Daisypath Anniversary tickers

2015. április 25., szombat

Bankkártya és pénzváltás - India

Ebéd után elkarikáztam a harmadik plázába a környéken. Ez pont a munkahelyemre vezető úton van, kb. félúton.
Több feladatom is volt, mint pl. a curd-nek való erjesztő edényt és munkahelyre becipelős kis edényt keresni, fakanalat és kanalat venni. Ma az ebédet egy műanyag kanállal kavargattam. A kanál meg azért kell, mert a kantinban időnként nagyon nehéz kanalat szerezni. Néha többet kell rá várni, mint a kajára. Akkor már sokkal egyszerűbb, ha viszek be kettőt. Mert eggyel eszik az ember a másikkal meg a curry-t kanalazgatja az ételére. De nem erről akartam most írni.

Szóval egy ATM sem fogadja el az Erste Bank-os bankkártyámat. Kipróbáltam vagy fél tucatot, de semmi siker. Még van nálam 50 EUR készpénz. Általában nem viszek külföldre EUR-t kp-ben, de már a múltkor is jobbnak láttam, ha van nálam pénz. Drága jó uram nem is értette, hogy az minek kell, úgyis mindenhol lehet pénzt felvenni. Ezúton is üzenem, hogy a mindenhol alól India kivételt képez. Szóval az EUR-t át lehetne váltani. De pénzváltó sincs.

A harmadik pláza a Marriott hotel mellett van, közvetlen átjárással. Minden szállodában váltanak a recepción valutát, így 30 perces pláza kerengés után átlibbentem a szállodába. Minden komolyabb akadály nélkül eljutottam a recepcióig. Ott mosolyogva előadtam a poblémámat. Természetesen váltunk pénzt, Madam. Óóó, hála az égnek. A szobaszámát legyen szíves, Madam. Jaj! Olyan nekem nincs, mondtam csüggedten, én nem itt lakom. Óóó, akkor nem tudunk váltani, felelték ők még csüggedtebben. De van itt egy pénzváltó lent a mély földszinten (hogy mondják magyarul a Lower Ground Floor-t?), ők váltanak pénzt. Az nagyszerű lenne, rebegtem és elindultam egy újabb 10 perces kerengésre. A fagyiárus fiúk biztos hülyének néztek, hogy már vagy ötödszörre húzok el a pultjuk előtt. Rájuk sem mertem nézni. Ugyanis a plázában csak lézengtek az emberek, tehát nem volt nehéz feladat felismerni egy rövid hajú, rosszul öltözött külföldi nőt.
Megtaláltam a pénzváltót, de nem volt a pultban senki. Az egyik boltban lévő eladó mondta, hogy kb. 40 pec múlva jön majd vissza a kolléga.

Sebaj, addig megnézem a szupermarketet, úgyis kell ez-az, mint tudjuk. Múlt hétvégén Y. is azt mondta, hogy ez a legtutibb szupermarket a környéken.
És milyen igaza volt!
Hatalmas választéka van. Tartanak Himalaya vizet is! Gyorsan vettem is két üveggel, de csak visszafogottan tudtam vásárolgatni, mert ugye bicajjal voltam.
Lettek dobozaim is, meg fakanalam és kanalaim is. Egy fél konyhával fogok hazatérni. :-)

Miután végeztem, visszamentem a pénváltóhoz, de nem volt még ott. Leültem egy közeli padra és kinéztem az utcára. Mikor elindultam itthonról, látszott, hogy jön a vihar, de még messze jár. Most viszont azt láttam, hogy feltámadt a szél. Itt az a vihar biztos előjele. Meg kicsit elsötétedett az ég. Ennek fele sem tréfa, gondoltam. Száraz időben elkarikázok én bármeddig, de esőben nincs kedvem ázni.
Így hát otthagytam a pénzváltót, ott lesz az még a jövő héten is. Elhoztam tőle egy névjegyet, majd felhívom, hogy mikor van ott. Vagy megkérem Y-t holnap, hogy nézzünk be hazafelé jövet. Úgyis kellene még Himalaya víz és holnap autóval leszünk.
Még a vihar kitörése előtt hazaértem, igaz nagyon tekertem. :-)

Mára már csak a házi curd készítése, mosás és olvasás maradt. Ma sem mondhatom, hogy unatkoztam volna. :-)

Ui: hívtam Y-t. Természetesen még nem tudta, hogy mikor is indulunk holnap. Majd még később jelentkezik. A 6. hét végére én lesz a legtürelmesebb európai a világon. Ha netán otthon majd mégis türelmetlenkedni kezdenék, akkor suttogjátok az "India" varázsszót a fülembe.

1 megjegyzés:

Thea írta...

Lehet tulságosan beleélem magam a kalandjaidba, de az éjjel ott gyalogoltam és vettem kávét az árustól Veled... már ahogy a leírtak alapján elképzeltem merre jársz munkába.