Daisypath Anniversary tickers

2015. április 26., vasárnap

Vasárnapi kirándulás a Nandi-hegyre és Lepakshi-ba - India

Durván jó napom volt. Nem is lehet írásban visszaadni. Kirándultunk. Kb. 300 km-t autóztunk.
Reggel 9 órakor indultunk el és este 7-re érkeztünk vissza.
És ott állt a hegy
Óriások játszadozhattak errefelé
Az első program a Nandi Hill megtekintése volt. Karnataka alapból egy nagyon sík tartomány, de Bangalore-tól északra egy óriás néhány hatalmas sziklát szórt a földre csak úgy szórakozásból. A semmiből törnek elő ezek a buckák, teljesen váratlanul. A hegy, amin fent jártunk 1.440 méter magas volt. Majdnem a tetjéig fel lehetett menni autóval. Igazából a 33 fokos hőség nem alkalmas a túrázásra, így örültem, hogy csak néhány métert kellett felfelé megtenni. Sík terepen nincs bajom a gyaloglással, de pl. a lépcsőket egyáltalán nem bírom. A szívem pillanatok alatt össze-vissza kalapál. De szerencsére lépcső sem volt túl sok.
Körbejártuk a platót és megcsodáltam a kilátást az összes égtáj felé.
Kilátás észak felé
Gekkó a falon
Majomgyerek lopott kinccsel
Közben mindenhol állatokat láttam. Y. nevette is, hogy mihez nincs szemem. Szerinte tudja már, hogy jövő hétvégén milyen programot szervezzen nekem. Többször előfordult, hogy épp lelkesen magyarázott istenekről, történelemről, építészetről, miközben rajtakapott, hogy én állatokat, növényeket fotózok vagy épp megfigyelek. Láttam sok szép madarat, gekkót, kaméleont, majmokat, pillangókat, szitakötőt, sasokat, gém-féléket.





Golf klub
Mire a heggyel végeztünk, majdnem dél lett. Így elvitt a közeli golfklubba ebédelni. Golfozni ugyan nem golfoztunk, de voltam végül is a golf klubban és láttam embereket golfozni. Meg láttam a golfkocsikat is közelről. És sikerült azt a kérdést feltennem, hogy a pályához adnak-e térképet a golfozóknak. Y. vagy egy percig hangosan nevetett a kérdésemen, majd könnyes szemmel közölte, hogy teljesen jogos a kérdés, de nem kell térkép.
Az ebéd nagyon finom volt, büfé választékkal, úgyhogy lehetett kóstolgatni mindenfélét. És végre hozzájutottam egy kis halhoz is.

Aztán elindultunk még északabbra Lepakshi-ba, ahol egy hatalmas monolit (egy tömbből kifaragott) Nandi bika van. Nandi Shiva szállító állata.
10m hosszú, 6 m magas.
Az 1400-as évekből
Oszlopok 1450-ből
És van ott egy hindu templom is, ami 1250 óta áll. Nem számít igazán öregnek... Azt is megnéztük. Y. hozott nekem kendőt, hogy a templomba megfelelően legyek öltözve. Nem kellett a fejemre tenni, csak a nyakamba kellett tennem. Igazából nagyon kellemes viselet volt még így, a nagy hőségben is. Nem is vettem le hazáig.


Vicces volt, hogy én navigáltam időnként az út folyamán. Y. időröl-időre megkért, hogy ellenőrizzem már le, hogy jó irányba megyünk-e.

Jaj, annyi mindent láttam az út során!
Láttam útszéli hentest, élő és már feldolgozott csirkékkel és talán kecskékkel. Hát, ha falun kellene élnem biztos, hogy vegetáriánus lennék.
Láttam nőket a kútra vagy a lajtos kocsihoz vízért menni. 
Láttam a szocialista párt híveit naggyűlést tartani az út mentén. 
Látttam gyümölcsöst, paradicsommal teli kertet. 
Láttam szőlőt, ami nagyon érdekesre van metszve. Vagy másfél méteres magaságig fel van kopaszítva. Az egész ültetvény be van fedve hálóval. Alatta simán elférnek állva az emberek. Láttam is néhányukat dolgozni vagy kis széken üldögélni a tőkék között. Biztosan őrizték a szőlőt.
De láttam szőlő árusokat is az út szélén. Az úttestre kilépve lengették a hatalmas fürtöket az autósok, motorosok orra előtt. Volt olyan is,  aki egy madzagról lógatott le egy fürtöt az út fölé behajló ágról.
És láttam teheneket. Megtudtam, hogy a fekete tehenek az igazán jól tejelő fajták. És a tehenet mindig a ház frontján tartják, hogy mutassák mennyire gazdag a család.
Meg átsétált egyszer előttünk egy termetes disznó az egyik faluban.
Kecskenyáj, miután egyet sem
ütöttönk el
És láttam még kecskenyájatat, hajlott hátú pásztorokkal.
Láttam azt is, hogy az autópályán az elakadt autókat kisebb szikladarabokkal rakják körbe, jelezve, hogy elakadt. A városban ilyet sehol nem láttam csak az autópályán.
És az autópályán többször is jöttek velünk szembe a leállósáv szerű képződményen.
Láttam india jelképét a banyan fát. Csodálatos. Az Avatar film fáit szerintem ilyesmi fáról mintázták.
Útközben pedig Y. rengetet mesélt a hinduizmusról, rengeteg történettel szórakoztatott az isteneket illetően. De jó tanulóként néha elmeséltem én is a sztorikat, amiket az egy hét alatt olvastam. Nagyon meg volt velem elégedve.
Láttam, hogy hogyan megy át a föld szine sötét vörösből narancsszínűbe, ahogyan észak felé haladunk.
Jártam Ándrha Prades tartományban is. Ha minden igaz eljutok még Tamil Naduba és Kerala-ba is.
Megtanultam, hogy Chadalapura-t "Csadlapura"-nak ejtik.
És láttam egy falu szélén néhány sírkövet. Y. épp egy érdekes történetet mesélt, így nem volt alkalmam megkérdezni, hogy ezt most hogyan is. Majd a jövő hétvégén megkérdezem tőle. Ugyanis a hinduk a Gangeszba temetkeznek vagyis inkább szórják a hamvakat. 
Szóval iszonyatosan jó napom volt. Már alig várom a következő hétvégét, bár addig még van néhány kemény, munkás nap. De szerintem most az is jó lesz már. Már várom a holnapi napot is.

Apropó, továbbra is figyelem a motosokat, robogósokat. A mai csúcsteljesítmények:
- 5 ember egy motoron, sorrendben - kisgyerek, apa, női hölgy, kisgyerek és még egy női hölgy.
- 3 kb. 60 év körüli férfi egy robogón.
Tegnapról meg említésre méltó:
- 10 hónap köröli kisbaba az apa és az anya között kézben
- 3 huszonéves fiú egy robogón
- egy 30 év körüli pár, de az asszony vezetett. A férfi mögötte kuporgott.

Szóval várakozáson felülien szórakoztam egész nap.
India tényleg varázslatos. Csak magad mögött kell hagyni a nyugati énedet és befogadni mindazt, ami itt körbevesz. Felér egy időutazással.

Nincsenek megjegyzések: