Népszámlálás kezdődött a napokban Karnataka tartományban.
A kérdőíveket több tízezer tanár* viszi a családokhoz és kérdezik végig a kérdésket.
A ma reggeli sajtó ezzel a témával foglalkozott.
A kérdések megosztják az embereket. Vannak olyan kérdések, amik a család kasztjával, al-kasztjával foglalkoznak.
A kérdezőbiztosok szerint sok ember nem örül ennek a kérdésnek. Volt olyan tanárnő, akire rákiáltottak, hogy mit kérdezgeti, nem látja, hogy milyen kasztba tartoznak?
Vannak kérdések a család anyagi helyzetével kapcsolatban is. A családok nem szívesen adják meg a valóságos adatokat (pl. havi jövedelem, milyen állataik vannak, mekkora földön gazdálkodnak stb.), mert félnek, hogy ezek az adatok a hatóságok kezébe kerülnek és valami retorziót alkalmaznak majd ellenük. Szinte mindenki kevesebbet vall be. Egy luxus körülmények között elő család 150.000 INR havi jövedelmet vallott be. A kérdezőbiztosok pedig csak azt jegyezhetik fel, amit a megkérdezettek bevallanak, még akkor is ha nyilvénvaló, hogy nem igaz.
És van egy kérdés, ami arról érdeklődik, hogy található-e WC az ingatlanon belül.
A kérdezőbiztosoknak 20 napjuk van, hogy a kijelölt területet végigjárják és begyűjtsék az adatokat. Van olyan biztos, akinek 120 háztartást kell végigkérdeznie ez alatt az idő alatt.
A nagyvárosokban a férj és feleség is dolgozik napközben, így van, hogy vissza kell menniük egy másik időpontban. A legtöbb család a hétvégét preferálja, amikor is a kérdezőbiztosoknak nem kellene dolgoznia, de úgy tűnik, hogy az eredményesség jegyében még ezt is bevállalják.
Problémát okoznak még a munkások is. Napközben dolgoznak, munka után meg részegek. Nehéz velük abban az állapotban kommunikálni. (A világ mindenhol egyforma...)
De problámát jelent, hogy a házastársaknak fogalmuk sincs egymás iskolai végzettségéről.
Vidéken van, hogy egy háztartásban 10 ember él együtt. Ezekben a családokban akár 1 teljes napot is igénybe vehet a kérdőívek kitöltése. Hártáltatja még a munkát az is, hogy sok családban csak akkor kezdik el előkeresni az igazolványokat, hivatalos dokumentumokat, amikor a kérdezőbiztos megérkezik. És természetesen semmit nem találnak meg azonnal.
Volt olyan eldugott kis falu, ahol egyáltalán nem tudtak a népszámlálásról.
Általánosságban az emberek nem örülnek a népszámláláshoz kapcsolódó kérdéseknek. Azt kérdezgetik a biztosoktól, hogy milyen előnyük származik, ha ezeket a kérdéseket megválaszolják.
A kérdezőbiztosok (főleg nők, mert a tanári pálya kifejezetten női munka) meg aggódnak a biztonságukért. Van olyan hölgy, aki csak akkor megy be a lakásba/házba, ha nők is tartózkodnak odabent.
De panaszkodtak még arról is, hogy a kérdések megválaszolása kb. 45 percig tart és még csak hellyel sem kínálták őket.
Bangalore-ban 2011-ben a lakosság 8.425.970 fő volt. 2015-ben kb. 10.839.725 főre tehető ugyanez a szám.
*épp két hónapos nyári szünet van a tartományban, így a tanárok ráérnek.
A kérdőíveket több tízezer tanár* viszi a családokhoz és kérdezik végig a kérdésket.
A ma reggeli sajtó ezzel a témával foglalkozott.
A kérdések megosztják az embereket. Vannak olyan kérdések, amik a család kasztjával, al-kasztjával foglalkoznak.
A kérdezőbiztosok szerint sok ember nem örül ennek a kérdésnek. Volt olyan tanárnő, akire rákiáltottak, hogy mit kérdezgeti, nem látja, hogy milyen kasztba tartoznak?
Vannak kérdések a család anyagi helyzetével kapcsolatban is. A családok nem szívesen adják meg a valóságos adatokat (pl. havi jövedelem, milyen állataik vannak, mekkora földön gazdálkodnak stb.), mert félnek, hogy ezek az adatok a hatóságok kezébe kerülnek és valami retorziót alkalmaznak majd ellenük. Szinte mindenki kevesebbet vall be. Egy luxus körülmények között elő család 150.000 INR havi jövedelmet vallott be. A kérdezőbiztosok pedig csak azt jegyezhetik fel, amit a megkérdezettek bevallanak, még akkor is ha nyilvénvaló, hogy nem igaz.
És van egy kérdés, ami arról érdeklődik, hogy található-e WC az ingatlanon belül.
A kérdezőbiztosoknak 20 napjuk van, hogy a kijelölt területet végigjárják és begyűjtsék az adatokat. Van olyan biztos, akinek 120 háztartást kell végigkérdeznie ez alatt az idő alatt.
A nagyvárosokban a férj és feleség is dolgozik napközben, így van, hogy vissza kell menniük egy másik időpontban. A legtöbb család a hétvégét preferálja, amikor is a kérdezőbiztosoknak nem kellene dolgoznia, de úgy tűnik, hogy az eredményesség jegyében még ezt is bevállalják.
Problémát okoznak még a munkások is. Napközben dolgoznak, munka után meg részegek. Nehéz velük abban az állapotban kommunikálni. (A világ mindenhol egyforma...)
De problámát jelent, hogy a házastársaknak fogalmuk sincs egymás iskolai végzettségéről.
Vidéken van, hogy egy háztartásban 10 ember él együtt. Ezekben a családokban akár 1 teljes napot is igénybe vehet a kérdőívek kitöltése. Hártáltatja még a munkát az is, hogy sok családban csak akkor kezdik el előkeresni az igazolványokat, hivatalos dokumentumokat, amikor a kérdezőbiztos megérkezik. És természetesen semmit nem találnak meg azonnal.
Volt olyan eldugott kis falu, ahol egyáltalán nem tudtak a népszámlálásról.
Általánosságban az emberek nem örülnek a népszámláláshoz kapcsolódó kérdéseknek. Azt kérdezgetik a biztosoktól, hogy milyen előnyük származik, ha ezeket a kérdéseket megválaszolják.
A kérdezőbiztosok (főleg nők, mert a tanári pálya kifejezetten női munka) meg aggódnak a biztonságukért. Van olyan hölgy, aki csak akkor megy be a lakásba/házba, ha nők is tartózkodnak odabent.
De panaszkodtak még arról is, hogy a kérdések megválaszolása kb. 45 percig tart és még csak hellyel sem kínálták őket.
Bangalore-ban 2011-ben a lakosság 8.425.970 fő volt. 2015-ben kb. 10.839.725 főre tehető ugyanez a szám.
*épp két hónapos nyári szünet van a tartományban, így a tanárok ráérnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése