért az informatikában nem keresnek rosszul.
Meglepődtem, amikor kiderült, hogy itt is van WG. A legtöbbjük ilyenben lakik. Ezek a legolcsóbb megoldások. Ők kb. havi 150 EUR-nak megfelelő összeget fizetnek bérleti díjként. Viszont sokuknak van autója. Az egyikőjük egy 2 éves új autót birtokol.

A lakóparkban pedig teljesen vegyes a közösség. Épp tegnap néztem, hogy vannak helyek, ahol olyan igazi száris, szikár, sötét bőrű, idős nénik beszélgettek a ház mellett. Őket egyáltalán nem ide képzelnéd.
De mint tudjuk, a lakóparkban lakik a belga waffel sütöde tulajdonosa is.
És a búvárruhában a medencében pacsáló pasik sem az alsóbb kasztokba tartoznak.

Ennél pontosabb képet sajnos nem tudok adni egyelőre.

Nóra Fesus írta...

ha esetleg a kitamasztot a biciklirol le tudod szerelni a bringarol, haza tudnad hozni?:D

Nikol írta...

Nincs semmi szerszamom hozza es sokat levenne a hasznalati ertekebol. Inkabb veszek neked egyet otthon. Ez a Decathlon-os nagyon szuper.