2015. április 27., hétfő

Kerékpározás Bangalore-ban - India

Nem olyan veszélyes, mint amilyennek látszik. Persze már előre látom, ahogyan a hajatok minden szála égnek áll és ennek az írásnak a végére sem fog lesimulni, tudom. Pedig tényleg nem olyan rossz.

Mivel rengeteg jármű van az utcán állandóan, ezért a haladási sebesség igen alacsony. Mondjuk úgy max. 30 km/h-ra tehető.
És abban is megegyezhetünk, hogy egy vezető sem akar balesetet okozni, tehát mindenki időben használja a féket vagy a kormányt.
Persze néha olyan érzése van az embernek a kereszteződésben, hogy egy "csirkés-játék" részese. Amerikában a fiatalok körében volt kedvelt játék (vagy talán még ma is az), hogy egymásnak szembe rohantak teljes sebességgel az autókkal egy elhagyatott útszakaszon. Az vesztett, aki előbb rántotta félre a kormányt. (Bővebben lsd. itt.)  Na, pont ilyen érzésem van néha. csak itt oldalról is játszák ezt a játékot.

Szóval, amikor bicajra pattan az ember, akkor egy dolgot nem szabad csinálni: félni.
Töretlenül kell haladni előre. Kereszteződésben kicsit lassítani, kezek a féken, de menni előre. Sokkal biztonságosabb, mint bizonytalankodva megállni. Mert ha megállsz, lehet, hogy soha nem tudsz átvergődni a kereszteződésen. És az sokkal balesetveszélyesebb, mint mozgásban lenni.

Mivel senki nem akar balesetet, de az elsőbbség adás fogalma sem ismeretes errefelé, ezért a határozottabb személy nyer. És nem a jármű mérete dönt. A nyerő fél simán lehet biciklis.

A másik dolog, ami nagyon sokat segít, ha a jobb vállad fölött gyakorta hátranézel. A perifériádban pontosan látod, ha busz, teherautó közelít. Az autók nem olyan nagy probléma, mert amerre én járok az egy 2 sávos út. Bőven van hely rajta akár 3 autónak is egymás mellett.
A hátranézés főleg akkor hasznos, ha valaki parkol az út mentén. Ekkor már érdemes jó korán hátranézni és eldönteni, hogy egy gyors előzés/kikerülés belefér-e még, vagy inkább lassítson az ember lánya, mert valami nagy jármű közelít. Nem valami kellemes dolog egy busz vagy egy kamion mellett préselődve kikerülni.
Ha autó jön, az nem lehet gond. Ő is pontosan látja, hogy mi van elöl és fog helyet hagyni a kikerüléshez. A motoros sem gond, bár ők tartják a balra tarts-ot, tehát lehet, hogy 5 cm-re melletted fog elhúzni,

Sokszor hangzik fel dudálás a hátad mögött. Főként akkor, ha nem pont az út szélén haladsz a gödrök miatt vagy épp kikerülsz. Egyszerűen ignorálni kell, ha olyan a helyzet. Mert ha épp egy kerülés közepén vagy, mégis mi a manót tudnál csinálni? Jó, hogy szól, hogy beért, de van neki is fékje, meg kormánya, hát használja. Ráadásul sosem lehet benne biztos a közlekedő, hogy az épp neki szól.

Egyetlen egy kereszteződés van, amin gyalog kelek át minden egyes alkalommal. Az egy nagy ívben jobbra fordulás. Meg lehet csinálni biciklivel is, de azért ez annyira nem kellemes. Ebben a kereszteződésben van a lámpa. A trükk az, hogy amikor piros, szépen be kell tolni a bicajt a lámpa előtt álló motorosok jobb oldalára a legelső sorba. Ekkor pole pozícióból lehet startolni. Egy baj van csak, hogy a fordulás után ugyebár az ember a sáv jobb oldalára érkezik (ne felejtsétek, fordított közlekedés van. A bal oldalon haladunk itt.) és onnan még ki kell vergődni a bal oldalra. Na, az nem egyszerű. Főleg ha a busz is befigyel. Jobb ezt inkább két lábon megoldani. Szépen leszáll az ember és a zebránál áttolja a bicajt amikor épp lehetséges. Természetesen rendszerint szabálytalanul.
Érdekes, hogy az emberek annyi mindennek szót fogadnak, szó nélkül engedelmeskednek Indiában és pont a közlekedés az, ahol ez nem működik. Talán így lázadnak a sok korlátozás ellen. Valahol nekik is szabadnak kell lenniük. :-)

Nem tartozom a legbevállalósabb emberek közé, de az indiai közlekedésben az első perctől kezdve nem félek. Sem autóban, sem kerékpáron, sem gyalogosan. És ami a legfontosabb, van bicajos fejvédőm. :-)

Nincsenek megjegyzések: