Ma reggel kaptam egy ajánlatot. Olyan visszautasíthatatlan félét. :-)
No, nem kell megijedni, nem magamra kaptam. Hanem a bicajomra.
Épp a zárat bontogattam a bringán, amikor a portásfiú kijött és lelkesen érdeklődött, hogy segítsen-e. Könyörtelenül visszautasítottam. Nem hatottam meg. Tovább kérdezősködött, hogy mit tervezek a bicajjal csinálni, amikor majd hazamegyek. Mondtam, hogy még nem tudom.
Gyorsan lecsapott és egyszuszra elmondta, hogy ha el szeretném adni, akkor elsőre őket kérdezzem meg, mert nagyon szeretnék megvenni. Kellene nekik nagyon a hotel részére. Zárójelben megjegyzem, hogy vasárnap, amikor a megfelelő tárolóhelyet kerestem a bringának, akkor rábukkantam néhány nagyon rossz állapotú, biciklinek nem igazán nevezhető tárgyra a hátsó udvaron. Teljesen megértem az igényüket, főleg, hogy a honlapjukon ott áll, hogy bicikli bérlés lehetséges. :-)
Szóval megigértette velem, hogy nekik szólok elsőként, ha már nem kell a jármű. És második zárójelben megjegyzem, hogy elmehetnek ők is a Decathlnon-ba vásárolni bármikor, nem kellene arra várni, hogy majd valamelyik vendégük beállít egy biciklivel. De ezt már csak a gonosz kisördög mondatja velem, amelyik majd a megfelelő eladási árat is a fülembe fogja suttogni.
Időközben megkéreztem a DHL-t, hogy mennyiért szállítanák haza a bicajt. Hát, valamivel több, mint a kétszereséért, mint amennyiért vettem. Azt hiszem, hogy ez nagyon nem éri meg. Jobban járok, ha akár fél áron is, de eladom itt helyben. Annyira azért nem jó bicaj, hogy érdemes lenne plusz költségekbe vernem magamat.
Szóval még hátra van egy alkudozás. Már alig várom. Főleg úgy, hogy most én vagyok az eladó. Meg is van a stratégiám hozzá. :-D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése